A viktoriánus korszak dizájnját a heterogén stílusok keveréke jellemzi. A mestereket különösen a Közel-Keletre és Ázsiára jellemző motívumok inspirálták. Az Arts and Crafts mozgalom , az esztétizmus , az angol-japán stílus és a szecesszió a viktoriánus korszakban keletkezett.
A viktoriánus kor belső dekorációját és belsőépítészetét egyrészt a rendezettség, másrészt a csecsebecsék bősége különbözteti meg. Az akkori helyiségeket funkcionális rendeltetésük egyértelműen megkülönböztette. A legfontosabb helyiség a nappali volt, amelyet a ház arcának tekintettek. A díszítések hiánya a tulajdonosok ízléstelenségét jelezte, így minden felületet igyekeztek megtölteni a lakástulajdonosok érdekeit tükröző tárgyakkal. Az ebédlő volt a második legfontosabb helyiség a házban. Fő díszítésének pedig díszes díszekkel díszített kredencnek számított.
A viktoriánus házak falainak festékszínének megválasztása egy adott helyiség funkcionális rendeltetésén is alapult. A folyosókat és a lépcsőházakat komor szürkére festették, hogy ezek a terek ne tűnjenek szebbnek, mint a többi tér. A legtöbb lakástulajdonos inkább márvány- vagy fapadlót vagy speciális vakolatot használt, hogy a falak kőtömbökből épüljenek fel. Az ajtókat gyakran márvánnyal is kikészítették, és a díszítéshez szemcsés textúrát használtak, amely a jobb minőségű fa utánzását szolgálta. Külön szabályok vonatkoztak a virágok kiválasztására és elhelyezésére a belső térben. Az „analógia szerinti harmónia” elméletének megfelelően a színkörön egymás mellett elhelyezkedő színeket használták a helyiségek kialakításához. A „harmónia kontraszttal” szabálya szerint pedig éppen ellenkezőleg, megengedett volt egymással ellentétes színek használata a színkörön.
A viktoriánus korban a tapéta és egyéb falburkolatok elsősorban az előállítási költségek csökkenése és az 1712 óta érvényben lévő tapétaadó 1836-os Angliában történő eltörlése miatt váltak megfizethetővé. A legnépszerűbbek a bonyolult virágmintás tapéták (a fő árnyalatok piros, kék és sárga) voltak a fő háttérben, és nagyobb krémszínű és barna virágokkal az előtérben. A gótikus stílusú tapéták nem voltak kevésbé népszerűek: stilizált levelek és virágminták sötét alapon. William Morris , a viktoriánus időszak második felének egyik legbefolyásosabb tapéta- és textiltervezője a középkori és gótikus kárpitokra jellemző mintákat alkalmazott munkáiban. A mennyezethez és a párkányokhoz dombornyomott tapétákat használtak.
Szintén üdvözölték a falak vizuális három részre osztását: alsó részen pódium vagy lábazat, középen mező és a mennyezet alatt szegély vagy párkány. A megfelelő irányzatok népszerűek voltak a 20. században. A linóleum feltalálója , Frederick Walton még a 19. században feltalálta a lincrust, egy mosható felületű falburkolatot, amelyet ugyanúgy alkalmaztak, mint a tapétát. Ennek eredményeként bármilyen felületet fához vagy bőrhöz hasonlóvá lehet tenni.
A házak magas mennyezetét három árnyalattal világosabbá tették a falaknál, és általában bonyolult díszekkel díszítették.
A viktoriánus korszakban nem volt egyetlen uralkodó stílus a bútoroknak. A mesterek a gótika, az Erzsébet-korszak, az angol rokokó , a neoklasszicizmus elemeinek keverékét alkalmazták . Ennek ellenére a gótikára és a reneszánszra jellemző stílusok érvényesültek.
A dekoratív esztétizmus egyik fő adeptusa Oscar Wilde volt , aki azt hirdette, hogy az embereket költészeten, fikción és színházon keresztül ismertesse meg a szépséggel. Wilde kulturális felvilágosodásról alkotott elképzelése szorosan megegyezett Alexander von Humboldt elképzelésével , aki azt állította, hogy bárki képes fejleszteni a képzeletét, ha megismeri a műalkotásokat.
Otthont díszítve az ember is csatlakozhat a széphez. Wilde figyelembe vette a platóni ismeretelmélet gondolatait , amelyek azon az elgondoláson alapulnak, hogy minden emberben veleszületett vágy a szépségre, csak fel kell ébreszteni ezeket a szunnyadó gondolatokat valahol a tudatalattiban. Az ő szemszögéből az alkalmazott viktoriánus díszítőművészet jelzi, hogy az emberek a fejlődés legmagasabb pontjára jutottak, és szó szerint kozmopolitává váltak.
Ugyanakkor Wilde úgy vélte, hogy a természet a művészet tükre, és nem fordítva, ezért még a lakberendezés is hozzájárul a laikusok kreatív képzelőerejének fejlesztéséhez, ami elragadóan esztétikussá teszi az embert.
| viktoriánus kor | |
|---|---|
| Uralkodó pár | Viktória királynő és Albert herceg |
| miniszterelnökök | |
| Kultúra és művészet | |
| Társadalom |
|
| Fejlesztések |
|