A magyar válság ( németül Ungarische Krise , Hung. Magyarországi belpolitikai válság ) egy akut belpolitikai konfrontáció Transzleitániában ( Ausztria-Magyarország ) Ferenc József császár (aki egyben Ferenc József magyar király), a Habsburgok és a magyar liberálisok között . Egyrészt párt , másrészt a függetlenségi magyar párt 1905-1906 -ban .
Az 1906. januári erdélyi parlamenti választások eredményeként a Liberális Párt az Osztrák-Magyar Egyezmény óta először veszítette el többségét , amely Kossuth Ferenc Függetlenségi Pártja lett . A vita központi pontja az osztrák-magyar hadsereg hivatalos nyelvének kérdése volt (ami a német volt). Mivel nem sikerült megegyezni, a megalakult parlamenti koalíció bejelentette saját fegyveres erőinek létrehozását. Bécs jól tudta, hogy az egységes hadsereg megsemmisülése az állam összeomlását jelenti, és a magyar birodalomrész Tisza István kormánya általi igazgatása alá került, a parlamentre nem támaszkodva, ami súlyos alkotmányos válsághoz vezetett.
1905. június 18-án az ellenzék véleményével ellentétben Feyerváry Gyoza tábornokot nevezték ki a Transleithania kabinet élére . Az ellenzék szerint az új kormány alkotmányellenes, mivel azt egyetlen parlamenti koalíció sem javasolta. Feuervari a Cisleithaniában alkalmazott gyakorlathoz folyamodott, miszerint a király nevében elhalasztják a parlament üléseinek összehívását, és rendkívüli rendeletekkel kormányoznak. Az ellenzék meghirdette a „csendőrkormánnyal szembeni nemzeti ellenállás” kezdetét, Magyarország egyes részein megtagadták a besorozást és az adófizetést. Kristófi József belügyminiszter kemény rendőri intézkedésekkel reagált a dacra. Megkezdődött a képviselők többségének átállása a parlamenti koalíció oldalára a liberális párt frakciójából, amely így a szavazatok 3/4-ét kapta.
Feuervari lemondott, de a király elutasította. A tiltakozások növekedni kezdtek és társadalmi jelleget öltöttek, elkezdték feljegyezni a magasabb bérek iránti követeléseket. Az orosz forradalom hatására sztrájkmozgalom bontakozott ki az ipari és mezőgazdasági vállalkozásoknál.
Christoffi, aki ténylegesen elvállalta a kormányfői funkciókat, tárgyalásokat kezdett a baloldali liberálisokkal és szociáldemokratákkal, akiknek reformokat ígértek a választási jog és a szociálpolitika terén. A magyar arisztokrácia aggodalmát keltette az általános választójog bevezetésének lehetősége Magyarországon. A bécsi hadihivatalban Friedrich von Beck-Rzykowski, a vezérkar főnöke terveket kezdett kidolgozni a tiltakozások erőteljes leverésére. 1906. február 19-én a kormányhoz hű honvédek elfoglalták a parlament épületét. Ezzel párhuzamosan a lakosság és a hivatalnokok hangulata a kompromisszum felé kezdett hajlani. Megállapodás született az új kormány megalakításáról az ismert államférfi , Wekerle Sándor vezetésével, aki már 1892-1895 között miniszterelnök volt . 1906. április 8-án Feuervary lemondott.