Heteronim

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. július 11-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .

Heteronim ( más görög szóból: ἑτερώνυμος heterṓnymos < έτερος  - másik + ὄνομα  - név; eng.  Heteronim ) - az a név, amellyel a szerző műveinek egy részét vagy saját jelével ellentétes jellel írja alá, saját nevével megkülönböztetve mástól. heteronima.

Fogalom definíció

A „heteronim” kifejezést a modern spanyol akadémiai szótára a következőképpen határozza meg:

A szerző által alkotott kitalált irodalmi személyiség, amelynek saját életrajza és sajátos stílusa van [1] .

Eredeti szöveg  (spanyol)[ showelrejt] heteronimo Identidad literaria ficticia, creada por un autor, que le atribuye una biografia y un estilo specific.

Más szótárak értelmezését E. S. Teitelbaum adja:

heteronim szerző – Olyan szerző, aki egy könyvet egy másik személy valódi nevén ad ki.

- Egy nagy portugál szótár. 1873 [2] .

is

ez egy olyan szerző neve, aki egy másik személy valódi nevén ad ki egy könyvet. Olyan könyvre is utalnak, amelyet a szerzőtől eltérő személy neve alatt adnak ki.

— A portugál nyelv szótára, szerk. Candida Figueiredo. 1949 [2] .

Használati példák

Zinaida Gippius a saját neve alatt publikált verseket, míg Anton Krainy "beszélő" heteronima alatt publikált kritikai cikkeket . Antonio Machado költő ügyesen használt több tucat aláírást különböző műfajú műveihez. Antonina Maksimova az orosz és amerikai zeneszerző, V. A. Dukelsky életéről és munkásságáról szóló disszertációjában három heteronimát említ: Ivan Ivin, Alan Lane [3] és Vernon Duke, amikor az utóbbi hivatalos névvé vált, amikor az Egyesült Államok tagja lett. állampolgár [4] .

Sok heteronimájának saját életrajza volt, és így irodalmi maszkokká váltak. I. V. Kukulin megjegyzi, hogy Pavel Ulitin [5] aktívan fordult a heteronímia felé a modern orosz irodalomban . A populáris irodalomban gyakran előfordul a heteronimia, amikor az olvasó kényelme érdekében ugyanazon szerző különböző műfajokhoz vagy ciklusokhoz tartozó műveit különböző névvel látják el.

Heteronimák Fernando Pessoa

Fernando Pessoa heteronima listája 70-től több mint 130-ig terjed. E kitalált Pessoa-ortonimikus szerzők között van Pessoa-heteronim – ez az Alberto Caeiro heteronima tanítványa.

1978-ban E. A. Ryauzova Pessoa három fő heteronimáját (Alvara de Campos, Alberto Caeira, Ricardo Reis) álnévként (maszkként) fogta fel [6] .

1994-ben Z. I. Plavskin írt Pessoa lírai megnyilatkozásának elszemélytelenítésének gondolatáról, amely „a legteljesebb formát kapta a heteronimákban, vagyis a lírai hősökben, maximálisan eltávolítva a szerzőtől”. Pessoa heteronimái olyan kitalált szerzők, akik saját karakterükkel, életrajzukkal és esztétikai adottságukkal rendelkeznek [7] .

1998-ban I. A. Khokhlova Alvara de Campost, Alberta Caeirát és Ricardo Reist „művészi kettősnek tekintette, akikkel a költő minden alkalommal párbeszédet folytat, hogy modellt alkosson az egyénről, attól függően, hogy az utóbbi mennyire nyitott a világra. ”, és ilyen párbeszédet folytat „az egyének szintjén, megosztva saját Énjét” [8] .

Pessoa heteronimáinál vagy a saját „én”-en túllépésről van szó, vagy a saját „én” elvesztéséről – deperszonalizálódásról és egy új alkotó személyiség létrejöttéről, amely szembehelyezkedik alkotójával – az ortonimával. Így minden Pessoa heteronima nagy valószínűséggel különbözik mind az álnévtől , mind az irodalmi maszktól . Ebben az esetben az irodalomkritika olyan megoldatlan filozófiai kérdésekkel néz szembe, mint az önazonosítás és a személyes identitás . Így például Fernando Pessoa a The Book of Restlessness (pontosabban a The Book of Anxiety - Livro do Desassossego ) ortonimikus szerzőjeként szerepel, amelynek Teresa Rita Lopez által szerkesztett egyik legújabb kiadása három könyvből áll. [9] . A darabok művészeti stílusa eltérő. Ennek a tények nélküli életrajznak az első könyvét a Vicente Guedes ( Vicente Guedes ) heteronima írta a szimbolizmus erős hatása alatt , a másodikat pedig száraz tónus tartja fenn, amikor karaktere, Baron de Teive ( Barão de Teive ) összegzi életét. a harmadikat Bernardo Soares ( Bernardo Soares ) félig heteronima állítja össze a modernizmus jegyében .

1928-ban Pessoa azt írta, hogy számos általa alkotott heteronim, félheteronim és ortonim "semmiképpen nem tekinthető névtelennek és álnévnek" [2] . E. S. Teitelbaum szerint Fernando Pessoa adaptálta a „heteronim” fogalmát, „felváltva vele az „álnév” fogalmát, és ezzel hangsúlyozta az általa létrehozott karakterek ontológiai státuszát, akik így valódi emberekké válva felelősek lesznek a tartalomért. művekről, eltávolítva ezt a felelősséget a valódi szerzőről" [2] . E. S. Teitelbaum A. Tabukka szavait idézi :

A heteronímia nem pusztán egy metaforikus színházi öltöző, amelyben a „színész” Pessoa elbújik, hogy álarcát és ruháját cserélje, hanem egyfajta „szabad zóna” – a terep homályos , egy varázslat, amelyet Pessoa átlépve a Másikká vált anélkül, hogy megszakadna. legyen önmaga.

— Tabucchi A. Háború volt Fernando Pessoa? München/Wien, Hanser, 1992 [2] .

Fernando Pessoa hamis heteronima

Kuelho Pashéku portugál író F. Pessoa kortársa. Több mint 50 évig valódi nevét egy félig heteronima Fernando Pessoa nevének tekintették. „A másik óceán fölött” című költeménye bekerült F. Pessoa antológiáiba külföldön és Oroszországban egyaránt.

Még a múlt században, 1989-ben jelent meg Pessoa műveiről és maszkjairól-heteronimáiról készült antológia második bővített kiadása (Pessoa, 1989). Ez az antológia E. V. Vitkovsky fordítását tartalmazta Cuel Pasheku „Túl más óceánokon” című verséből. Az antológia első kiadásában (Pessoa, 1978) még nem volt ez a fordítás. A könyv elmagyarázta, hogy ez egy másik heteronima-maszk Pessoa verse.

Semmi esetre sem vádolhatjuk alkalmatlansággal az antológia összeállítóit. A hibát a portugál kiadók követték el, E. V. Vitkovszkij antológia összeállítása idején (és utána még sokáig) a portugál filológusok is meg voltak győződve e heteronima létezéséről. Csak a közelmúltban jelentek meg portugálok és más kutatók e "hamis heteronimának" szentelt cikkei. De az orosz olvasó még mindig biztos abban, hogy Cuelho Pasheku (az 1989-es antológiában Coelho Pashecónak hívják) Pessoa félig heteronimája. Így szól a Fernando Pessoa antológia. Dalszöveg”, minden virtuális könyvtár, ahol ez a könyv elérhető, a „Költészet világa” irodalmi portál és más források [10] .

Fogalom a nyelvészetben

Alkalmanként a "heteronim" kifejezést más jelentésben is használják: például E. Grodzinsky azt javasolta, hogy a heteronimákat nyelvközi szinonimáknak nevezzék, azaz a különböző nyelvek azonos jelentésű szavait [11] , A. B. Penkovsky pedig a heteronimákat két- rész antroponimákat nem azonos összetevőkkel ("Ivan Petrovich" - szemben az azonos összetevőket tartalmazó onimákkal, mint az "Ivan Ivanovich", amelyeket tautonimáknak javasol ) [12] . L. P. Krysin "Idegen szavak magyarázó szótárában" a "heteronímia " heteronímiát jelent.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ heterónimo  (spanyol) . Diccionario de la lengua española . Real Academia Española. Hozzáférés időpontja: 2017. január 16. Az eredetiből archiválva : 2017. január 18.
  2. ↑ 1 2 3 4 5 Teitelbaum, 2014 , p. 175.
  3. ↑ Maksimova, 2015 , p. 125.
  4. ↑ Maksimova, 2015 , p. 67.
  5. ↑ I. Kukulin. Az élet töredezettsége : Pavel Ulitin prózája és az önéletrajzi írás paradigmaváltása az 1950-es és 1970-es években 3. (2014), p. 140-141.
  6. ↑ Ryauzova E. A. Pesoa  // Rövid irodalmi enciklopédia  / Ch. szerk. A. A. Szurkov . - M .  : Szovjet enciklopédia , 1962-1978.
  7. ↑ Plavskin Z.I. portugál irodalom // A világirodalom története. - a Szovjetunió Tudományos Akadémiája; Világirodalmi Intézet. őket. A. M. Gorkij. - M. : Nauka, 1994. - T. 8. - S. 299-300. — 848 p. — ISBN 5020114235 .
  8. ↑ Khokhlova I. A. Pessoa és Camões // Portugál tanulmányok Szentpéterváron. O. K. Vasziljeva-Shvede professzor születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencia anyaga (1995. szeptember 13-15.) / Szerk. szerk. prof. B. N. Komissarov . - Szentpétervár. : Szentpétervári Könyvkiadó. egyetemi - S. 118-119. — 176 p. — ISBN 5-288-01859-6 .
  9. ↑ Pessoa, 2015 .
  10. ↑ I. Feshchenko-Skvortsova Kuelyu Pashek - Fernando Pessoa hamis heteronimja A Wayback Machine 2019. január 13-i archív példánya // A Déli Szövetségi Egyetem Kortárs Költészettudományi Tanulmányi Központjának folyóirata - 2018 - No. P. 85-99. ISSN 2312-0800
  11. ↑ Grodziński E. Językoznawcy i logicy o synonimach i synonimii : studium z pogranicza dwóch nauk. - Wrocław : Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1985. - S. 27.  (lengyel)
  12. ↑ Penkovsky A. B. Esszék az orosz szemantikáról. - M.: A szláv kultúra nyelvei, 2004. - S. 330.

Irodalom

Linkek

Videó

Irina Feshchenko-Skvortsova beszélgetései az Ibero-Amerikai Kulturális Központban 2020. október 23-án archiválva a Wayback Machine -en Tatyana Yudova előadásával :

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban