Japán Miklós

Japán Miklós
Tokió és Japán 1. érseke
1906. március 28.  ( április 10. )   –  1912. február 3.  ( 16. ) 
Templom Japán ortodox egyház
Előző állás létrejött
Utód Sergius (Tikhomirov)
Reval püspöke
1880. március 30. - 1906. március 24
Előző Veniamin (Karelin)
Utód Platón (Kulbush)
Születési név Ivan Dmitrievich Kasatkin
Születés 1836. augusztus 1. (13.)
Berezovszkij templomkert,Belszkij körzet,Szmolenszk tartomány,Orosz Birodalom
Halál 3 (16) 1912. február (75 évesen)
Tokió,Japán
eltemették
A szerzetesség elfogadása 1860
Szentté avatták 1970. március 28.  ( április 10. )  .
A szentség arca Egyenlő az apostolokkal
Az emlékezés napja

 február 3. (16) ( nyugalom )

július 28. előtti héttel ( augusztus 10. ) ( a szmolenszki szentek székesegyházában )
tisztelt az ortodoxiában
Díjak
Szent Vlagyimir 1. osztályú rend Szent Vlagyimir 2. osztályú rend Szent Sándor Nyevszkij rend gyémánt jelekkel Szent Anna rend I. osztályú
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Japán Miklós (a világban Ivan Dmitrievich Kasatkin , japán: ニコライ・カサートキン; 1836. augusztus 1.  [13]  , Berezovsky templomkert , Belszkij járás , Szmolenszki tartomány , Japan boltja 19. -2 . ) Tokyo , február 3. [19 . orosz egyház ; Tokió és Japán érseke (1906-tól). Misszionárius , a japán ortodox egyház alapítója, a Birodalmi Ortodox Palesztin Társaság tiszteletbeli tagja . A szentek között az apostolokkal egyenrangúként dicsőítették (1970); memória - 3 (16) február .     

Életrajz

A szmolenszki tartomány Belszkij kerületének Berezovszkij templomkertjében született (ma Bereza falu a Tveri tartomány Oleninszkij kerületének Mostovszkij vidéki kerületében) egy diakónus családjában . A Belszki Teológiai Iskolában és a Szmolenszki Teológiai Szemináriumban végzett . 1857-ben a legjobb hallgatók közé ajánlották, és közköltségen bekerült a szentpétervári teológiai akadémiára , ahol 1857-től 1860-ig tanult, amikor megtudta, hogy a közelmúltban a templom rektori posztjára van üresedés. megnyílt orosz konzulátus Hakodate városában ( Japán ) kifejezte kívánságát. Grigorij (Posztnyikov) szentpétervári metropolita személyes kérésére helyet kapott Japánban, és megkapta a teológia kandidátusi fokozatát is anélkül, hogy megfelelő minősítő dolgozatot nyújtott volna be [1] .

1860. június 23-án az akadémia rektorát, Nektary (Nadezhdin) püspököt Myrai Szent Miklós tiszteletére egy névre szóló szerzetesnek tonzírozták . Június 30-án hieromonkpá szentelték [1] .

1861. július 2-án megérkezett Hakodatéba. Japánban való tartózkodásának első éveiben önállóan tanulmányozta a japán nyelvet , kultúrát és a japánok életét .

Az első japán, akit áttért ortodoxiára, annak ellenére, hogy a keresztény hitre való áttérést törvény tiltotta, Takuma Sawabe sintó pap fogadott fia volt , aki egykori szamuráj volt, és két másik japánnal együtt megkeresztelkedett 1868 tavaszán [2 ] .

Fél évszázados japán szolgálata miatt mindössze kétszer hagyta el: 1869-1870-ben és 1879-1880-ban. 1870-ben, kérésére, orosz spirituális missziót nyitottak Japánban , központtal Tokióban (1872-től [3] ) a kamcsatkai egyházmegye fennhatósága alatt . 1880. március 17-én a Szent Szinódus határozatával Revel püspökévé, a Rigai Egyházmegye helytartójává utasították , Japánba kirendelt kiküldetéssel; 1880. március 30-án az Alekszandr Nyevszkij Lavra Szentháromság-székesegyházában püspökké szentelték [ 4] .

A missziós tevékenység során Nikolai atya lefordította a Szentírást japánra , más liturgikus könyveket, létrehozott egy teológiai szemináriumot , hat teológiai iskolát lányoknak és fiúknak, könyvtárat, árvaházat és egyéb intézményeket. Japánul adta ki az „Egyházi Értesítő” ortodox magazint. A Szent Szinódusnak küldött jelentése szerint 1890 végén a japán ortodox egyház 216 közösségből és 18 625 keresztényből állt [4] .

1891. március 8- án felszentelték a tokiói Feltámadás-katedrálist , amelyet a japánok Nikorai-do- nak (ニコライ堂) neveztek el.

Az orosz-japán háború alatt nyájával maradt Japánban, de nyilvános istentiszteleten nem vett részt, mert az istentisztelet szertartása szerint (és maga Japán Miklós áldása szerint) a japán keresztények imádkoztak a japánok győzelméért. hazájuk Oroszország felett : „Ma szokásomhoz híven a katedrálisban szolgálok, de mostantól nem veszek részt egyházunk nyilvános istentiszteletein... Eddig imádkoztam az egyház boldogulásáért és békéjéért. a Japán Birodalom. Most, mióta háborút hirdettek Japán és hazám között, én, mint orosz alattvaló, nem imádkozhatok Japán győzelméért saját hazám felett. Kötelezettségeim is vannak hazámmal szemben, ezért örömmel fogom látni, hogy teljesíti a hazával kapcsolatos kötelességét .

Amikor Japánba kezdtek érkezni az orosz hadifoglyok (összszámuk elérte a 73 ezer főt), Miklós püspök a japán kormány beleegyezésével megalakította a Hadifoglyok Lelki Vigaszságának Társaságát [6] . A foglyok élelmezésére kiválasztott öt oroszul beszélő papot [7] . A foglyokat ikonokkal és könyvekkel látták el. Vladyka többször is megszólította őket írásban (Nyikolaj maga nem láthatta a foglyokat).

1906. március 24-én Tokió és egész Japán érseki rangra emelték. Ugyanebben az évben megalapították a Kiotói Vikariátust .

Miklós érsek halála után Meidzsi japán császár személyesen adott engedélyt maradványainak eltemetésére a városban, a Yanaka temetőben.

Díjak

Kanonizáció

1970. április 10-én a Moszkvai Patriarchátus Szent Szinódusa határozatával szentté avatták . Az orosz ortodox egyház nemzetközi tevékenységének keretein belül végrehajtott szentté avatása csendben és észrevétlenül zajlott, amit a hatóságok az engedélyezés feltételéül szabtak [8] . A neki szóló szolgálatot Nikodim (Rotov) leningrádi és novgorodi metropolita írta, és 1978-ban adta ki [9] .

Troparion, 4. hang

А҆пⷭ҇лѡвъ є҆динонра́вне и҆ сопресто́льне, ꙳ слꙋжи́телю хрⷭ҇то́въ вѣ́рный и҆ бг҃омꙋ́дрый, ꙳ цѣвни́це и҆збра́ннаѧ бжⷭ҇твеннагѡ дх҃а, ꙳ сосꙋ́де преизлива́ющїйсѧ любвѐ хрⷭ҇то́вы, ꙳ ꙗ҆пѡ́нскїѧ землѝ просвѣти́телю, ꙳ ст҃ы́й нїко́лае, і҆ера́рше равноапо́стольне, ꙳ моли́сѧ живонача́льнѣй трⷪ҇цѣ ꙳ ѡ҆ все́мъ твое́мъ ста́дѣ ꙳ и҆ ѡ҆ все́мъ мі́рѣ .

使徒(しと)と等(ひと)しく同座(どうざ)なる者(もの)　忠實(ちゅうじつ)にして神智(しんち)なるハリストスの役者(えきしゃ)　聖(せい)なる神ﾟ(しん)に選(えら)ばれたる笛(ふえ)　ハリストスの愛(あい)に滿(み)ちたる器(うつは)　我(わ)が國(くに)（日本(やまと)の國(くに)）の光照者(くわうせうしゃ)　亞使徒(あしと)大主教(だいしゅけう)聖(せい)ニコライよ　爾(なんぢ)の牧群(ぼくぐん)の爲(ため)　及(およ)び全世界(ぜんせかい)の爲(ため)に　生命(いのち)を保(たも)つ生三者(せいさんしゃ)に祷(いの)り給(たま)へ

John troparion, 4. hang

Ꙗ҆́кѡ а҆пⷭ҇lѡмъ cinkos trꙋдѣ́хъ и҆ bosszú ꙳ tsr҃kov ѧ̀ szerelmi kitüntetéssel, ꙳ st҃lu ѻ҆́ch҃e n. ꙳ Miután a sok PѡtVigi -t feltette, az ortodoxok megkezdődtek ꙗ҆ ꙗ҆ ꙗ҆ ꙗ҆ ꙗ҆ ꙳ ᲂ ᲂ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ѻ҆ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ ꙳ SEGѡ̀ Hard Molim Tѧ̀: ꙳ Prayisѧ gdⷭ҇evy, van egy idő, és te vagy a fejedben.

Kontakion, 4. hang

Стра́нника и҆ прише́льца прїѧ́тъ тѧ̀ страна̀ ꙗ҆по́нскаѧ, ꙳ равноапо́стольне ст҃лю нїко́лае, ꙳ въ не́йже и҆спе́рва позна́лъ є҆сѝ себѣ̀ ꙗ҆́кѡ чꙋжда́го, ꙳ ѻ҆ба́че теплотꙋ̀ и҆ свѣ́тъ хрⷭ҇то́въ и҆сточа́ѧ, ꙳ прелага́лъ є҆сѝ враги̑ твоѧ̀ въ сыны̀ дх҃ѡ́вныѧ, ꙳ и҆̀мже разда́й блⷣгть бж҃їю, созида́лъ є҆сѝ цр҃ковь хрⷭ҇то́вꙋ ;

成聖者(せいせいしゃ)亞使徒(あしと)ニコライよ　我(わ)が國(くに)（日本(やまと)の國(くに)）は爾(なんぢ)を旅人(たびびと)及(およ)び寄寓者(きぐうしゃ)として受(う)け　爾(なんぢ)も初(はじ)め我(わ)が國(くに)（日本(やまと)）にて己(おのれ)を他所者(よそもの)と知(し)れどもハリストスの光(ひかり)と暖(あたゝ)かきを流(なが)し　爾(なんぢ)の敵(てき)を屬神(ぞくしん)の子(こ)に變(か)へ　彼等(かれら)に神(かみ)の恩寵(おんちょう)を與(あた)へハリストスの教會(けうかい)を築(きづ)けり　今(いま)我(わ)が教會(けうかい)（其(その)日本(やまと)の教會(けうかい)）の爲(ため)に祷(いの)り給(たま)へ　蓋(けだし)其(その)諸子(しょし)は爾(なんぢ)に呼(よ)ぶ　我(わ)が善(よ)き牧者(ぼくしゃ)よ　慶(よろこ)べよ

Ying kontakion, 2. hang

Tuserdago és bg҃ovanogo támogatottѧ ҆҆҆ⷢ҇hⷢ҇ygѡ̀, gd, ꙳ visszatérített ҆҆sѝ bg҃olepnѡ, ꙳ ꙳ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ҆ ꙳ Togo, a sötétség és az engedetlenség segítségével figyelj meg minket.

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Karpuk D. Japán Szent Miklós a pétervári teológiai akadémián folytatott tanulmányai során. Archív másolat 2019. május 5-én a Wayback Machine -nél // Beszámoló a "Japán Szent Miklós egyenrangú az apostolokkal spirituális öröksége: a nyugalom századik évfordulóján", Nikolo-Ugresh Ortodox Teológiai Szeminárium konferencián, 2012. február 21
  2. ↑ Pavel Savabe pap . Letöltve: 2012. szeptember 22. Az eredetiből archiválva : 2015. július 10.
  3. ↑ 函館ハリストス正教会関連略年表(nem elérhető link) . Letöltve: 2019. május 5. Az eredetiből archiválva : 2019. július 7. 
  4. ↑ 1 2 Tokiói feltámadási székesegyház a japán ortodox egyház történetében Archiválva : 2019. július 17. a Wayback Machine -nél .
  5. ↑ Japán Szent Miklós archiválva : 2012. február 17. a Wayback Machine -nél .
  6. ↑ Belov K. Yu. Az idősebb Nektarij Ivancsev emlékiratai . samlib.ru. Letöltve: 2017. február 3. Az eredetiből archiválva : 2022. február 18..
  7. ↑ Belov K. Yu. Az idősebb Nektarij Ivancsev emlékiratai . samlib.ru. Letöltve: 2017. február 3. Az eredetiből archiválva : 2022. február 18..
  8. ↑ Damaszkin (Orlovszkij) , archim. Az orosz hagiográfia dicsősége és tragédiája. Kanonizáció az orosz ortodox egyházban: történelem és modernitás . - Moszkva: Regionális Közalapítvány "Az Orosz Ortodox Egyház mártírjainak és hitvallóinak emlékezete", 2018. - P. 208. - 526 p. - ISBN 978-5-9905640-6-0 .
  9. ↑ A Moszkvai Patriarchátus folyóirata. - 1978. - 5. sz. - S. 73-80.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz