| Sekfu Gyula | |
|---|---|
| Születési dátum | 1883. május 23. [1] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1955. június 28. [2] (72 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Foglalkozása | történész , politikus |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Sekfyu Gyula ( magyarul Szekfű Gyula ; Székesfehérvár , 1883 . május 23. ‒ 1955 . június 28. Budapest ) magyar történész , publicista és politikus. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1925-től) és rendes tagja (1941-től) .
1905-től 1906-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1908-tól 1910-ig az Országos Levéltárban volt gyakornok. Tizenhét évet töltött Bécsben a 16-18. századi dokumentumok tanulmányozása közben. 1925-től a Budapesti Tudományegyetem Újkori Magyar Történeti Tanszékének tanára.
Leopold von Ranke , Wilhelm Dilthey , Friedrich Meinecke hatását megtapasztalva a magyar történetírás „szellemi-történeti” irányzatának megalapítója lett, amely a „keresztény szellemiség” szellemében védte hazája konzervatív fejlődésének eszméjét. közösség". 1920-as „Három nemzedék” című munkája lett az 1918-1919-es forradalmi folyamatok leverése után létrejött Horthy ellenforradalmi rendszer hivatalos ideológiájának indoklása. 1927 szeptemberétől 1939 decemberéig a Bethlen István politikáját támogató Magyar Szemle című folyóirat szerkesztője volt .
Bethlen sok támogatójához hasonlóan a második világháborúig megkérdőjelezte a náci Németország irányultságának megfelelőségét, és csatlakozott a függetlenségi mozgalomhoz és a fasizmus elleni népfronthoz. 1939-től 1944-ig a Magyar Nemzet című németellenes ellenzéki lap vezető publicistája volt . A Népszava szociáldemokrata újság 1941-es karácsonyi számába írta a „Szabadság fogalma” című cikket, amely a nácizmus elleni nemzeti összefogásra szólított fel. 1942 szeptemberében a kommunista és munkásmozgalom egyik szereplője, Schönherz Zoltán perében a védelem tanúja volt. Petőfi Sándor 120. évfordulója alkalmából 1943 januárjában demokratikus és forradalmi eszméire emlékeztették.
A szélsőjobboldali nyilasok rendszere alatt bujkálva 1944-ben kapcsolatot épített ki a magyarországi kommunista, szociáldemokrata és más antifasiszta pártok képviselőivel. Pártmentes maradt, bár meghívták a Kereszténydemokrata Néppárt élére . 1945. április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe.
1945. október 15-én kinevezték Magyarországra rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek, aki 1948 szeptemberéig a Szovjetunió magyar nagykövete maradt, előkészítette a Szovjetunió és a Magyar Köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. 1953 májusától országgyűlési képviselő, 1954-1955 között a Magyar Népköztársaság Elnökségének tagja. Sekfu "After the Revolution" című, 1947-ben megjelent munkája a szerző azon vágyát tükrözte, hogy kritikusan felülvizsgálja korábbi nézeteit, és demokratikus pozícióba lépjen.