Trimetil-szilil-cianid

Trimetil-szilil-cianid
Tábornok
Szisztematikus
név		 trimetil-szilil-formonitril
Chem. képlet ( CH3 ) 3SiCN _
Patkány. képlet C4H9SiN _ _ _ _
Fizikai tulajdonságok
Moláris tömeg 99,21 g/ mol
Sűrűség 0,793 g/cm³
Termikus tulajdonságok
Hőfok
 •  olvadás 8-11°C
 •  forralás Olvadáspont: 114-117 °C
Optikai tulajdonságok
Törésmutató 1.392
Osztályozás
Reg. CAS szám 7677-24-9
PubChem 82115
Reg. EINECS szám 231-657-3
MOSOLYOK   C[Si](C)(C)C#N
InChI   InChI=1S/C4H9NSi/c1-6(2,3)4-5/h1-3H3LEIMLDGFXIOXMT-UHFFFAOYSA-N
ChemSpider 74110
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve.
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A trimetil-szilil-cianid ( trimetil -cianosilán ) egy szerves szilíciumvegyület, amelynek képlete (CH 3 ) 3 SiCN. Színtelen, illékony folyadék, szerves szintézisben a hidrogén-cianid megfelelőjeként használják .

Tulajdonságok és szintézis

A trimetil-szilil-cianid színtelen, meglehetősen illékony (forráspont 114-117 °C) gyúlékony folyadék. Hidrolizálódik hidrogén-cianid képződésével, ami nagy toxicitását okozza.Bőrrel érintkezve irritációt okoz, a bőrön keresztül felszívódik, a szövetekben cianid felszabadulásával hidrolizál. A gőzök belélegzése végzetes lehet. A trimetil-szilil-cianid-mérgezés tünetei hasonlóak a cianid-mérgezés tüneteihez (cianózis, fulladás, fejfájás, gyengeség).

A trimetil-szilil-cianidot a kereskedelemben kapható trimetil -klór-szilán és alkálifém-cianidok kölcsönhatásával állítják elő [1] :

LiCN + (CH 3 ) 3 SiCl → (CH 3 ) 3 SiCN + LiCl

Alkalmazások a szerves szintézisben

A trimetil-szilil-cianidot a szerves szintézisben a hidrogén-cianid kevésbé illékony és ennek megfelelően kevésbé veszélyes ekvivalenseként, és szükség esetén szililezett addíciós termékek izolálására használják, amelyek stabilabbak, mint a hidrogén-cianid adduktok.

Például az iminekkel végzett reakció a Strecker-szintézishez hasonlóan megy végbe , lehetővé téve az N-szubsztituált α- aminosavak szintézisét :

R 2 C \u003d NR 1 + HCN → R 2 C (NHR 1 )CN R2C (NHR1 )CN + 2H2O → R2C ( NHR1 ) COOH + NH3

Bizonyos esetekben a trimetil-szilil-cianid alkalmazása hidrogén-cianid helyett további szintézislehetőségeket nyit meg [2] : például a trimetil-szilil-cianid stabil O-szililezett cianohidrineket  , trimetil-szilil-oxinitrileket képez karbonilvegyületekkel:

RCHO + (CH 3 ) 3 SiCN → RCH(CN) OSi (CH 3 ) 3

A trimetil-szilil-oxinitrilek, a cianohidrinekkel ellentétben, lítium-diizopropil -amid hatására a megfelelő karbanionokká deprotonálhatók :

RCH(CN)OSi(CH3 ) 3 →RC- ( CN )OSi( CH3 ) 3 ,

amelyek aldehidekkel vagy ketonokkal reagálhatnak, és további hidrolízis után aciloinokat képeznek :

RC - (CN)OSi(CH3 ) 3 + R1R2C = O → R1R2C ( -O - ) - CR (CN)OSi( CH3 ) 3 R1R2C (-O - ) - CR(CN)OSi(CH3 ) 3 + 2H2O → R1R2C ( OH ) -COR + HCN + [( CH3 ) 3SiOH ]

A trimetil-szilil-oxinitril-karbanionok alkil-halogenidekkel is alkilezhetők és tovább hidrolizálhatók adott szerkezetű ketonokká:

RC - (CN)OSi(CH 3 ) 3 + R 1 Hal → RR 1 C(CN) OSi(CH 3 ) 3 + Hal - RR 1 C(CN) OSi(CH 3 ) 3 + H 2 O → RR 1 CO + HCN + [(CH 3 ) 3 SiOH]

Jegyzetek

  1. ↑ Tom Livinghouse. Trimetil-szilil-cianid : a p-benzokinon cianzilálása  . - Organic Syntheses, 1990. - Iss. 7 . - 517. o . Az eredetiből archiválva : 2012. március 29.
    Tom Livinghouse. Trimetil-szilil-cianid : a p-benzokinon cianzilálása  . - Organic Syntheses, 1981. - Iss. 60 . — 126. o . Az eredetiből archiválva : 2012. március 29.
  2. ↑ X. Becker, G. Domschke, E. Fangchenel és mások Organicum. - M . : Mir, 1992. - T. 2. - S. 59. - ISBN 5-03-001965-0 .

Irodalom

 Szilánok