Bancozettel , néha bankocetl vagy a bécsi városi bank jegye ( németül Bancozettel vagy Banco- zettel , szó szerinti fordításban - "bankjegy") - az első osztrák papírpénz, amelyet 1762-1811 között bocsátottak ki [1] [2] .
A bankocettelek kibocsátása a hétéves háború okozta pénzhiány miatt indult meg . A bankjegyek formálisan kamatmentes kötvények voltak, valójában azonban a kötvények és a kincstárjegyek között egyensúlyoztak, mivel fizetőeszközként is használhatók [3] .
A bankocettel kibocsátását a Vienna City Bank ( németül: Wiener Stadt Banco ) végezte. Az első 12 millió forintos bankotsetteli kibocsátás 5, 10, 25, 50 és 100 guldenes címletű bankjegyekből állt. Az 1771-es, 1784-es és 1796-os kiadásokat 500 és 1000 guldenes bankjegyekkel egészítették ki.
Kezdetben csak meglehetősen gazdag emberek használták a bankocettelit, mivel a minimális címlet (5 gulden) egy négytagú család havi létminimumának felelt meg. Az 1800-as kibocsátást kis címletű - 1 és 2 guldenes - címletekkel egészítették ki.
A bankjegyek kialakítása fokozatosan megváltozott. Az 1784-es szám bancocetteljein vízjelek jelentek meg . Az 1806-ban kibocsátott, 5, 10, 25, 50, 100 és 500 forintos címletű jegyek kétoldalasak voltak. A jelen kibocsátás bankjegyeinek mindkét oldalán a címlet a német mellett (guldenben, gulden ) a birodalom más nyelvein is feltüntették: magyar - forintban ( forint ), cseh - aranyban. ( zlaty ), lengyelül - Rynskyben ( ryński ), olaszul - florinban ( fiorino ) [4] . Egy új biztonsági elem is megjelent jelen szám bankjegyein - a hátoldalon az elülső oldal képének megismétlése egyszerűsített formában, tükörképben. A számlák fényben történő vizsgálatakor mindkét képet 0,3 mm-es pontossággal kombináljuk.
A forgalomban lévő bancocetelek száma folyamatosan nőtt. Forgalomban lévő mennyiségük az 1796-os 44 millió guldenről 1810-re 942 millió forintra nőtt. Kezdetben a bankoczetelek értéke időszakonként csökkent a fémpénz értékéhez képest. A napóleoni háborúk alatti túlzott kibocsátás jelentős értékcsökkenéshez vezetett. 1799-ben 100 gulden 92 guldent ért ezüstben 100 guldenre, 1810-ben a bankcet értéke már csak a névérték 15%-a volt, 1813-ban pedig 1 gulden érmében 13 guldennek felelt meg. Bancozetteli a Kopernikusz-Gresham törvénynek megfelelően kiszorította a forgalomból az ezüst- és rézérméket [5] .
1811-ben a leértékelődött bankjegyek helyett új pénz - visszaváltási jegyek ( németül Einlösungsschein ) kibocsátását indították el. A bankotsettelek új pénzre cseréje 5:1 arányban történt. Végül a bankocetstelt 1816-ban kivonták a forgalomból.