Geyson ( más görög γείσον - párkány, párkány) - az ógörögben, majd az összes klasszikus rendű építészetben - a kiálló rész, a párkány távoli födémének neve (γεγραμμεύού - "határoló").
Az antablementum alsó részei ( architráv és fríz ) fölé emelkedő, enyhe lejtésű födém védi az épületet az esővíz áramlásától. A dór rendben a gaison alsó síkját mutulák alkotják - téglalap alakú lapok, amelyeken guttak ("cseppek") vannak. Maga a párkány (geison mutulokkal) sok esetben modulonokkal van megtámasztva - S-alakú konzolok . A párkány felső részét sima, vagy „sarok”, profil, vagy törés díszíti, melynek kettős hajlítása javítja a víz áramlását.
Az ókori görög és római templomra jellemző nyeregtetővel, az elülső és a hátsó homlokzat oldaláról geizonok határolnak egy háromszög alakú oromfalat : kettő ferdén és egy vízszintesen alul. A sarkokon akrotériák találhatók . A geizonok által határolt síkot timpanonnak nevezzük . Ez a séma sok európai klasszicista , barokk és neoklasszicista épületre jellemzővé vált , függetlenül azok rendeltetésétől.
Oroszországban a 17. század végén - a 18. század elején ezt az elemet gzymeknek vagy gesimeknek nevezték (a lengyel gzyms révén a német Gesims-ből) [1] . A 18. század első negyedének szentpétervári moszkvai Nariskin-stílusú és Nagy Péter barokk építészetében ezzel a szóval minden olyan bonyolultan ívelt párkányra, profilra utaltak, amelyek körvonalait a pétervári traktátusokból kölcsönözték. Nyugat-európai barokk és manierista építészek [2] .