Az osztrák üzleti ciklusok elmélete egy olyan elmélet, amely a gazdasági ciklusokat az osztrák iskola szemszögéből magyarázza . Az elmélet szerint a gazdasági ciklusok a nem hatékony és destruktív jegybanki politikák közvetlen következményei, amelyek a kamatlábak hosszan tartó csökkenéséhez , a hitelbővülés miatti fiduciárius pénznövekedéshez vezetnek [1] , ami hozzájárul a túlzott összegű hitelek kibocsátásához. , a spekulatív gazdasági buborékok megjelenése és a megtakarítások csökkenése. [2]
Először is a hitelek kibocsátásával a pénzkínálat nő; A vállalkozók hajlamosak rossz befektetéseket eszközölni – túlzottan beruházni az aktuális igényektől jobban elszakadt és hosszabb ideig tartó termelési folyamatokba. Ezt követően az árak és az input bevételek emelkednek, a fogyasztás nő, és a vállalkozók ráébrednek, hogy a nagyüzemi termelésbe való befektetés nem volt helyénvaló. Az első szakaszt "konjunktúrának" (emelkedés, növekedés), a második szakasz - a veszteséges befektetések azonosítása - a " válság " (recesszió) jelenti. A depresszió a következő szakasz, amely során a veszteséges vállalkozások csődbe mennek , és a termelési tényezőknek gyorsan vissza kell térniük a „valódi” termeléshez. Az egészségtelen vállalkozások felszámolása, a hamisan létrehozott vállalkozás „szabad kapacitása”, az eredeti termelési tényezők nem tervezett leállása gyorsan és tömegesen alacsonyabb termelési szintekre kell, hogy átálljon - ami a depresszió stádiumában történik [3] .
A depresszió szakasza a gyógyulási szakasz után következik be. Az emelkedés során infláció jelentkezik, elsősorban a hiteleknek köszönhetően . A válság idején a bankok kénytelenek szigorítani a hitelfelvételi követelményeket, ami a hitelezés csökkenéséhez vezet. [4] Más szóval, a hitelezés csökkenése a pénzkínálat csökkenéséhez vezet, azaz deflációt okoz .
Egy másik lehetséges következmény a pénz iránti kereslet növekedése:
A pénzkínálat növekedésének lassulásával és a pénzkereslet növekedésével együtt az árak esnek. [négy]