Egyezmény a népirtás megelőzéséről és büntetéséről

A népirtás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 260 (III) határozata fogadta el 1948. december 9-én Párizsban . Az Egyezmény 1951. január 12-én lépett hatályba [1] . Megállapítja a „ népirtás ” mint az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekmény fogalmának nemzetközi jogi státuszát , és megadja jogi definícióját is. Ez a zsidó származású lengyel ügyvéd, Rafael Lemkin sokéves küzdelmének csúcspontja az etnikai csoportok elpusztításáért való jogi felelősség megállapításáért és a népirtást az emberiség elleni bűncselekményként való nemzetközi közösség elismeréséért. Minden részt vevő ország köteles intézkedéseket tenni a háborús és békeidőben elkövetett népirtás megelőzésére és megbüntetésére. Az egyezményt 2011 szeptemberében ratifikáló országok száma eléri a 141-et [1] .

A népirtás definíciója

A II. cikk a következőképpen határozza meg a népirtást:

A III. cikk meghatározza a büntetendő cselekményeket:

Az egyezményt azért fogadták el, hogy megakadályozzák a Harmadik Birodalom által a második világháború alatt elkövetett holokauszthoz hasonló cselekményeket . Az Egyezmény első kiadása tartalmazta a politikai okokból elkövetett gyilkosságokat is, de a Szovjetunió [3] és számos más ország megtagadta, hogy a politikai vagy társadalmi alapon népirtásnak minősített csoportok ellen irányuló akciókat [4] tekintsen . A politikai és diplomáciai kompromisszum eredményeként ezek a kritériumok megszűntek.

A népirtás szubjektív oldala

A népirtás szubjektív oldala magában foglalja a bűntudatot a szándék (szándék) formájában, amely "részben vagy egészben... egy csoportot mint olyant elpusztítani". Vagyis ha a bűncselekmény alanya tudatában volt és azt akarta, hogy cselekedetei következtében bizonyos következmények következzenek be. Megjegyzendő, hogy sem Rafael Lemkin meghatározásában, sem az 1946. december 11- i ENSZ-határozatban nem szerepelt a szándék kategóriája.

A népirtás tárgya

A népirtásról szóló egyezmény IV. cikke szerint e bűncselekmény elkövetői „azok a személyek, akik népirtást vagy a III. cikkben felsorolt ​​cselekmények bármelyikét követik el… legyen az alkotmányos felelős uralkodó, tisztviselő vagy magánszemély”. Vagyis az egyének a népirtás bûnének alanyai. Az állam felelősségére vonatkozóan a IX. cikk kimondja: „A szerződő felek közötti, az Egyezmény értelmezésével, alkalmazásával vagy végrehajtásával kapcsolatos vitákat, beleértve azokat a vitákat is, amelyek egy államnak a népirtás elkövetéséért vagy a III. cikkben felsorolt ​​egyének felelősségére vonatkoznak, a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni.” a vitában részt vevő bármelyik fél kérésére.” Így a népirtás elkövetéséért való állami felelősség kérdését a Nemzetközi Bíróság dönti el.

Linkek

1. ↑ 1 2 3 4 5 Az egyezmény állapota archiválva : 2012. október 20. a Wayback Machine -nél 
2. ↑ 1 2 3 A népirtás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény szövege archiválva 2016. április 26-án, a Wayback Machine oldalán, az ENSZ hivatalos honlapján.
3. ↑ Robert Gellately és Ben Kiernan. The Spectre of Genocide: Mass Murder in Historical Perspective  (angol) . - Cambridge, Egyesült Királyság: Cambridge University Press , 2003. - P. 267. - ISBN 0521527503 .
4. ↑ Staub, Ervin. The Roots of Evil: The Origins of Genocide and Other Group Violence  (angol) . – Cambridge, Egyesült Királyság: Cambridge University Press . - P. 8. - ISBN 0-521-42214-0 . ]

Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online)
Bibliográfiai katalógusokban	GND : 4162049-5 J9U : 987007296633605171 VIAF : 183873516 World Cat VIAF : 183873516