Birodalmi és Királyi Landwehr

A Császári és Királyi Landwehr ( németül  Kaiserlich-königliche Landwehr , kk Landwehr ), Ausztria Fegyveres Erői , Az Osztrák-Magyar Korona Osztrák Földjei Fegyveres Erői - milícia csapatok ( "földvédelem" - Landwehr ) a szárazföld részeként Az Osztrák-Magyar Birodalom erői, 1867 és 1918 között, az Osztrák-Magyar Birodalom szárazföldi erőitől független csapatok.

A Koronától független Állami Fegyveres Erők 1867-es megalakulásának oka az volt, hogy a Korona a Magyar Királyi Kormány fegyveres erőivel szemben az osztrák földön önálló fegyveres erővel rendelkezzen.

Történelem

A "Landwehr" ( németül:  Landwehr ) kifejezés a Német Nemzet Nagy Római Birodalom országaiban a 16. századtól a háború idején mozgósított népi milíciát jelöli . Az európai napóleoni háborúk idején az Osztrák Birodalom 1808-as birodalmi rendelete értelmében a Landwehr fegyveres erők feladatait a szárazföldi erők második vonalának rendszeres alakulataira bővítették. Az Osztrák Birodalom Landwehr reguláris egységeit 1809-1859-ben harci hadműveletekben használták, majd áthelyezték őket a milícia államába.

Ausztriai Landwehr

A Landwehr az Osztrák-Magyar Birodalomban az 1867-es alkotmány értelmében jelent meg.

Az akkori osztrák-magyar hadsereg három csapatcsoportból állt:

• teljes birodalmi "Caesar" ezredek;
• az osztrák és a magyar Landwehr (ez utóbbit hagyományosan " Honvéd "-nak hívják oroszul);
• osztrák és magyar Landsturm [1] .

Az osztrák földek ( Cisleitania vagy Litavshchyna ) fegyveres erői számára a fő feladatokat a Reichsrat 1889. évi 41. [2] törvényének [ 3 ] szövege határozta meg :

4. § Háború idején az osztrák fegyveres erőket a szárazföldi erők parancsnoksága rendelkezésére bocsátják azzal a céllal, hogy megvédjék a korona osztrák földjét . Békeidőben az osztrák fegyveres erők gondoskodnak a biztonság és a közrend fenntartásáról [4] .

Ugyanezen törvény 14. §-a 30 ezer főben határozta meg az osztrák fegyveres erők erejét békeidőben.

A Német Birodalom szárazföldi erőivel ellentétben Ausztriában 1867 óta a "Landwehr" kifejezést a szárazföldi fegyveres erőkre, nem pedig a tartalék tartalékra használták. Ez utóbbira a „ Landsturm ” ( németül Landsturm ) kifejezést használták az Osztrák–Magyar Fegyveres Erőkben . 

Útmutató

Az Osztrák Fegyveres Erők adminisztratív és anyagi támogatásáért a hadügyminisztériumtól független Osztrák Fegyveres Erők Minisztériuma volt felelős . Mind az osztrák, mind a magyar minisztérium az államok parlamentjei által felosztott költségvetések szerint biztosította fegyveres erői tevékenységét.

Az osztrák fegyveres erők minisztériuma Bécsben, a St. Babenberger , d. 5, operatív vezetés - az Igazságügyi Minisztérium sq. Schiller, ezredparancsnokság - bérelt helyiségekben.

Bécsben az Osztrák Fegyveres Erők következő katonai egységei működtek: Kaiser-Eberdorf katonai egység , Ferenc József katonai egység, Siebenbrunnen katonai egység , kézi lőfegyver- és haditechnikai gyárak . Az osztrák fegyveres erőknek saját katonai egységei , gyakorlóterei és lakóállománya volt.

A parancsnoki állomány képzését a Katonaiskolában végezték . Ferenc József (Bécs) és két parancsnoki iskola (Bécs és Bruck an der Leyte).

Összetétel

1914-ben az osztrák fegyveres erők közé tartozott:

• 7 gyalogos hadosztály (35 ezred) és egy hegyi dandár (3 ezred)
• 1 lovashadosztály (6 lovas lovasezred és 2 tiroli és dalmáciai lovashadosztály )
• 8 ágyú és tarack tüzér hadosztály [5]

Az osztrák fegyveres erők rendszeres felépítésének alapja egy kétdandáros gyalogos vagy hegyi hadosztály volt, lovassági és tüzérségi megerősítő zászlóaljakkal, valamint három zászlóaljból álló ezredekkel (ellentétben a szárazföldi haderő ezredeinek négy zászlóaljból álló felépítésével ).

Az Osztrák Fegyveres Erők egységei az alakulat főhadiszállásának helyéről kapták a nevüket ( 6. számú „Eger” ezred, 3. „Innichen” hegyi ezred ), amely lehetővé tette az egységek összekapcsolását a bevetési területekkel és helyőrségekkel. .

Anyagi támogatás

Az osztrák fegyveres erők a Reichsrat célzott finanszírozása révén anyagi támogatás tekintetében sok tekintetben felülmúlták a szárazföldi erőket . Tehát 1905-ben a szárazföldi erők és a haditengerészet (321 ezer fő) teljes költségvetése 350, az osztrák fegyveres erők (36 ezer fő) pedig több mint 60 millió koronát tett ki [5] .

Sorozási és katonai regisztráció

A tervezet korhatára 21 év volt, a katonai nyilvántartásba vétel ideje a fegyveres erőknél 12 év (2 év szolgálati idő és 10 év tartalék), ezt követően a katonai szolgálatra kötelezettek átkerültek a Landsturm nyilvántartásába [5] . Mindkét ország fegyveres erőinek összlétszáma 1906-ban elérte a 70 ezer főt, a szárazföldi erők haderőtartaléka pedig 360 ezer fő volt. [5] Az élettartam az ún. "önkéntesek" ("önkéntesek") 1 év volt saját költségükön állami támogatás nélkül.

Nyelvi probléma

A Császári Szárazföldi Haderővel ellentétben az osztrák haderőhöz csak az osztrákoktól érkezett sorozás, a magyar honvédséghez - csak a korona magyar területeiről. A fegyveres erők egységes parancsnoki nyelveként a németet használták, amelyet a tisztek többsége birtokolt [5] , a helyszínen a címzetes nemzetiség [6] nyelvét használták .

Formációs szerkezet

Rangsorok és jelvények

Tábornokok és tisztek

Besorozott és altisztek

Jegyzetek

1. ↑ Shaposhnikov B. M. A hadsereg agya. - M .: Voengiz , 1927.
2. ↑ Reichsgesetz Nr.41/1889)
3. ↑ (Reichsgesetzblatt S. 93)
4. ↑ 4. §.
5. ↑ 1 2 3 4 5 Shaposhnikov B.M. [militera.lib.ru/science/shaposhnikov1/index.html A hadsereg agya]. - Moszkva: Voengiz, 1927.
6. ↑ Habsburg Languages ​​at War Archivált : 2017. december 16. a Wayback Machine Languages ​​and the First World War: Kommunikáció transznacionális háborúban Palgrave Macmillan UK 2016. ISBN 978-1-349-71543-5 - 62-78.