Embereink – számoljunk

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. szeptember 3-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 11 szerkesztést igényelnek .
Embereink – számoljunk
Műfaj vígjáték , színdarab
Szerző Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij
Eredeti nyelv orosz
írás dátuma 1849
Az első megjelenés dátuma " Moszkvityanin ". 1850. 6. sz.
Wikiforrás logó A mű szövege a Wikiforrásban
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

"A mi népünk – rendezni fogunk" (eredeti címek: „ Csődképtelen adós ”, „ Csőd ” és „ Csőd, vagy a mi népünk – rendezzük ”) – Alekszandr Osztrovszkij négy felvonásos vígjátéka 1849-ben .

A darab első nyilvános felolvasására 1849. december 3-án került sor Mihail Pogodin otthonában , ahol Nikolai Gogol is jelen volt . Miután 1850 -ben megjelent a Moskvityanin folyóiratban , a darab óriási sikert aratott az olvasók körében. A kiadványra neves orosz írók is reagáltak. Ivan Goncsarov rámutatott a „szerző orosz nyelvtudására és egy orosz ember szívére”, valamint „egy drámai elem ügyes bevezetésére a komédiába”. Lev Tolsztoj ezt írta: "Minden vígjáték csoda... Osztrovszkij valóban zseniális drámaíró."

A darab azonban negatív kritikát kapott M. A. Gedeonov cenzortól , aki ezt írta: „Minden szereplő: a kereskedő, a lánya, az ügyvéd, a hivatalnok és a párkereső, hírhedt gazemberek. A beszélgetések piszkosak, az egész darab sértő az orosz kereskedőkre nézve” [1] . A produkciót I. Miklós rendezésében "...hiába nyomtatták, játszani tilos..." felirattal tiltották be. A szerzőt rendőri felügyelet alá helyezték, 1855-ben eltávolították. A darabot 1860 decemberében hivatalosan is engedélyezték rövidített formában. Az előadásra a szentpétervári Alexandrinsky Színházban került sor 1861. január 16-án. Eredeti változatában először a darabot 1881. április 30-án mutatták be Anna Alekseevna Brenco magánszínházában , "A Puskin emlékmű közelében" Moszkvában.

Karakterek

Telek

A gazdag moszkvai kereskedő, Sámson Szilics Bolsov fiktív csődöt tervez Sziszoj Pszojics Riszpolozsenszkij ügyvéddel, hogy ne törlesztesse teljes egészében a kölcsönt. Lánya Olimpiada Samsonovna (Lipochka) egy nemeshez (nemeshez) megy feleségül. Miután tudomást szerzett erről, Bolshov főhivatalnoka, Lazar Podkhalyuzin, félve a jövőjét, úgy dönt, hogy játszani fog. Megvesztegeti Usztyinja Naumovna párkeresőt, 1500 rubelt és egy sablekabátot ígérve neki, ha felborítja a viszonyt a vőlegénnyel. Kétezret ajánl az ügyvédnek a Bolsov által ígért ezer és a régi mosómedvekabát helyett. Podkhaljuzin úgy tesz Bolsovnak, mintha szerelmes Lipochkába, az arrogáns zsarnok, Bolsov úgy dönt, hogy kiadja neki a lányát, és minden vagyonát átadja leendő vejének, hogy feleségével etesse, és fizessen a hitelezőknek 25 kopejkát. adósság rubelenként, és ha egyáltalán lehetségesnek bizonyul, 5-10 kopejkát. Bolshov bejelenti a családnak Podkhalyuzin és lánya eljegyzését. Lipocska nem akarja feleségül venni a csúnya hivatalnoknőt, de ő magára hagyva azt jelenti, hogy a ház és az üzletek már az övéi, és "a nénikéd: csődbe ment, uram!" Podkhaljuzin a jövő életének kilátásaival csábítja el: „Ön otthon selyemruhában fog menni, uram, de mi nem hordjuk látogatóba vagy színházba, kivéve a bársonyos ruhákat.” A ház pedig azt ígéri, hogy megvásárolja és luxussal díszíti. És ha Lipochka nem szereti a szakállát, akkor a felesége kívánsága szerint megváltoztatja a megjelenését. És nem engedelmeskednek a szüleiknek, mi magunk éljük meg! Sticky egyetért.

Bolsov bejelenti: „Neked, Lázár, egy ház és üzletek járnak hozomány helyett, de mi készpénzből számoljuk... Csak etessen meg minket és az öregasszonyt, és fizessen tíz kopejkát a hitelezőknek. "Megéri, kedvesem, erről beszélni? .. Embereink - megoldjuk!".

Az esküvő után Lipochka nagyon elégedett az életével: sok új ruhája, szép háza és luxusa van. Megérkezik Bolsov, akit ideiglenesen kiengedtek a börtönből – az „adósságlyukból”. Sírva könyörög vejének és lányának, hogy fizessék ki rubelenként huszonöt kopejkás adósságait, különben a hatóságok Szibériába küldhetik. Podkhaljuzin pénzhiányra hivatkozva visszautasítja. Lipocska kijelenti, hogy ő és férje is bőven akarnak élni. Podkhaljuzin úgy tesz, mintha elfelejtette volna Usztynya Naumovna és Riszpolozsenszkij párkeresőnek tett ígéreteit, és bejelenti, hogy új üzletet nyit. ("Küldj egy kisgyereket - nem csalunk hagymában")

Előadások

A tilalmat megkerülve kétszer is megrendezték: 1857 novemberében - az Irkutszki Színházban, 1860 áprilisában - a Voronyezsi Színházban. Ezenkívül a darabot amatőr színpadon állították színpadra: a Pétervári átjáróban (1863, Bolshov - Stakhovich , Podkhalyuzin - szerző) stb.

Hivatalosan, cenzúrázott kiadásban, a darabot 1860. december 9-én mutatták be. Ezt a kiadást 1881-ig őrizték meg:

A későbbi produkciók közül az Alexandrinszkij Színházban - 1870 (Bolshov - Poltavtsev , Podkhaljuzin - Novikov), 1886 (Bolshov - Pisarev ) , 1896 (Bolshov - Varlamov , Podkhalyuzin - Sazonov , hen ) , Ustinya Naumovna - 1 Rividopolskaya (1900 Sztrepolszkaja , V. a Mariinszkij Színház színpadán, a Sztrelszkaja , Bolsov - Varlamov , Lipocska - Pototskaya , Podkhaljuzin - Szent Jakovlev , Ustinya Naumovna - Strelskaya , 1909 jubileumi jutalomelőadásán.

A későbbi produkciók közül a Maly Színházban - 1869 (Bolshov - P. Sadovsky ), 1892 (Bolshov - K. Rybakov , Lipochka - Umanets-Rayskaya , Podkhalyuzin - M. Sadovsky , Ustinya Naumovna - Sadovszkij , 1 , Ris96heosovskaya ), , 1904.

1872-ben A. F. Fedotov , miután nagy nehezen megkapta az engedélyt a Népszínház megszervezésére a Politechnikai Kiállításon , először állította színpadra ezt a darabot cezúra nélkül; a színházat három hónap után bezárták [2] .

Képernyőadaptációk

Jegyzetek

  1. ↑ Csődbe ment (Embereink – rendezzük) . Letöltve: 2015. december 3. Az eredetiből archiválva : 2015. december 8..
  2. ↑ Színházi Enciklopédia

Irodalom

Linkek

 Alekszandr Osztrovszkij darabjai