Decentralitás (a lat. de - egy előtag, jelentése eltávolítás, törlés + lat. centrum - központ) - a gondolkodás jellemzője , az egyén azon képessége, hogy különböző nézőpontokat lásson egy tárgyon. Más szóval, egy személy egy tárgyat vagy jelenséget nem csak a saját helyzetéből, hanem egy másik személy helyzetéből is tekint. A kifejezést Jean Piaget vezette be a pszichológiába, hogy leírja a gyermekek gondolkodásának fejlődését . A decentralitás a gondolkodás egocentrizmusának leküzdésének eredménye, és végül 11-12 éves korban alakul ki.
Az óvodáskorú gyermek vezető tevékenységében (vagyis a kollektív szerepjátékban ) a „kognitív egocentrizmus” leküzdésével kapcsolatos fő folyamatok játszódnak le [1] . A különféle gyermekjátékokban az egyik szerepről a másikra való gyakori váltás, valamint a gyermeki pozícióból a felnőtt helyzetébe való átmenet a gyermek helyzetének abszolútságáról alkotott elképzeléseinek szisztematikus „összetöréséhez” vezet. a dolgok és az emberek világát, és megteremti a feltételeket a különböző álláspontok összehangolásához, ami a decentralizáció kialakulásához vezet.
Példa a decentralizációra az a helyzet, amikor a gyermek fel tudja mutatni a jobb kezét, és a vele szemben álló személyre nézve képes lesz megmondani, hol van a jobb keze, miután mindkét helyzetben más pozíciót tudott felvenni. társadalmi és geometriai érzék.
V. A. Nedospasova kísérletet végzett [2] , J. Piaget három testvérről szóló tesztje alapján („Három testvér volt: Misha, Petya és Slava. Hány testvére van Misának, Petyának, Szlavának?”). Az egyik gyereket megkérték, hogy foglalja el az egyes testvérek pozícióját, és ezekből a pozíciókból válaszoljon a kérdésekre. Figyelembe kellett vennie, hogyan néz ki a helyzet a többi testvér szemszögéből.
Így amikor a gyermek megpróbálja egy másik ember szemével látni a helyzetet, legyőzi a gondolkodás egocentrikusságát , és képessé válik a tárgyról való érvelésre, különböző véleményekkel operálva.
Az egocentrizmusból a decentralitásba való átmenet fontos állomása a gyermekek gondolkodásának fejlődésének, mivel ez az egyik olyan elem, amely biztosítja az iskolai pszichológiai felkészültséget, az akaratlagos magatartás kialakításával, a kognitív tevékenység eszközeinek és normáinak elsajátításával.