A Vedanga ( Skt. वेदाङ्ग ; IAST : vedāṅga – „a Védák része”) rituális és tudományos irodalom ciklusa a Védák mellett . A tudás hat ágáról tartalmaz kézikönyveket, amelyek a védikus rituálék helyes végrehajtásához , valamint a Védák helyes értelmezéséhez készültek.
Hagyományosan minden Védának megvan a maga siksha, chanda, kalpa és jyotisha, míg a vyakarana és a nirukta közös mind a négy Védában. Először az egyik korai Upanisadban – a „ Mundaka Upanisadban ” – mutattak be hat Vedangát tartalmazó listát, amely azt mondja, hogy mindenkinek, aki a Védákat tanulmányozza, meg kell ismerkednie velük. A hat Vedangáról szóló szövegek általában szútrák formájában jelennek meg - rövid szabályok és előírások, amelyek megértéséhez a guru megjegyzései szükségesek .
Az indológusok között nincs konszenzus a Védák kronológiájáról, a Védák szövegeivel való kapcsolatukról és a céljukról. A legelterjedtebb álláspont az, hogy ezek rövid értekezések, amelyek a Brahmanákból születtek – a védikus rituálé részletes leírásai és előírásai. Egyes szútrák rendkívül tömörsége a memorizálásukra vonatkozó nevelési igényeknek köszönhető. Bár a verses értekezések (amelyek a hat Vedanga kánonjában is jelen vannak) alkalmasabbak a memorizálásra, mint az „előadások” titkosított felvételei, amelyek dekódolása nyilvánvalóan nem a „tanuló” számára készült.
A Védánák keletkezésének idejét a tudósok tág határokon belül becsülik: ha az ünnepélyes szertartásnak szentelt legrégebbi szútrák (például a Baudahayana-Srauta-Sutra) az ókori brahmanokkal egy időben jelentek meg, és az első felére nyúlnak vissza. a Kr.e. 1. évezredből. e. , majd egyes értekezések, mint például Pingala Chanda Szútrája, az i.sz. 1. évezred első felére nyúlnak vissza . e. A legtöbb Vedanga a tudósok szerint az ie 5. és 2. század között keletkezett. e.
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
hindu irodalom | |
---|---|
Veda | szerelék Yajur Önmaga Atharva Osztály Samhitas brahmanok Aranyaki Upanisadok |
Upanisadok | |
Vedanga | |
Itihasa | |
Puránák | |
Egyéb írások | |
Portál: hinduizmus |