Nemzetközi szerződés

Nemzetközi szerződés (nemzetközi kereskedelmi szerződés, nemzetközi kereskedelmi szerződés, külgazdasági ügylet) - ügylet (megállapodás) két vagy több fél között, amelyek különböző országokban találhatók (amelyek a különböző államok jogának alanyai ), vásárlására és eladására vagy szállítására. árukat, munkavégzést vagy szolgáltatásnyújtást vagy más típusú gazdasági tevékenységet a felek által megállapított feltételek szerint. A nemzetközi szerződés a gazdálkodó szervezetek külgazdasági tevékenységének alapja [1] .

Egy szerződés nemzetközinek minősül, ha különböző államok joghatósága alá tartozó felek között jön létre. Az áruk nemzetközi adásvételére vonatkozó szerződésekről szóló bécsi egyezmény értelmében az ilyen megállapodás előfeltétele, hogy a szerződő felek üzleti telephelyei különböző államokban legyenek. Például egy szerződést nemzetközinek kell tekinteni, ha az azonos nemzetiségű cégek között jön létre, amelyek kereskedelmi vállalkozásai különböző államokban találhatók. Ezzel szemben a Bécsi Egyezmény feltételeinek megfelelően egy állam területén található, különböző állampolgárságú cégek között kötött szerződés nem minősül nemzetközinek [2] .

Szerződések osztályozása

A szerződés tárgyától, valamint egyéb feltételektől függően különböző típusú nemzetközi szerződések léteznek, amelyek formájukban és tartalmukban jelentősen eltérnek egymástól [1] .

A nemzetközi szerződések alap- és biztosítószerződésekre oszthatók [3] . A főbb szerződések a következők:

• áruk adásvételére vonatkozó szerződések;
• barterügyletekkel kapcsolatos szerződések ;
• a szellemi tulajdon tárgyaira vonatkozó jogok engedményezésére vonatkozó szerződések (licencszerződések):
• szerződések tudományos és műszaki szolgáltatások nyújtására ( mérnöki , tanácsadási );
• lízingszerződések ( lízing );
• szerződések a nemzetközi turizmus és mások területén.

Az áruk mozgására vonatkozó szerződések nyújtása vagy más néven szerződések a következők:

• nemzetközi árufuvarozási szerződések ;
• szállítási és szállítmányozási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések ;
• biztosítási szerződések ;
• áruk nemzetközi szállításban történő tárolására vonatkozó szerződések;
• közvetítői szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések ;
• nemzetközi elszámolások szolgáltatásnyújtására vonatkozó szerződések ;
• szerződés faktoring szolgáltatás nyújtására;
• a nemzetközi piacon fő tevékenységet biztosító egyéb szerződések.

A szerződések jogalapja

A nemzetközi szerződések jogalapja a nemzetközi kereskedelmi ügylet intézménye - a nemzetközi ügyletek  eljárását és formáit, azok tartalmát és feltételeit szabályozó polgári jogi normák összessége [4] .

A nemzetközi kereskedelmi jog területén az egyik legfontosabb egyetemes jogi norma az ENSZ 1980. évi Bécsi Egyezménye az áruk nemzetközi adásvételére vonatkozó szerződésekről . Az egyezmény 1988. január 1-jén lépett hatályba. A Szovjetunió 1990 májusában csatlakozott hozzá, és ennek az Egyezménynek a rendelkezései 1991. szeptember 1-től jogi kötelezettségekké váltak számára.

A Bécsi Egyezmény számos alapvető jelentőségű rendelkezést tartalmaz a nemzetközi kereskedelmi forgalom területén. Ezek tartalmazzák:

• az áruk nemzetközi adásvételére vonatkozó szerződés fogalma (nemzetközi kereskedelmi szerződés);
• a távollévő felek közötti szerződéskötés rendje;
• szerződések formája;
• az eladó és a vevő jogainak és kötelezettségeinek fő tartalma;
• a felek felelőssége a szerződések nemteljesítéséért vagy nem megfelelő teljesítéséért.

Az Egyezmény három fontos szempont szabályozására vonatkozó elveket is tartalmaz:

• a felek megállapodásának megléte és lényeges érvényessége az alkalmazandó jog megválasztásáról;
• nemzetközi kereskedelmi szerződés vagy annak feltételei fennállása és lényeges érvényessége;
• nemzetközi kereskedelmi szerződés formai érvényessége.

Egy másik fontos jogforrás az UNIDROIT által 1994-ben jóváhagyott Principles of International Commercial Contracts , amely bár jogilag nem kötelezi a nemzetközi szerződés feleit, meghatározó lehet az esetleges viták mérlegelése során.

A Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei célja egy olyan kiegyensúlyozott szabályrendszer kialakítása, amelyet az egész világon alkalmazni kívánnak, tekintet nélkül a jogi hagyományokra, valamint azon államok gazdasági és politikai feltételeire, ahol alkalmazni fogják. Ez tükröződik a bemutatásuk módjában és az alapjául szolgáló általános politikában is. Ami a bemutatás formáját illeti, az UNIDROIT alapelvei szándékosan minimalizálják az egyes jogrendszerekre jellemző terminológia használatát . Az alapelvek nemzetközi jellegét hangsúlyozza, hogy az egyes rendelkezéseiket kísérő megjegyzések nem tartalmaznak nemzeti jogra való hivatkozást. Az Alapelvek tartalmilag kellően rugalmasak ahhoz, hogy figyelembe vegyék a technológia fejlődéséből adódó, a nemzetközi kereskedelem gyakorlatát érintő állandó változásokat. Ugyanakkor az Alapelvek a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok méltányosságának biztosítására tesznek kísérletet azzal, hogy kifejezetten rögzítik a felek általános kötelezettségét, hogy a jóhiszeműség és a tisztességes magatartásnak megfelelően járjanak el, egyedi esetekben meghatározva az ésszerű magatartás normáit.

Szerződési formák

A nemzetközi kereskedelmi szerződéseknek két formája van:

• szóbeli - azt jelenti, hogy a felek szóbeli megállapodást kötöttek a szerződés megkötéséről;
• írásbeli - a felek akaratának tárgyi adathordozóra rögzítését jelenti, amelyen egyetlen dokumentum (a felek számától függően két vagy több példányban) mindkét fél által aláírt, valamint táviraton, telefaxon továbbított üzenetek jelenléte értendő. , teletype, e-mail stb. . P.

Az ENSZ 1980. évi bécsi egyezménye lehetővé teszi a nemzetközi kereskedelmi szerződések bármilyen formában történő megkötését, beleértve a szóbelit is (11. cikk). A szerződés megkötésének ténye bármilyen eszközzel igazolható, ideértve a tanúvallomást is.

Ha azonban a nemzeti jogszabály előírja a nemzetközi kereskedelmi szerződés kötelező írásbeli formájának követelményét , akkor az ügyletben résztvevők kötelesek betartani a nemzeti normát. Ehhez elegendő megfelelő kérelmet benyújtani az Egyezményben részes államhoz (12. cikk), amelynek jogszabályai kötelező írásos formát írnak elő. Ebben az esetben, ha a szerzõdõ felek legalább egyikének a telephelye abban az államban van, amelyik ilyen nyilatkozatot tett, az Egyezmény azon rendelkezései, amelyek megengedik az írástól eltérõ formák használatát, nem vonatkoznak erre a szerzõdésre. . Ilyen helyzetben csak írásban lehet megtenni magát a szerződést vagy annak a felek egyetértésével történő felmondását, valamint ajánlatot , elfogadást vagy egyéb szándéknyilatkozatot. Ez az Egyezmény egyetlen kötelező normája , minden egyéb rendelkezése diszpozitív jellegű . Egy ilyen szabály megléte lehetővé teszi az egyezményben való részvételt azon államok számára, amelyek jogszabályai különböző követelményeket írnak elő a szerződések formájára vonatkozóan.

Az 1994-es UNIDROIT - elvek összhangban vannak az orosz joggal is. Bár nem írnak elő olyan követelményt, hogy a szerződést meg kell kötni vagy írásban meg kell erősíteni (a megléte bármilyen eszközzel, így tanúvallomással is igazolható (1.2. cikk), az Alapelvekben semmi sem korlátozza a szerződés kötelező (kötelező) rendelkezéseinek alkalmazását. a nemzeti, nemzetközi vagy nemzetek feletti eredetű, amelyekre a nemzetközi magánjog vonatkozó normái értelmében alkalmazni kell (1.4. cikk). Így a külgazdasági ügyletek formájára vonatkozó orosz jogszabályok imperatív normáit akkor is betartják, ha a nemzetközi kereskedelmi szerződés felei az UNIDROIT alapelveit választják kötelezettségeik jogi státuszának meghatározására.

V. V. Kudashkin szerint a nemzetközi kereskedelmi szerződések érvénytelenként való elismerésének 4 oka van, és ezek a következőkhöz kapcsolódnak:

• a tranzakciók tartalmára vonatkozó követelmények megsértése;
• a felek cselekvőképességére és cselekvőképességére vonatkozó követelmények megsértése;
• a végrendeletnek a felek valódi akaratának való megfelelésére vonatkozó követelmények megsértése;
• az ügylet formájára és állami nyilvántartására vonatkozó követelmények megsértése.

M. P. Bardina úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések érvényességét számos kritérium alapján határozzák meg , beleértve a személy ügyletkötési képességét, a személy akaratának és akaratának megfelelőségét, valamint a szerződés formájának való megfelelést. ügylet és az ügylet tartalmának a jogszabályoknak való megfelelése. Nyilvánvaló, hogy nem minden olyan kérdést, amely egy ügylet érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítása során felmerülhet, csak az ügylet kötelező érvényű jogszabálya és csak egy ország joga szabályozza. A nemzetközi kereskedelmi szerződések érvénytelensége kérdésének megoldása során az alkalmazandó jog kérdése annak függvényében kerül megoldásra, hogy az ügylet melyik eleme okozza az érvénytelenséget, és ezért eltérő jog alkalmazásához vezethet. államok .

A szerződéskötési eljárás

Nemzetközi szerződés a felek által aláírt okirat elkészítésével, vagy ajánlat és átvétel cseréjével köthető . Ajánlat és elfogadás egyaránt benyújtható levélben, táviratban, telefonfelvételen, telefaxon stb., amelyet a küldő fél aláír.

Az Art. Az ENSZ 1980. évi Bécsi Egyezményének 14. cikke értelmében a szerződéskötési javaslatnak (ajánlatnak) „kellően határozottnak” kell lennie. Ilyennek minősül, "ha az árut feltüntetik benne, és közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a mennyiséget és az árat, vagy biztosítják azok meghatározásának módját." Az ajánlat természetesen a fentieken túl egyéb feltételeket is tartalmazhat, de ezek hiányában az ajánlat a Kbt. 14 nem minősül szerződéskötéshez vezető ajánlatnak, ha a címzett elfogadja.

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Gerchikova I.N. Nemzetközi kereskedelmi gyakorlat. - M .: MGIMO , 1992. - T. 1. szám, 2. szám - 461 p.
2. ↑ Strovsky L. E., Kazantsev S. K., Parshina E. A. et al. A vállalkozás külgazdasági tevékenysége: Tankönyv egyetemek számára - M: UNITI-DANA, 2004
3. ↑ Strovsky L.E. és mások Nemzetközi üzlet: irányok, formák, jellemzők // Nemzetközi gazdasági kapcsolatok / Szerk.: Professor L.E. Sztrovszkij. - M. : UNITI-DANA, 2003. - 461 p. — ISBN 5-238-00495-8 .
4. ↑ Strovsky L.E., Kazantsev S.K., Netkachev A.B. és mások Az áruk nemzetközi adásvételére vonatkozó szerződés jogi vonatkozásai // A vállalkozás külgazdasági tevékenysége / Szerk.: L.E. professzor. Sztrovszkij. - 4. kiadás, átdolgozva és bővítve. - M. : UNITI-DANA, 2007. - 799 p. — ISBN 5-238-00985-2 .

Linkek

• A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei (UNIDROIT alapelvek) (1994) . legalacts.ru. Letöltve: 2019. május 27. (határozatlan)