Bodza leves

A bodzaleves ( németül :  Fliederbeersuppe ) Észak-Németországra és Dániára jellemző édes leves . Népszerű Schleswig-Holsteinben , Hamburgban és Mecklenburg-Vorpommernben . Hagyományos étel a pomerániai , szász és osztrák konyhában , valamint Vogtlandban [1] .

A levest fekete bodza levéből készítik, forrón, liszttel vagy búzagombóccal , esetenként galuskával fogyasztják . A bodzaleves szezonja az ősz és a tél, mert a bodza vitaminlevét a megfázás ellen kiváló gyógyírnak tartják [2] . A leves elkészítéséhez a friss bodzát cukorral megfőzzük, leszűrjük, a kapott levet keményítővel besűrítjük, citromhéj vagy citromlé hozzáadásával, valamint meghámozott alma- vagy körteszeletekkel és búzadara galuskával felforraljuk. Ha a bodzalevest lisztes galuskával készítjük, akkor a bodza levét nem kell előbb besűríteni. A recepttől függően fahéjat és szegfűszeget is adnak a bodzaleveshez .

Karintiában vadmajoránnát adnak a bodzaleveshez , cukor helyett mézet. Felső-Ausztriában kimagozott aszalt szilvát adnak a bodzaleveshez , Vorarlbergben pedig vörösborban főzik a bodzát , a levest pedig fehér kenyérszeletekkel tálalják . Stájerországban a bodzalevest sűrítik és reggelire szolgálják fel [3] .

Jegyzetek

  1. Magrit Göllnitz: Nostalgische Gaumenfreuden aus Vorpommern. Urgroßmutters Erinnerungen für Leute von heute. (Rezepte, Tippek, Volksbräuche, Spökerie). Klatschmohn Verlag, Rövershagen 2007, ISBN 978-3-933574-94-0 .
  2. Die Welt: A legjobb vitaminbombák az út szélén nőnek  (német)
  3. Franz Maier-Bruck: Vom Essen auf dem Lande—das große Buch der österreichischen Bauernküche und Hausmannskost. Unverand. Neuaufl Auflage. K&S, Wien 1999, ISBN 3-218-00662-7 , S. 79, 240, 367, 523.

Irodalom