Arany Kupa (himnusz)

A Gong Jinyou ( a kínai 鞏金甌, "Arany Kupa") a Qing Birodalom himnusza .

Történelem

1911. január 25-én a vagyonkezelői minisztérium egyik tisztviselője, Cao Guangquan ( kínai trad.曹 廣權, ex. 曹广权) felkérte a Qing császári udvart, hogy fogadja el a fenséges "nemzeti zenét" ( kínai trad. 國樂, ex. 国乐). ), amelyet bírósági tárgyalásokon hajtanának végre [1] [2] . Azt javasolta, hogy a tisztviselők gyűjtsenek ókori zenét és nemzeti zenei példákat külföldről, és ennek alapján dolgozzanak ki himnuszt a Csing Birodalom számára. A Szertartások Tanácsa ( kínai trad. 典禮院, ex. 典礼院), amely éppen a Rítusok Minisztériumát váltotta fel, ugyanazon év július 15-én válaszolt [2] . Az Aisingyoro klánból származó Putong (溥侗) (1877-1950) írta – a mandzsu nemesség képviselője, a „Daoguang” mottó alatt uralkodó császár közvetlen leszármazottja, aki a Birodalmi Gárdában szolgált – akkor Yan . Fu (1854-1921), európai tudományos és filozófiai értekezések fordítója és a Qing flotta tanácsadója [3] . Guo Cengxin (郭曾炘), aki a rituáléügyi minisztériumban dolgozott, a végén apróbb változtatásokat eszközölt [4] .

A Qing-kormány 1911. október 4-én nemzeti himnuszként fogadta el a darabot [5] . Az újságokban rendelet jelent meg, amelyben bejelentették az új himnuszt, és néha a himnusz zenéjét és szövegét is, és az udvar utasította a haditengerészetet és a hadsereget a dal használatára, amelyet a világ kínai nagykövetei is megkaptak [6] . Október 10-én, hat nappal a himnusz kihirdetése után azonban elkezdődött a Wuchang-felkelés , amely gyorsan forradalommá változott, és a dinasztia bukásához vezetett. A Kínai Köztársaság megalapítását 1912. január 1-jén jelentették be , és az utolsó Qing császár egy hónappal később hivatalosan is lemondott a trónról, így a himnuszt soha nem használták a gyakorlatban [7] .

Zene

Putong, aki formálisan zeneszerző lett, birodalmi rokona volt, aki ismerte a színházat és a pekingi operát [8] . A birodalmi gárda asszisztenseinek segítségével zenét komponált a "Kiegészítés a hangrendről szóló traktátushoz" (律义后编 / 律呂正義後編, 1746) című birodalmi válogatásban található minták alapján, amely sokkal rövidebb témával foglalkozó műveket egészített ki. szertartásos zene Kangxi császár [5] parancsára .

Szöveg

Jegyzetek

1. ↑ Igen, 2006 .
2. ↑ 1 2 Ye, Eccles, 2007 , p. 441.
3. ↑ Ye, Eccles, 2007 , p. 452.
4. ↑ Ye, Eccles, 2007 , pp. 451–52.
5. ↑ 1 2 Ye, Eccles, 2007 , p. 442.
6. ↑ Ye, Eccles, 2007 , pp. 442–43.
7. ↑ Ye, Eccles, 2007 , p. 457.
8. ↑ Rhoads, 2000 , p. 146.

Irodalom

• Rhoads, Edward JM (2000), Manchus és Han: Etnikai kapcsolatok és politikai hatalom a késői Qingben és a korai republikánus Kínában 1861–1928 , Seattle és London: University of Washington Press, ISBN 0-295-97938-0 
• Ye , Xiaoqing葉小青( 2006 ) _ , < http://doc.qkzz.net/article/d3f55605-73e9-48a9-ab26-d2e28d5c3d6d.htm > Archiválva 2017. szeptember 6-án a Wayback gépen 
• Ye, Xiaoqing (2012), Ascendant Peace in the Four Seas: Drama and the Qing Imperial Court , Hong Kong: The Chinese University of Hong Kong Press, ISBN 978-962-996-457-3 , < https://muse. jhu.edu/book/24156 >   - a MUSE-n keresztül   (előfizetés szükséges) Archiválva : 2018. július 1. a Wayback Machine -nél
• Igen, Xiaoqing; Eccles, Lance (2007), Himnusz egy haldokló dinasztiának: A Qing nemzeti himnusz egy udvari zenész szemével , T'oung Pao T. 93 (4/5): 433–58, doi : 10.1163/008254307x246946 , < https ://www.jstor.org/stable/40376331 >   - JSTOR-on keresztül   (előfizetés szükséges) Archiválva : 2022. január 8. a Wayback Machine -nél