Oxidimetria (a német oxidiren szóból - oxidál és ... metry) - oxidációs-redukciós reakciókon alapuló titrimetriás módszerek az analitikai kémiában :
ahol Ox 1 , Ox 2 a titrálószer és az analit oxidált formái, Red 1 , Red 2 a titrálószer és az analit redukált formái, a , b , α, β a sztöchiometrikus együtthatók.
A titrálószer-determinált anyagpárt jellemző redoxpotenciálok a következő formájúak:
ahol E 0 1 , E 0 2 az Ox 1 /Vörös 1 , Ox 2 /Vörös 2 párok valós potenciáljai , n a reakcióban részt vevő elektronok száma, F a Faraday-szám .
Mivel a reakció során a reagensek koncentrációja csökken, az | E′1 -E 2 | értéke csökken, ezért a sikeres elemzéshez olyan párokat kell kiválasztani, hogy az |E 0 1 -E 0 2 | elég nagy volt. A titrálás során a rendszer redoxpotenciálja megváltozik, és az ekvivalenciapont közelében éles potenciálváltozás figyelhető meg .
Az oxidimetriát a reakcióban használt anyag oldatától függően osztályozzák – oxidáló vagy redukálószer .
Az oximetria a következőket tartalmazza:
A titrálás végpontját potenciometrikusan, valamint redox indikátorok segítségével , vagy a titráló/titrált anyag színének megjelenésével/eltűnésével állítjuk be.