Nirukta (védanga)

A nirukta ( IAST : nirukta ) a hat Vedanga egyike . A nirukta keretein belül a védikus szanszkrit szavainak egy adott kontextusban való helyes értelmezését és eredetét tanulmányozzák [1] .

A hindu szent himnuszok ( védák ) nyelve a védikus szanszkrit volt. Az idő múlásával az indiai beszélt nyelvek jelentősen eltávolodtak a szanszkrittól, amelyben a Védák szent szövegeit a Kr. e. 2. évezredben állították össze. e. Még a brahmin papok sem mindig értették teljes mértékben a védikus himnuszokat. A szent szövegek kiejtésének és értelmezésének torzulásainak elkerülése volt az oka a Kr.e. I. évezredben való megjelenésnek. e. Indiai nyelvészet , amelynek célja a védikus szanszkrit mint irodalmi nyelv tanulmányozása [2] [3] . A nyelvészet egyik területe a szemantika tanulmányozása volt , beleértve a Védákban előforduló ritka kifejezések jelentésének leírását.

A védikus mantrák jelentésének első nem rendszeres kommentárja a Brahmanákban található [4] . Körülbelül háromezer évvel ezelőtt jelentek meg az első szótárak a Védák kifejezéseivel - nighantavasa [5] . A legjelentősebb szövegek és a szavak jelentésére vonatkozó kommentárok alkották a Vedanga niruktát. A nirukta leghíresebb műemléke Yaska ősi indiai nyelvész Nirukta című értekezése, amely a Nighant részletes kommentárja  – a Rigveda szent himnuszainak szószedete . Egyes kutatók a Nirukta Yaskát tartják az egyetlen műnek a nirukta keretein belül [6] . Mások magukban foglalják magát a Nighantu listát és a Nirukta Yaski [7] három kommentárját is nirukta néven .

Szoros kapcsolat van a nyelvet tanuló különféle védandák között. A nirukta, valamint a shiksha keretein belül nyelvtani kérdéseket is tanulmányoztak [8] . Többek között Yaska volt az, aki a beszédrészeket osztályozta: név, ige, elöljárószó vagy partikula [9] , és a szótövet is kiemelte a szó jelentős részeként [10] .

Irodalom

• Harold G Coward. The Philosophy of the Grammarians, in Encyclopedia of Indian Philosophies / Karl Potter. - Princeton University Press, 1990. - Vol. 5. - ISBN 978-81-208-0426-5 .
• Eivind Kahrs. Indiai szemantikai elemzés: A Nirvacana hagyomány. - Cambridge University Press, 1998. - ISBN 978-0-521-63188-4 .

Jegyzetek

1. ↑ Gyáva, 1990 , p. 105.
2. ↑ Kondratov N. A. A nyelvi tanítások története: Proc. pótlék tanulók ped. in-t a spec. No 2101 „Rus. lang. vagy T." . - 1. kiadás - M . : Nevelés, 1979. - S. 7-10. — 224 p. Archiválva : 2017. december 15. a Wayback Machine -nál
3. ↑ Indiai nyelvi hagyomány  / A. V. Paribok  // Nagy Orosz Enciklopédia  : [35 kötetben]  / ch. szerk. Yu. S. Osipov . - M .  : Nagy orosz enciklopédia, 2004-2017.
4. ↑ Gyáva, 1990 , p. 106.
5. ↑ Berezin F.M. 1. fejezet A nyelvtudomány eredete // Nyelvi tanítások története. Filológiai tankönyv. szakember. egyetemek .. - 2. kiadás - M . : Felsőiskola, 1984.
6. ↑ Gyáva, 1990 , p. 107.
7. ↑ Kahrs, 1998 , p. 13.
8. ↑ Vedangi - cikk a "Körül a világ" enciklopédiából
9. ↑ Voloshina O.A. "Nirukta" Yaska és "Ashtadhyai" Panini, mint az ősi indiai nyelvi gondolkodás fejlődésének két iránya  // Indoeurópai nyelvészet és klasszikus filológia: folyóirat. - 2017. - S. 145-153 . (Orosz)
10. ↑ Sebastian Alackapally. Lét és jelentés: Valóság és nyelv Bhartṛhariban és Heideggerben. - 1. kiadás - Delhi , 2002. - S. 263-264.