A megbocsáthatatlan bűn (gyakran megbocsáthatatlan bűn , örök bűn) a Szentlélek istenkáromlása, a keresztény teológiában a bűn fogalma, amely nem bocsátható meg. Ennek a bűnnek az állapotában lehetetlen, hogy az ember üdvösséget és örök életet érjen el Istennel .
A fogalom eredete Jézus Krisztus válaszára nyúlik vissza ellenfelei azon állításaira, hogy a csodálatos gyógyulások Belzebub műve :
Bizony, mondom néktek: minden bûn és káromlás megbocsáttatik az emberek fiainak, akárhogyan is káromolnak; de aki a Szentlelket káromolja, annak nem lesz bocsánat örökké, hanem örök kárhoztatás alá esik. [Ezt mondta], mert azt mondták: tisztátalan lélek van benne.
— Mk. 3:28-30
Aki nincs velem, az ellenem van; és aki nem gyűjt velem, elpazarolja. Ezért mondom nektek: minden bûn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek; ha valaki az Emberfia ellen szól, megbocsáttatik; de ha valaki a Szentlélek ellen szól, annak sem ebben a korban, sem a jövőben nem bocsátanak meg.
— Mf. 12:30-32 (Az események hátterét Lukács 11:14-23 evangéliuma fedi le)A koncepciót Pál apostol héberekhez írt levele továbbfejlesztette:
„Mert ha egyszer megvilágosultunk, megízleltük a menny ajándékát, és részeseivé lettünk a Szentléleknek, megízlelve Isten jó szavát és az eljövendő kor hatalmait, és elesve, újra megújulni bűnbánattal, amikor ismét keresztre feszítik magukban Isten Fiát, és megesküsznek [rá].” ( Zsidók 6:4-6)
„Az a föld, amely megitta a sokszor hulló esőt és gabonát termeszt, hasznos azoknak, akiknek művelik, Isten áldását kapja; de aki tövist és bogáncsot terem, az haszontalan, és közel áll az átokhoz, amelynek ég a vége.” ( Zsidók 6:7-8)
Mindazonáltal a tekintélyes keresztény teológusok értelmezése szerint, akik ezt a kérdést az Egyház történetében kommentálták, a Szentlélek cselekedeteinek elutasításának állapota az, ami megbocsáthatatlan, nem pedig a kimondott szó vagy ítélet; kitartás és kitartás a bűnben, nem jogi tény. Tehát a bolgár áldott teofilaktum értelmezésében a következő olvasható:
„Így amikor a zsidók látták, hogy az Úr eszik és iszik, hogy vámszedőkkel és paráznákkal szegődött, és minden mást megtett, ami neki mint Emberfiának illett, és akkor szidalmazták őt, mint mérgezőt és bort, ivó, akkor ebben bocsánatkérést érdemelnek és ebben nem kell tőlük bűnbánat, hiszen megsértődtek, amint úgy tűnt, nem ok nélkül. De amikor látták, hogy Ő is tesz csodákat, és mégis rágalmazták és szidalmazták a Szentlelket, démoni tettnek nevezve, hogyan bocsátják meg ezt a bűnt , ha nem bánnak meg ? Tudd meg tehát, hogy aki káromolja az Emberfiát, látva, hogy emberként él, és paráznák barátjának, falánknak és borivónak nevezi, mert Krisztus ezt tette, akkor az ilyen ember, ha nem bánja meg, erre nem ad választ, bocsánatot kap, mert a test leple alatt nem képzelte el benne Istent. De aki káromolja a Szentlelket, vagyis Krisztus szellemi tetteit, és démoninak nevezi, annak nem bocsátják meg, ha nem bánja meg, mert nem volt elfogadható oka az istenkáromlásra, mint például annak, aki rágalmazták Krisztust, paráználkodók és vámszedők között látva őt." (Máté evangéliumának értelmezése)
Továbbá, mind ugyanabból a bolgár teofilaktuszból, erre a gondolatra megerősítést kaphat Márk evangéliumának értelmezésében:
„Amit itt mond az Úr, az a következőt jelenti: hogy az emberek, akik minden másban vétkeznek, még mindig tudnak valamiért bocsánatot kérni, és bocsánatot nyerni Istennek az emberi gyengeségnek való leereszkedése által. Például azok, akik méregnek és borivónak, vámszedők és bűnösök barátjának nevezték az Urat, bocsánatot kapnak ebben. De amikor látják, hogy kétségtelen csodákat tesz, és közben a Szentlelket káromolják, vagyis a Szentlélektől származó csodákat, akkor hogyan kapnak bocsánatot , ha nem tartanak bűnbánatot ? Amikor Krisztus teste megsértette őket, akkor ebben az esetben, ha nem is bántak meg, megbocsátást kapnak, mint akiket megbántottak, de amikor látták, hogy Isten cselekedeteit cselekszi, és még mindig szidalmazzák, hogyan lesznek megbocsátják, ha megbánhatatlanok maradnak? (Kommentár Márk evangéliumához)
A korai egyház egyik legtekintélyesebb teológusa, Nagy Szent Atanáz még világosabban fogalmazza meg ezt a gondolatot :
Tehát maga Krisztus az Ige istenségét Szentléleknek nevezi, ahogyan a szamaritánus asszonynak is mondta: „a lélek az Isten” (János 4:24), az Ige embersége pedig az Emberfia (János 13). :31); mert azt mondja: "Ma dicsőítsék meg az Emberfiát." A zsidók pedig, akik mindig is sértették Istent, tiszta istenkáromlásba estek Krisztussal kapcsolatban. Néhányan, akiket megkísértett az Ő teste, az a tény, hogy Ő az Emberfia, prófétaként tisztelték, és nem Istenként, és „egyél és borivónak” nevezték (Mt 11,19); és bocsánatot adott nekik; mert akkor csak a prédikációnak kellett volna kezdődnie, és a világnak lehetetlen volt hinnie az emberré lett Istenben. Ezért mondja Krisztus: „Aki egy szót szól az Emberfia ellen”, vagyis az Ő teste ellen, „az neki adatik”. Mert merem állítani, hogy még a legáldottabb tanítványok sem értették meg tökéletesen Istenségét, amíg a Szentlélek le nem szállt rájuk Pünkösd napján; mert még a feltámadás után is: „Amikor megláttad őt, leborultál… és akkor bölcs lettél” (Mt. 28:17), de nem ítélték el ezért. De akik káromolják a Szentlelket, vagyis Krisztus istenségét, és azt mondják, hogy „Belzebub, a démonok fejedelme démonokat fog kiűzni” (Lk 11,15), azokat „e korszakban sem engedik el. vagy a következőben." Meg kell jegyezni, hogy Krisztus nem azt mondta: Nem annak nyer bocsánatot, aki káromol és megtér, hanem annak, aki káromol, vagyis aki káromlásban van. Mert a kellő bűnbánat felold minden bűnt. (Beszélgetések Máté evangéliumáról)
Ráadásul Aranyszájú Szent János , e bűn súlyosságáról beszélve, Krisztus szavaiban főként pedagógiai cselekvést lát, amely arra hivatott, hogy a zsidókat, akik felismerik magukat ezekben a szavakban, bűnbánatra fordítsák, és elhatárolódjanak ezzel az istenharcos állammal. :
Így, miután megsemmisítette rágalmazásukat, megoldotta ellenvetésüket és megmutatta vakmerő makacsságukat, végül megijeszti őket, hiszen a tanács és a helyreigazítás kérdésében nem csak az a fontos, hogy minden kérdésre válaszoljunk és győzzünk meg, hanem a fenyegetés is. gyakran az tesz, aki törvényeket és tanácsokat ad. (Beszélgetések Máté evangéliumáról)