Baranyanov, Alekszej Petrovics

Alekszej Petrovics Baranyanov
Születési dátum 1890. március 9. (21.) [1]
Születési hely
Halál dátuma 1952. szeptember 4( 1952-09-04 )
A halál helye
Ország  Orosz Birodalom → Szovjetunió 
Tudományos szféra filológia , indológia
Munkavégzés helye
alma Mater Kijevi Szent Volodimir Egyetem
Akadémiai fokozat a filológia doktora
Diákok V. M. Beszkrovnij ,
V. S. Vorobjov-Deszjatovszkij , G. A. Zograf , V. I. Kaljanov
Díjak és díjak
Lenin parancsa
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik

Alekszej Petrovics Bararannikov (1890-1952) - szovjet filológus és indológus , a Szovjetunióban a modern indiai nyelvek tanulmányozásával foglalkozó iskola alapítója . A filológia doktora, a Leningrádi Állami Egyetem professzora, a Szovjetunió Tudományos Akadémia akadémikusa (1939), a Szovjetunió Tudományos Akadémia Keletkutatási Intézetének igazgatója (1938-1940).

Életrajz

Poltava tartományban, Zolotonosha városában született munkáscsaládban [3] . Anyagi bizonytalanság miatt nagy nehézségek árán sikerült elvégeznie a kijevi egyetem gimnáziumát (külső) és a történelem és filológiai karán . Munkaképességének és kitartásának köszönhetően Barannikovot az egyetemen hagyták, és a tudományos munkának szentelte magát. Jól ismerte az ókori nyelveket: latint és görögöt , de különösen érdekelte a szanszkrit és az új indiai nyelvek.

1916-1917-ben a Pedagógiai Akadémia felső tagozatain tanított [4] . 1917-től egyetemi docens, 1919-től 1921-ig a Samara Egyetem professzora . 1921-ben Baranyanov visszatért Petrográdba, és 1921-ig az Orosz Múzeum tudományos kurátoraként dolgozott [3] . 1921-től 1938-ig a Leningrádi Élő Keleti Nyelvek Intézetének professzora , 1922-től élete végéig a Leningrádi Állami Egyetem professzora [3] .

1934-ben Bararannikov csatlakozott a Szovjetunió Tudományos Akadémia Keletkutatási Intézetéhez  - először tudományos főmunkatársként, majd az Új Indiai Kabinet vezetőjeként (1936-1938), igazgatóként (1938-1940), majd később a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának vezetőjeként. az indiai filológia ágazata (1941-1950) [3] .

Bararannikov 1935-ben megkapta a filológiai tudományok kandidátusi fokozatát (disszertáció megvédése nélkül), 1939-ben pedig a Szovjetunió Tudományos Akadémia akadémikusává választották [3] .

Komarovóban temették el . A Komarovszkij temetőben található sírkő a Szentpétervári Kurortny kerület Kulturális és Történelmi Öröksége szövetségi szintű védelem alatt áll, és a Komarovszkij-nekropolisz részeként az UNESCO védnöksége alatt áll .

Család

Felesége Olga Nyikolajevna Nikonova nyelvész volt . Gyermekei: Pjotr ​​Baranyanykov indológus (1925-2007) [5] , Irina Baranyanyikova ichtiológus (1926-2017) [6] .

Tudományos tevékenység

Az októberi forradalom előtt Oroszországban csak alkalmanként vagy szűken gyakorlati célból tanultak új indiai nyelveket. Valamivel nagyobb figyelmet szenteltek az urdu nyelvnek, a hindusztáni nyelv egyik irodalmi formájának . Az 1920-as években Bararannikov kezdeményezte az újindiai nyelvészet és irodalomkritika problémáinak tudományos kidolgozását.

Az 1930-as években a Leningrádi Állami Egyetemen és a Keletkutatási Intézetben dolgozva nagy tudományos és pedagógiai munkát indított ott, ahol a Szovjetunióban először szervezte meg olyan új indiai nyelvek tanulmányozását, mint az urdu, hindi , marathi , bengáli és pandzsábi [3] .

Számos művet írt India középkori és újkori nyelveiről, az ősi indiai irodalomról, valamint a cigányok nyelvének , életének, folklórjának és történetének tanulmányozásáról . Számos mű szerzője a börtönzsargon tanulmányozásával kapcsolatban .

A „Cigány elemek az orosz tolvajok szlengjében” című 1931-es cikkében, amely a Beszédkultúra Tudományos Kutatóintézetének égisze alatt jelent meg , Barannikov azzal érvelt, hogy a bűnügyi szakzsargonban több mint 200 cigány elem szerepel. A cikk elejére kerül egy történelmi kirándulás, amely szerint az indiai kasztból származó férfiak otthon loptak, a nők pedig prostitúcióban, „az indiai cigányokat elzárták minden stabil munkaerőbázistól”, ami nem megfelelnek a történettudomány következtetéseinek. A cikk a cigányellenes törvényeket a taborbűnözés következményeként említi. Továbbá a szerző következtetést von le a kortárs cigányok teljes kriminalitásáról. Ha egy cigány nem volt börtönben, a többiek állítólag ezt "kivételes tulajdonságként" tartják számon. A cigányok azt mondják, hogy a bebörtönzést "átmeneti foglalkozási betegségnek tekintik, amely nem tudja eltántorítani egy lenyűgöző mesterségtől". Bararannikov szerint az orosz tolvajok szlengje nagyrészt cigány szavakból áll: „... a bűnözők jelentős százaléka kerül ki közülük. A fogdákban találkozva tolvajokkal – más nemzetiségek képviselőivel, az itteni cigányok főként szókincsük elemeit tudták továbbadni...”. A cigány folklórról Bararannikov így ír: „A lopás és az abból fakadó következmények a cigánydal leggazdagabb és legkedveltebb témája. Nagyon sok dalban ... a lopást ... nagyon dicséretes foglalkozásnak tekintik, a vitézség és a fiatalság megnyilvánulása, sőt a hősiesség, a lopási képesség hiányát pedig a cigánydal nagy és szégyenletesnek tartja. hiányosság. Bizonyítékul a tudósok négy, általa Ukrajnában rögzített dalt kapnak [7] .

Kritika

A cigánybűnözés genetikai vagy kulturális kondicionálásának gondolatát a tudósok mítosznak tekintik [8] . A Baranyanov által idézett négy cigány ukrán dalt más kutató nem jegyezte le, és ezek létezése is kétséges, hiszen a servieknek (ukrán cigányoknak) szinte nincs is tulajdonképpeni cigány folklórjuk, és ukrán népdalokat énekelnek . Egy másik művében Barannikov 17 további dalt idéz ugyanattól az ismeretlen informátortól, egy bizonyos „ lgovi cigánytól ”. Ellentétben Bararannikov állításával a hatalmas számú cigánydalról, amely dicsőíti a lopást, az orosz-cigány , a kalderari és a lovarói folklórban a lopást említő dalok aránya rendkívül alacsony (302-ből 10 szerepel az elemzésben) [9] [10 ] ] [11] , ráadásul sokszor nem is a bűnözés témája a fő, hanem mellékes bennük. A néphit nem a lopást, hanem a lovak cseréjét dicséri. A dalok hősei gyakran vásárolnak élelmiszert, ruhákat, ékszereket, szekereket és háztartási cikkeket. Számos folklórszöveg foglalkozik azzal, hogy a gazemberek vették el az utolsót a cigánytól [8] .

V. V. Shapoval nyelvész szerint az orosz tolvajok zsargonja és a cigány nyelv közötti kapcsolat egy bizonyos történelmi helyzetben létrejött mítosz. Bararannikov 113 szót és kifejezést idéz, amelyek egynegyede nem kapcsolódik a roma nyelvhez (a latinság " Lárva " , a héberség " Khavir ", az offen "Shurye" stb.). A többi konstrukció is hamisítás: Baranyanov egy 1927-ben, Szergej Potapov kriminológus vezetésével kiadott zsargon szótárat használt, amelyben a legtöbb cigány szó és kifejezés, mint megállapították, a cigány nyelvből, azaz a cigány nyelvből származott. , semmi köze az orosz zsargonhoz [12] [13] [14] .

Díjak

Főbb munkái

Jegyzetek

  1. ↑ Modern Ukrajna enciklopédiája  (ukr.) - Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Enciklopédiai Tanulmányok Intézete , 2001. - ISBN 94-402-3354-X
  2. ↑ 1 2 Rövid irodalmi enciklopédia - M . : Szovjet enciklopédia , 1962. - T. 1.
  3. ↑ 1 2 3 4 5 6 Iodko, 2018 .
  4. ↑ Pedagógiai Akadémia . Szentpétervári Enciklopédia. Letöltve: 2019. július 31. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 19.
  5. ↑ Pjotr ​​Alekszejevics Baranyanov 2016. szeptember 15-i archív másolat a Wayback Machine -en az IVR RAS honlapján
  6. ↑ Barannikova Irina Alekseevna 2016. szeptember 13-i archív példány a Wayback Machine -nél a Szentpétervári Állami Egyetem honlapján
  7. ↑ Barannikov A. P. Cigány elemek az orosz tolvajok szlengjében // Nyelv és irodalom. T. VII. L., 1931. S. 139-158.
  8. ↑ 1 2 Bessonov N. V. A nemzeti öntudat és a cigányok fő foglalkozásai (a fejezet vége) Levéltári másolat 2020. február 20-án a Wayback Machine -nél // Uvarova T. B., Demeter N. G. , Bessonov N. V., Kutenkov V. K. Gypsy történelem : új megjelenés / RAS . Etnológiai és Antropológiai Intézet im. N. N. Miklukho-Maclay ; szerk. Demeter G. S. Voronezh, 2000.
  9. ↑ Bugachevsky S. Cigány népdalok és táncok. M., 1971. S. 6-67.
  10. ↑ Cigány népdalok E. A. Muravjova cigány folklórgyűjtő archívumából. M., 1989. szám. I. S. 2-59.
  11. ↑ Minták a kalderari cigányok folklórjából. M., 1981. S. 96-135.
  12. ↑ Shapoval V. V. A hatalom mint lexikográfus (cigány szó a gengszter zsargon szótárában) // Nyelvtudomány: Az Ural Nyelvészeti Társaság Értesítője. T. 13. Jekatyerinburg, 2004.
  13. ↑ Shapoval V.V. Cigányok a zsargon szótárakban. A leírás megbízhatóságának kritériumai. Saarbrücken, 2011.
  14. ↑ Nadezhda Biryukova . A tolvajok nyelve és a cigányok nyelve // ​​3. tanfolyam Igazság és fikció a cigányokról . Arzamas (arzamas.academy) . Archiválva : 2020. szeptember 30.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák