A mesterséges paradicsom (fr. Les paradis artificiels ) Charles Baudelaire francia költő könyve , amely először 1860-ban jelent meg. Az ópium és a hasis hatása alatti állapotról mesél. Baudelaire leírja a drogok hatásait, és megvitatja, hogyan segíthetnének elméletileg az emberiséget egy "ideális" világ elérésében. A szövegre hatással volt az Egy angol ópiumevő vallomása (1822) és Thomas de Quincey Suspiria de Profundis (latinul "sóhajok a mélyből") .
Baudelaire elemzi a szenvedélybeteg motivációját és a felhasználó egyéni pszichedelikus élményét. Leírásai más hasonló munkákat is előrevetítettek, amelyek később, az 1960-as években jelentek meg az LSD-vel kapcsolatban.
Baudelaire munkája két részből áll:
Az első rész , "A hasis költemény" címet viseli, egy esszé a hasisról. A költő összekeveri a kábítószer-használattal kapcsolatos megfigyeléseit barátainak és saját magának is. Az ópium témájában elmélyülve megemlíti Edgar Allan Poe három történetét is – Ligeia, Bérénice et Souvenirs de M. Auguste Bedloe, e szövegek fő fordítója franciára.
A második rész Thomas De Quincey Egy angol ópiumevő vallomásai című művének áttekintése, amely 1821-ben jelent meg. Ennek a résznek a megírásakor Baudelaire a könyvből lefordított részeket, filozófiai és életrajzi szempontokat használ. Quincy nyomán számos ópium által okozott látomást ír le, köztük egyet, amely az úgynevezett Brocken szellem.
A „mesterséges paradicsom” kifejezés a mai napig virágzik. Ma minden olyan drogra vonatkozik (különösen a hallucinogénekre, mint a meszkalin vagy az LSD), amelyeket a költői kreativitás serkentésére fogyasztanak. Ez a kábítószerekkel való kísérletezés (amely függőséggel vagy mérgezéssel járhat, mint Thomas Quincy esetében) és általánosabban a mentális stabilitást jelentős kockázattal járó élettel az „átkozott költők” „dekadens” koncepciójának része.
Kender | |
---|---|
Fő alfaj |
|
Fajták |
|
Használati termékek | |
Használat | |
Szervezetek | |
Személyiségek | |
Kémia és biokémia | |
tömegmédia |
|
Irodalom |
|
Mozi |
|