I. Nikodémus pátriárka | ||
---|---|---|
Πατριάρχης Νικόδημος ο Α' | ||
|
||
1883. augusztus 4. - 1890. július 30 | ||
Előző | Hierofey | |
Utód | Gerasim | |
|
||
1877 – 1883. augusztus 4 | ||
Templom | Jeruzsálemi ortodox egyház | |
Utód | Spiridon (Evfimiou) | |
|
||
1877 – 1883. augusztus 4 | ||
Születési név | Nicholas Tsintsonis | |
Eredeti név születéskor | Νικόλαος Τσιντσώνης | |
Születés |
1828. november 18. (30.) Isztambul , Oszmán Birodalom |
|
Halál |
1910. február 5. (18.) (81 évesen) Halki , Oszmán Birodalom |
|
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Nicodemus pátriárka ( görög . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Jeruzsálem város és egész Palesztina 135. pátriárkája (1883-1890).
1828. november 18 -án (30-án) született Konstantinápolyban , ortodox görög családban.
Alapfokú tanulmányait a Konstantinápolyi Patriarchátus alatti iskolában szerezte, majd Halki szigetén végzett a teológiai iskolában . Tanárként dolgozott az egyik jeruzsálemi ortodox iskolában , és hamarosan diakónussá avatták (egy évvel később protodiakóusi rangból emelték ki ).
1859 - ben archimandrita rangra emelték , 1860 - ban a besszarábiai Szent Sír Testvériség birtokainak kezelőjének tiszteletbeli kinevezését kapta . Jól beszélt oroszul, és számos magas rangú szentpétervári tisztviselővel levelezett.
1872-ben visszahívták Jeruzsálembe, ahol a Jeruzsálemi Patriarchátus nagy dragománjává nevezték ki. Amikor a görögök és az arabok között fellángolt a konfrontáció , Prokopius II .
1877-ben Moszkvába küldték a jeruzsálemi metókió rektorának és a jeruzsálemi pátriárka oroszországi képviselőjének. Isidor (Nikolszkij) novgorodi és pétervári metropolita vezette felszentelését Tabor püspökévé.
1883. augusztus 4-én értesítést kapott Jeruzsálemből arról, hogy távollétében megválasztották Jeruzsálem pátriárkájának székébe.
A trónra lépve harcolni kezdett a felerősödő katolikus és protestáns missziós tevékenység ellen Palesztinában, és ez sikerült is, nyája nagy részét az ortodoxia kebelében tartotta, sőt néhány katolikust és protestánst is megtérített.
1885-ben egész Palesztina területén ellenőrzést végzett. Miután visszatért Jeruzsálembe, kérvényt nyújtott be az oszmán kormányhoz, hogy a muszlimok birtokában lévő szentélyeket az ortodoxok birtokaihoz csatolják.
Elnöksége alatt jelentős számú templomot és kolostort épített és restaurált, az állami iskolák számát csaknem megkétszerezte.
1890. július 30-án otthagyta posztját, és visszavonult, hogy Halki szigetére pihenjen. Haláláig nyugdíjat kapott a Jeruzsálemi Patriarchátustól (körülbelül 5 ezer rubelt évente), és ugyanennyit Oroszországtól ( III. Sándor császár rendelete alapján személyes pénzeszközeiből). A szultán nevében felajánlott havi 50 líra (kb. 450 rubel) nyugdíjból visszautasította.
1910. február 5 -én (18-án) halt meg Halki szigetén .
Bibliográfiai katalógusokban |
---|
Jeruzsálem pátriárkái | |
---|---|
Jeruzsálem zsidó püspökei | |
Aelia Capitolina püspökei |
|
Jeruzsálem püspökei |
|
Jeruzsálem pátriárkái |
|
Jeruzsálem pátriárkái száműzetésben |
|
A jeruzsálemi szószék helyreállítása |
|
|