Nemzetközi turizmus és turisztikai szolgáltatások a 20-as évektől. A XX. század a nemzetközi szabályozás tárgyává vált. Már a Népszövetség és a turisztikai szervezetek első nemzetközi kongresszusa ( 1925 ) is a turizmus, a turisztikai, valamint a kapcsolódó fogalmak meghatározására fordítja figyelmüket.
Az 1937 és 1990 közötti időszakot a nemzetközi turizmus definícióinak és osztályozásainak kialakulása jellemezte.
1937- ben a Népszövetség Tanácsa javasolta a „nemzetközi turizmus” fogalmának meghatározását. A Hivatalos Turisztikai Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (IUTO) 1950 -ben Moszkvában tartott ülésén némileg módosította . Valójában változtatás nélkül bekerült a legújabb nemzetközi jogi dokumentumokba.
Térjünk rá a turizmus modern fogalmára a nemzetközi törvényekben és a jogirodalomban. Az 1980-as Manila Világturizmusról szóló Nyilatkozat a turizmust az államok életének társadalmi, kulturális, oktatási és gazdasági szférájára és nemzetközi kapcsolataira gyakorolt közvetlen hatása miatt a népek életében kiemelt jelentőségű tevékenységként határozza meg.
Az 1989 -es Hágai Nyilatkozat kimondja, hogy
„A turizmus olyan jelenséggé vált, amely ma emberek százmillióinak mindennapi életébe lépett be, és:
A turizmus a Nemzetközi Turisztikai Akadémia ( Monte Carlo , Monaco ) definíciója szerint az emberek állandó tartózkodási helyükről rekreációs céllal és (vagy) oktatási érdekeik kielégítése céljából történő ideiglenes távozásának általános fogalma. szabadidőben, vagy szakmai és üzleti célból foglalkoztatás nélküli fizetett tevékenység az ideiglenes lakóhelyen.
A jogirodalomban a nemzetközi turizmust a következőképpen definiálják - ezek az állandó lakóhely szerinti országon kívüli turisztikai célú utak. Ez egy nemzetközi megállapodások alapján, a fennálló nemzetközi szokások figyelembevételével megvalósuló utazási rendszer.
Fókuszálni kell a „nemzetközi turizmus”, a „külföldi turizmus” és a „külföldi turizmus” fogalmak közötti különbségre. A nemzetközi turizmus jogi fogalom, ezért a „külföldi turizmus” és a „külföldi turizmus” fogalmak létezésének nincs jogi alapja. Nincs okunk arra következtetni, hogy a „nemzetközi turizmus” fogalma elnyeli a „külföldi turizmus” és a „külföldi turizmus” kifejezéseket. Ezek a fogalmak inkább gazdasági kategóriák, és inkább a szovjet állam- és jogidőszakra jellemzőek.
Jelenleg a "nemzetközi turizmus" legelterjedtebb fogalma, amelyet a világ különböző országainak jogrendszerében legalizáltak, az ENSZ Statisztikai Bizottsága által 1993 -ban megfogalmazott , turisztikai statisztikák céljára megfogalmazott definíció (Turizmus fogalmak, definíciók és osztályozások statisztikák), valamint a Turisztikai Világszervezet turisztikai statisztikákra vonatkozó ajánlásai. E dokumentumok szerint a turizmus azoknak a személyeknek a tevékenysége, akik szokásos környezetükön kívüli helyen utaznak és tartózkodnak egy egymást követő évnél nem hosszabb ideig szabadidős, üzleti és egyéb célból.
Az idegenforgalom a szokásos tartózkodási helyükön kívüli helyen, legfeljebb egy éven át folyamatosan, szabadidős, üzleti vagy egyéb célból utazó vagy tartózkodási tevékenység, amely nem kapcsolódik a lakóhelyen végzett, ellenszolgáltatásért járó tevékenység végzéséhez.
Így a turizmus meghatározása a következő jellemzőken alapul:
A nemzetközi turizmus speciális alapelvei a következők:
A turisták által fogyasztott valamennyi termék (szolgáltatás) az alábbiak szerint osztályozható: