Hős és Leander | |
---|---|
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Hős és Leander ( ógörögül Ἡρώ és Λέανδρος ) az ókori mítosz hősei , közel állnak a legendához [1] [2] .
Leander egy fiatal férfi a troászi Abydosból , aki beleszeretett Hősbe , Aphrodité papnőjébe, aki a Hellespont túloldalán fekvő Sestában [3] élt .
Minden este Hero tüzet gyújtott a toronyban, Leanderre várva, aki átúszott a szoroson, és a Hero által jeladóként meggyújtott tűzre összpontosított . De egy napon a tűz kialudt, és Leander nem tudott úszni. Reggel a testét Hero lábához szegezték. Látva őt, Hero kétségbeesetten a tengerbe vetette magát a toronyból. A Hős tornyát később Sestában [4] [5] mutatták be .
Hős és Leander mítoszát többször is irodalmi feldolgozásnak vetették alá mind az ókori költészetben ( Ovidius [6] , a Musaeus Grammatika görög verse (kb. Kr. u. 6. század) „Hős és Leander”), mind a modern idők irodalmában. ( Friedrich Schiller , Franz Grillparzer ). Christopher Marlo legendás témájú erotikus verse az angol reneszánsz költészet egyik gyöngyszeme .
Az orosz irodalomban erre a cselekményre hivatkoznak A. A. Fet (" Hős és Leander " költemény , 1847 ), A. I. Kuprin ("Hős, Leander és a pásztor" című történet, 1929 ), Joseph Brodsky ("Befejezetlen" költemény, 1970) ) .
Milorad Pavić egyik regényének a címe: „ A szél belső oldala . Regény Hősről és Leanderről. Ebben a hős és a hősnő közötti térbeli távolságot időbeli távolság váltja fel.
A 19. század második felének brit művésze, Frederick Leighton a The Last Watch of Hero ( Eng. The Last Watch of Hero , 1880) című festményen ábrázolta kedvesét, a modellt és drámai színésznőt , Dorothy Deant . A kép hősnője izgatottan várja kedvesét.
![]() |
|
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |