Aiken, Rudolf Christoph

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. augusztus 2-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .
Rudolph Christoph Aiken
német  Rudolf Eucken
Születési név német  Rudolf Christoph Eucken
Születési dátum 1846. január 5.( 1846-01-05 ) [1] [2] [3] […]
Születési hely
Halál dátuma 1926. szeptember 15.( 1926-09-15 ) [4] [5] [6] (80 évesen), 1926. szeptember 14. ( 1926-09-14 ) [7] (80 évesen)vagy 1926. [8]
A halál helye
Ország
alma Mater
A művek nyelve(i). Deutsch
Díjak Nóbel díj Irodalmi Nobel-díj ( 1908 )
Díjak Irodalmi Nobel-díj
Aláírás
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Rudolf Christoph Eiken (más néven Oyken , német  Rudolf Christoph Eucken ; 1846 . január 5. , Aurich , Poroszország  - 1926 . szeptember 15. Jéna , Weimari Köztársaság ) - német filozófus .

Életrajz

Rudolf Christoph Aiken egy korán elhunyt postai dolgozó és egy pap lánya családjában született 1846. január 15-én Aurich városában. Édesanyja gondoskodásának köszönhetően jó oktatásban részesült a gimnáziumban és a göttingeni egyetemen , ahol klasszikus filozófiát és ókori történelmet tanult, majd a berlini egyetemen . Középiskolában a matematika és a zene érdekelte.

Aiken Göttingenben szerzett PhD fokozatot , ahol klasszikus filozófiát és az ókori India történelmét tanulta. A filozófia és a racionalista nézetek nem elégítették ki Aikent, és elkezdte tanulmányozni Arisztotelész műveit . 1870-ben két röpiratot adott ki Arisztotelészről. Berlini tanulmányai során saját maga tanulta meg a filozófia, a történelem és a vallás kapcsolatának tényét. Aiken klasszikus filológiából és ókori történelemből szerzett diplomát. A szerző Arisztotelész nyelvi problémájáról írta disszertációját. 1871 - ben a bázeli egyetemen kapott katedrát ; 1874 - től a jénai egyetem  tanára . Ezen az egyetemen tanított 1920-ig.

1882-ben feleségül vette Irene Passovot, Karl Adolf Passov orvos lányát , házasságukból egy lányuk és két fiuk született (Arnold vegyész (1884-1950) és Walter közgazdász ).

M. V. Bezobrazova felügyelő , 1891 óta az első orosz nő - a filozófia doktora, aki mentora példáját követve "etikai idealistává" vált.

1908 - ban irodalmi Nobel-díjat kapott "az igazság komoly kereséséért, a gondolat mindent átható erejéért, a tág szemléletért, élénkségért és meggyőzőkészségért, amellyel az idealista filozófiát védte és fejlesztette" [9] .

1911-től 1913-ig Angliában és az USA-ban tartott előadásokat. Tervezett Kínába és Japánba is, de az első világháború kitörése miatt nem tudta megtenni.

1916. január 5-én, születésnapján Jéna város díszpolgára lett. Az író ott halt meg 1926. szeptember 15-én.

Kreativitás és filozófiai gondolkodás

Aiken hírneve rövid volt, ezért korunkban sok munkája feledésbe merült. Aiken filozófiája részben történelmi, részben kreatív. A későbbi művekben az alkotói oldal érvényesült, ugyanakkor a szerző igyekezett ezeket szervesen ötvözni.

Történelmi írásaiban Aiken megpróbálta megmutatni a szükséges kapcsolatot a filozófiai fogalmak és a korszak között, amelyhez tartoztak. Aiken szerint minden filozófiai fogalom olyan fogalom, amelyet maga az élet befolyásolt, és amelyek a társadalom gyakorlati problémáit oldják meg. Ennek a gyakorlati idealizmusnak adta Aiken az "aktivizmus" nevet. Az aktivizmus azt sugallja, hogy az emberi társadalom képes megváltoztatni önmagát az általa meghozott etikai döntések révén. Ebben Nietzschével állította szembe magát, aki a szuperemberről beszélt, akinek szabad megkerülnie az erkölcsi és etikai normákat. Aiken filozófiája kísérletet tett az intellektuális gondolkodás és a vallás összeegyeztetésére.

Támogatta azt a nézetet is, hogy az embernek van lelke, és az ember az anyagi és a szellemi világ között van. Ugyanakkor az embernek folyamatos erőfeszítések segítségével le kell győznie anyagi természetét, hogy lehetősége legyen a lelki fejlődésre.

1872-ben jelent meg Arisztotelész módszeréről című munkája. 1878-ban megjelentette A modern filozófiai gondolkodás alapvető csapdái című könyvét. Ez a könyv nagy érdeklődést váltott ki a tudományos közösségben. A szerző megpróbálja elemezni a különböző filozófiai nézetek történeti gyökereit, és 1908-ban Aiken újra kiadta ezt a könyvet "A modern gondolkodás fő irányai" címmel, ahol a könyvet saját filozófiai gondolataival próbálta kiegészíteni.

A 90-es évek óta Aiken távolodik a történelem, a filozófia problémáitól, 1896 óta pedig saját idealista, vallási és etikai gondolatmenetén dolgozik. Így jelent meg két monográfia, a The Truth of Religion (1901) és Az új világkoncepció főbb jellemzői (1907). Az "Egy új világnézet fő jellemzője" című mű a spiritualitás érzésének serkentésére tett kísérletet, amelyet a társadalom eredeti életének tekintettek.

Aiken Arisztotelész filozófiájának segítségével próbálta újraértékelni az etika kialakulását az emberi lét vonalán túl. Nem különálló személy, hanem a szabad harmónia tudatában kialakult erős kép, amely képes megszabadítani az emberiséget a lét anyagiságától és az ok-okozati hatások láncolatától.

A Socialism: An Analysis (1921) című művében Aiken megrója a szocializmust az ember és a világban elfoglalt helyének jellemzésére irányuló materialista megközelítése miatt. A filozófiai szocializmus ellentétben állt Aiken mindennapi életen túlmutató „magas céljával”. Aiken szerint csak a test van kitéve a fizikai folyamatoknak, míg a szellem nem magyarázható a materializmus szemszögéből.

Ezekben a művekben a szerző azt próbálja érzékeltetni, hogy az örök értékeket a mindennapi élet határain túl kell keresni. Aiken megpróbálja elmondani az emberiségnek a spirituális törekvést, amely felé haladnia kell. Ehhez a vágyhoz akarat és érzékiség kell.

Aiken rendszerének is voltak kritikusai, mind a materialisták, mind az idealisták körében, akik nem vették észre etikai aktivizmusát a régi idealizmus mellett.

Aiken lehetségesnek tartotta, hogy igaz vallásról beszéljünk, kereszténységnek nevezve, nagyon sajátos módon értve. A kereszténység feladata, hogy megválaszolja azt a kérdést, hogy mit tehet a vallás a társadalomért. De ugyanakkor nem osztotta azt a véleményt, hogy az emberiség üdvössége kizárólag az Úristen kezében van. A vallás az élet értelmével kapcsolatos kérdés megválaszolásának módja. Jézus nem isten volt számára, hanem felülmúlhatatlan személyiség, akit nem lehetett közvetlenül örökölni. A hit a halhatatlanság elérésének útja.

Aiken az idealizmus néhány képviselőjével is vitatkozott. Nietzschéhez hasonlóan ő sem bízott az absztrakt intellektualizmusban, nem támasztotta alá Hegel nézeteit a spirituális világról alkotott nézeteivel, nem volt empirista, ami az emberi tapasztalatot érzésekre és benyomásokra korlátozza. „Életfilozófiája” részben egyesítette a fenomenológia néhány fő problémáját.

Bibliográfia

Jegyzetek

  1. ↑ Rudolf Christoph Eucken // Encyclopædia Britannica 
  2. ↑ Rudolf Christoph Eucken // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  3. ↑ Rudolf Eucken // Gran Enciclopèdia Catalana  (kat.) - Grup Enciclopèdia Catalana , 1968.
  4. ↑ Életrajz Rudolf Christoph Eucken (német)". Bayerische Nationalbibliothek
  5. ↑ Christoph Eucken // Projekt Gutenberg-DE  (német) - 1994.
  6. ↑ Rudolf Christoph Eucken // az Internet Filozófia Ontológiai  Projekt
  7. ↑ Library of Congress Authorities  (angolul) - Library of Congress .
  8. ↑ A világ legjobb irodalmának könyvtára / szerk. C. D. Warner – 1897.
  9. ↑ Az irodalmi Nobel-díj 1908  . NobelPrize.org . Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 25.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz