Potyomkin csatahajó (film)

A Potyomkin csatahajó  egy történelmi néma játékfilm , amelyet Szergej Eisenstein rendezett az első Goskino filmgyárban 1925 - ben . A kritikusok, a filmesek és a közvélemény közvélemény-kutatási eredményei alapján az évek során többször is a legjobb vagy az egyik legjobb filmként ismerték el minden idők és népek között .

Telek

1905. június , Orosz Birodalom . A Fekete-tengeri Flotta egyik csatahajójának matrózai az odesszai úttesten állva fellázadtak , mert férges hússal próbálták etetni őket. A lázadás felbujtóit halálra ítélik. A kivégzés végrehajtása közben azonban a többi matróz a segítségükre siet. A hajó tisztjei a fedélzetre esnek, de a felkelés kitalálója, Vakulencsuk tengerész meghal a harcban.

Odessza lakossága özönlik Vakulencsuk temetésére, és támogatja a forradalmi hajó legénységét. A megidézett kormánycsapatok kíméletlenül lelövik a civileket a híres odesszai lépcsőn . A fekete-tengeri osztagot a felkelés leverésére küldik, de a tengerészek nem hajlandók lőni a lázadókra, és a Potyomkin csatahajó hajók alakulásán halad át.

A film harmadik felvonásának végén a felkelők által felvont vörös zászló lobog a csatahajó árbocán . A kép egy kerettel zárul, amelyben a tatu mintha „kiúszna a filmből” a terembe.

Cast

• Alekszandr Antonov  - Vakulencsuk
• Vlagyimir Barszkij  - Golikov parancsnok
• Grigorij Alekszandrov  - Giljarovszkij hadnagy
• Mihail Gomorov  - tengerész
• Vladimir Uralsky  - tengerész
• Andrey Fayt  - zeneszerző
• Szergej Eisenstein  – Odessza
• Konstantin Feldman  - mensevik összeesküvő

Létrehozási előzmények

Az első orosz forradalom 20. évfordulója alkalmából az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság jubileumi bizottsága úgy döntött, hogy számos előadást rendez az 1905-ös forradalmi eseményeknek szentelve. Emellett az ünnepségek részeként „nagy filmnek kellett volna lennie, amelyet különleges keretekben mutatnak be, szónoki bevezetővel, zenei (szóló és zenekari) és drámai kísérettel, külön írott szöveg szerint” [6] . A forgatókönyvet Nina Agadzhanovának ajánlották fel , a kép készítését a 27 éves Szergej Eisensteinre bízták.

A forgatókönyv szerint a filmnek számos, az 1905-ös forradalomhoz kapcsolódó epizódot kellett volna feldolgoznia: az orosz-japán háborút , az örmények lemészárlását , a szentpétervári forradalmi eseményeket , a moszkvai csatákat . A forgatást a Szovjetunió számos városában kellett volna végrehajtani.

Eisenstein Leningrádban kezdett forgatni, és sikerült leforgatnia egy epizódot egy vasúti sztrájkról, egy lovaskocsiról, egy éjszakai városról és egy tüntetés leverését a Szadovaja utcában. A további lövöldözést a romló időjárás megakadályozta: állandó ködképződések kezdődtek. A rendező ugyanakkor szűkös időkeretre került: a filmnek az év végére kellett elkészülnie, míg a forgatókönyvet csak június 4-én hagyták jóvá. A helyzetet objektíven értékelve Eisenstein úgy döntött, hogy a forgatókönyv egyetlen epizódjára korlátozza magát - a Potemkin csatahajó felkelésére , amely mindössze néhány oldalt (41 képkocka) foglalt el [6] .

A filmet történelmi események helyszínén forgatták Odesszában, amely akkoriban a filmgyártás egyik központja volt. A "Prince Potemkin-Tavrichesky" csatahajó ártalmatlanításra készült, és rossz állapotban volt. Ehelyett a filmben a Tizenkét Apostol csatahajó szerepelt, amely Odessza kikötőjében volt . Ekkorra már úszó aknák raktárává alakították át, ami megnehezítette a filmezést. A belső térben játszódó jeleneteket a Comintern cirkálón vették fel . A forgatás során olyan epizódok is felmerültek, amelyekről sem Agadzhanova forgatókönyve, sem Eisenstein saját forgatókönyv-vázlata nem gondoskodott, mint például a viharjelenet, amellyel a film kezdődik.

A "Potyomkin csatahajó" első vetítésére 1925. december 21-én került sor a Bolsoj Színházban az 1905-ös forradalom évfordulójának szentelt ünnepi találkozón.

A film cselekménye szerint a lázadók vörös zászlót emelnek a csatahajó fölé. Az akkori lehetőségeket figyelembe véve azonban egy fekete-fehér átvitelben egy piros zászló feketének tűnt volna. Ezért a képen egy fehér zászlót vettek fel. A Bolsoj Színház premierjére szánt példányon a 108 képkocka, ahol a zászló látható, kézzel pirosra volt festve, ami nagy hatással volt a közönségre.

A premierre Moszkvában , 1926. január 18-án került sor az 1. Állami Moziban (jelenleg a " Művészi " moziban ).

A némafilmet 1930 -ban szinkronizálták (S. M. Eisenstein rendező életében), 1950 -ben restaurálták ( Nikolaj Krjukov zeneszerző ) és 1976 -ban mutatták be újra ( Dmitrij Sosztakovics zeneszerző ) a Mosfilm stúdióban a Szovjetunió Állami Filmalapjának közreműködésével és a S. M. Eisenstein Szergej Jutkevics művészeti vezetésével .

1926-ban a film eredeti negatívját eladták a német Prometheus cégnek , amely még a cenzúra közbelépése előtt számos változtatást eszközölt rajta. Aztán a berlini cenzúra kérésére néhány keretet kivágtak belőle. Ezt követően a filmet cenzúrázták a Szovjetunióban: néhány képkockát és köztes kreditet eltávolítottak, L. D. Trockij szavait a prológusban V. I. Lenin idézetével helyettesítették [7] [8] . 2005 -ben a Német Kinemathek Alapítvány ( németül  Deutsche Kinemathek ) általános felügyelete mellett, az Állami Filmalap és az Orosz Állami Irodalmi és Művészeti Levéltár közreműködésével restaurálták és megzenésítették a film szerzői változatát. Edmund Meisel [7] [9] [10] .

Zene a filmben

A "Potemkin csatahajó" című filmnek számos zenei kísérete volt . Ezek közül Edmund Meisel és Dmitrij Sosztakovics zenéje .

A Szovjetunióban a filmet L. Beethoven szimfóniáinak töredékei kíséretében mutatták be . Edmund Meisel 1926-ban komponálta a film európai bemutatójának partitúráját [8] . Naum Kleiman szerint Berlinben , ahol a Potyomkin csatahajó európai bemutatója volt 1926 januárjában, Eisenstein lemezeket hozott a „You Fell a Victim” című dal felvételével (amely alatt a „Farewell to Vakulenchuk” című dalt Odesszában forgatták). , valamint a „ Dubinushki” (mint a „népi elem” zenei képe), hogy ne csak a ritmus, hanem a hangulat is egybeessen. Meisel mindkét témát felhasználta saját feldolgozásában [11] .

Meisel szimfonikus kifejlődésben gazdag zenéjében sokféle zajt is beépített , így gazdagította a némafilm hangszövetét, egyúttal arra törekszik, hogy a zajokat egy bizonyos ritmikai egységbe hozza [7] . Ez további érzelmi hatást gyakorolt ​​a közönségre.

2005-ben Berlinben bemutatták a film restaurált kópiáját Meisel zenéjével. Alexander Troshin ezt írta: „Ezzel a robbanékony, idegtépő zenével (szakadatlan dobokkal, csörgőkkel, valamiféle fütyüléssel, sőt a lánc csörömpölésével a hajó motordugattyúinak ritmusára felgyorsulva), „gusztustalan” zenével, ahogy a Feuchtwanger karakter az általa összetört értékel, de... „nem engedve ki az erejéből”, egyszer már véletlenül megnéztem egy Eisenstein-filmet: a Drezdai Filharmonikusok kíséretében 1996-ban nyitották meg Rigában az Arsenal Nemzetközi Filmfórumot, a filmművészet 100. évfordulója alkalmából. A „vad”, „éles”, „leselkedő fenyegetés” (Feuchtwanger definíciói), Meisel zenéje akkor számomra Eisenstein alkotásaihoz illőnek tűnt. A vele való mostani találkozás, és ismét élő hangban, megerősítette hipnotikus erejét…” [12]

Szemtanúk szerint Eisensteint annyira lenyűgözte Meisel zenéje, hogy azt javasolta a zeneszerzőnek, írjon zenét következő filmjéhez, az októberhez [ 8] .

A film 1950-es újbóli bemutatására, miután a negatívokat visszavitték Németországból a Szovjetunióba, Nyikolaj Krjukov írta a kísérő zenét .

1976-ban a film új verziójában Dmitrij Sosztakovics 4., 5., 8. és 10. és 11. szimfóniáját, az 1905-öt használták zenei kíséretként. Olyan harmonikusan közelítették meg a képet, hogy a zene és a film sok része szinte egybeesett.

2004-ben a brit Pet Shop Boys zenekar bemutatta a filmzene verzióját a londoni Trafalgar Square-en [13] .

Filmzene

• 1954 -ben "az egyik legjobbnak" ismerték el . 1958 -ban Brüsszelben egy nemzetközi kritikai szavazáson minden idők 12 legjobb filmje között az első helyen szerepelt (117 szavazatból 110). Az első a száz legjobb film között a világ filmkritikusai körében végzett szavazáson ( 1978 ).
• Díjat nyert a párizsi világkiállításon (1926).
• A világmozi tíz legjelentősebb filmjének rangsorában, amelyet a brit Sight & Sound magazin 1952 óta tízévente ad ki, és amely több mint száz filmkritikus és (1992 óta) rendező véleménye alapján készült. a világ [14] , "Potyomkin csatahajó" hatszor volt jelen, a harmadiktól a hetedikig [15] . 2012-ben a 11. helyet szerezte meg anélkül, hogy felkerült volna a listára. Nála többen csak egy kép került ebbe a listába - Jean Renoir " Játékszabályai " .
• Harmadik helyen végzett az Empire magazin 2010 -es „A világ mozi 100 legjobb filmje ” listáján [16] (a lista nem tartalmazza az angol nyelvű filmeket).
• A filmet a Harmadik Birodalom propagandaminisztere méltatta. A filmesekkel 1933. március 28-án tartott találkozón Goebbels ezt mondta:

Ez egy csodálatos film. Filmes szempontból összehasonlíthatatlan. Aki nem szilárd a meggyőződésében, annak megnézése után talán még bolsevik is lehet . Ez ismét bizonyítja, hogy egy bizonyos irányzat sikeresen beépíthető egy remekműbe. A legrosszabb ötletek is előmozdíthatók művészi eszközökkel .

• A filmet az 1950-es évekig betiltották az Egyesült Királyságban [18] .

Reflexió a populáris kultúrában

A film többször vált idézetek, sőt filmparódiák tárgyává, és a legtöbb esetben a Potyomkin-lépcsőn végrehajtott kivégzés jelenete, és különösen a guruló kocsis képkockán, amely több tucat filmben tükröződik, amelyeket különböző rendezők forgattak különböző országokban, kapott figyelmet. Köztük: az 1935-ben forgatott „ Odessza ” dokumentumfilm; Gennagyij Poloka „ A csatahajó visszatérése” (1996, Oroszország-Fehéroroszország), „ Viszlát, Lenin! " írta Wolfgang Becker (2003, Németország), "Kebab Connection" Anno Saul (2005, Németország), " Naked Gun 33⅓: The Final Push ", Peter Segal (1993, USA), "The Untouchables " Brian de Palma ( 1987, USA), „ Brazília ”, Terry Gilliam (1985, USA), The Simpsons animációs sorozat ( Treehouse of Horror XI sorozat ), valamint az „It” második fejezetében, Bill és Beverly beszélgetése során. hotel, gördeszka elkezd gurulni a lépcsőn stb.

A híres film két vígjátékban találta meg a legrészletesebb paródiatükrözést :

• 1976- ban Paolo Vilaggio olasz rendező és színész a Fantozzi, a második tragikus című vígjátékának egyik epizódjában a Szergej Einstein Kotyomkin csatahajója című groteszk paródia címmel filmet hozott. Az epizód abból állt, hogy a kishivatalnok, Fantozzi (vígjátékhős) főnöke, a nagyszerű film szenvedélyes tisztelője lévén, minden beosztottját arra kényszeríti, hogy minden este munka után nézzék meg ezt a filmet és vitassák meg. Senki sem mer kifogást emelni a főnök ellen, pedig mindenkit felháborít a zsarnoksága. Az első nem bírja Fantozzit, aki a következő ülésen az egész teremnek kiált: „Ez ritka szar!” A lázadó alkalmazottak unalmas filmmel égetnek el egy filmet, a főnököt pedig túszul ejtik. Ám hamarosan kiengedik, és bosszút állva alkalmazottain, kényszeríti őket a film újraforgatására. Magát Fantozzit forgatják a babakocsis jelenetben, amint a babát játssza.
• 1987-ben a lengyel rendező és kísérletező, Zbigniew Rybczynski elkészítette a Létra című rövidfilmet. A modern televíziós technológiának köszönhetően be tudta vezetni munkája hőseit a "Potemkin csatahajó" című film egyik jelenetébe. A szalag cselekménye szerint az útmutató lenyűgöző utazást kínál az ultramodern televíziós stúdió vendégei számára a Potyomkin-lépcsőn történt forgatási jelenet képében.
• 1988- ban Juliusz Machulski lengyel filmrendező az 1925 nyarán Odesszában játszódó gengsztervígjátékában, a Deja Vu -ban idézi a filmet. A főszereplők - a gyilkos Pollak és áldozata, a maffia vezére, Nechiporuk - véletlenül a film forgatásán találják magukat, és részt kell venniük a híres lövöldözési jelenet forgatásán a Potyomkin lépcsőn. Ebben a parodisztikus jelenetben, hogy eljusson áldozatához, a gyilkos Pollak kénytelen eljátszani a kivégzést irányító csendőrtisztet, a lábatlan matróz szerepében a maffia, Nechiporuk pedig megpróbál elbújni előle. Nechiporukot üldözve Pollack véletlenül lenyom egy babakocsit a lépcsőn. Ezt észrevéve Eisenstein villámgyorsan azt mondja az operatőrnek, hogy minél hamarabb készítse el ezt a felvételt, és Pollack akcióját használja fel zseniális rendezői leletének.

A Potemkin-lépcsőn történt kivégzés jelenetét az Okean Elzy csoport „Ott, ahol nem vagyunk”  videójában parodizálták ( ukránból  -  „Ahol nem vagyunk”).

Az irodalomban

Az odesszai forgatás Alekszej Kapler "A csatahajó visszatérése" történetében tükröződött .

A filatéliában

• A „Potyomkin csatahajó” című film bemutatásának 40. évfordulója alkalmából kibocsátották a Szovjetunió 1965-ös  postai bélyegét ( ( TsFA [ AO Marka ] No. 3257) ), amelyen a film egy képkockája látható, amelyen egy felkelés epizódja: az előtérben egy matróz, Vakulencsuk (Alexander Antonov színész).

• A film egy képkockájának egy töredéke látható egy 1979 -es Szovjetunió postabélyegen , amelyet a szovjet filmművészet 60. évfordulója és a XI. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál tiszteletére szenteltek .
• A filmet a Szovjetunió bélyeges borítékának is dedikálták [19] .

Videó kiadás

Az 1990-es évek elején a filmet VHS-en a Krupny Plan filmszövetség adta ki. A 2000-es évek elején a Master Tape és a VideoImpulse újra kiadta VHS-en .

A filmet DVD-n is kiadta a Master Tape forgalmazó. 2006. július 27-én a filmet DVD-n kiadta a Szojuz Videó stúdió. Többször megjelent Blu-Ray-en.

Jegyzetek

1. ↑ "Potyomkin csatahajó" játékfilm . Elérés dátuma: 2012. július 6. Archiválva : 2011. december 31. (határozatlan)
2. ↑ "Potemkin csatahajó" teljes verzió (1925), a Német Cinematheque Alapítvány rekonstrukciója, kreditek. Archivált : 2011. június 15. a Wayback Machine -nél
3. ↑ Potemkin csatahajó // Mozi enciklopédiája . – 2010. (Orosz)
4. ↑ Filmek: Potyomkin csatahajó (elérhetetlen link) . Letöltve: 2014. július 30. Az eredetiből archiválva : 2014. augusztus 11.. (határozatlan) 
5. ↑ Mariinszkij Színház: Plakát. Film Battleship "Potemkin" S. Eisensteintől E. Meisel zenéjére . Letöltve: 2014. július 30. Az eredetiből archiválva : 2014. augusztus 10.. (határozatlan)
6. ↑ 1 2 Egy remekmű két hónap alatt  // Városi hírek. - 2007.12.21. - 1701. sz . Archiválva az eredetiből 2014. augusztus 8-án.
7. ↑ 1 2 3 "Potyomkin" a helyreállítás után . Kultúra . Pravda.ru (2008. december 19.). Hozzáférés dátuma: 2013. január 21. Az eredetiből archiválva : 2013. február 5. (határozatlan)
8. ↑ 1 2 3 Az RGAKFD igazgatói, N. A. Kalantarova és RGALI T. M. Gorjajeva részt vettek a 62. Berlini Filmfesztiválon (Berlin) . Szövetségi Levéltári Ügynökség (hivatalos oldal) (2012. február 10.). Hozzáférés dátuma: 2013. január 21. Az eredetiből archiválva : 2013. február 1.. (határozatlan)
9. ↑ Filmhírek a Video.ru-n A „Potyomkin csatahajó” felújított változatát mutatják be Szentpéterváron. Archiválva : 2012. január 11. a Wayback Machine -nál .
10. ↑ Naum Kleiman Eisenstein "Potyomkin csatahajóján" Archiválva : 2013. július 9. a Wayback Machine -nél .
11. ↑ A Potemkin csatahajó "Séta a kínok között". Eisenstein festményének új "berlini kiadásáról" - 72. szám . Letöltve: 2013. január 22. Az eredetiből archiválva : 2012. november 11.. (határozatlan)
12. ↑ Potemkin csatahajó. Berlini premier 2005 - 72. szám . Letöltve: 2013. január 22. Az eredetiből archiválva : 2012. november 11.. (határozatlan)
13. ↑ A Pet Shop Boys megszólaltatta Eisenstein Potemkin csatahajóját.
14. ↑ Kommerszant: Az összes film közül számunkra a legfontosabb a Citizen Kane .
15. ↑ Minden idők 10 legjobb filmje a Sight & Sound Magazine által archiválva 2010. november 18-án a Wayback Machine -nél .
16. ↑ A világ mozi 100 legjobb filmje archiválva 2011. november 23-án a Wayback Machine -nél .
17. ↑ Vasilchenko A. V. „Dr. Goebbels keresőlámpája. A Harmadik Birodalom mozija "- M.: Veche, 2010. ISBN 978-5-9533-4216-2 .
18. ↑ A titkos húszas évek Timothy Phillipstől: kémek és a bolsevik fenyegetés . Letöltve: 2018. február 21. archiválva az eredetiből: 2018. február 22. (határozatlan)
19. ↑ Vörös zászló a Potyomkin felett. // Filatiszt naptára 1978-ra. - M .: Kommunikáció, 1977. - 9. o.

Linkek

• A "Potemkin csatahajó" film a "Mosfilm" honlapján
• "Potemkin csatahajó" a Red TV -n (videó)
• „Potemkin csatahajó” Del Rey & The Sun Kings zenéjével a YouTube-on

Irodalom

• Eisenstein S. M. A film születése  // A filmművészet. - 1950. - 4. sz . - S. 13-16 .

Tematikus oldalak	AllMovie AlloCine Box Office Mojo ČSFD Filmaffinitás Internet Movie Database Metakritikus Rohadt paradicsomok
Szótárak és enciklopédiák	nagy kínai Nagy norvég Britannica (online) Universalis Universalis
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 12311326x GND : 4400383-3 J9U : 987007259135105171 SUDOC : 113071698 VIAF : 200805955 World Cat VIAF : 200805955