7-RE

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2013. április 19-én áttekintett verziótól ; az ellenőrzések 16 szerkesztést igényelnek .
7-RE
Típusú könnyű helikopter
Fejlesztő OKB M. L. Mil
Gyártó M. L. Milről és N. I. Kamovról elnevezett Nemzeti Helikoptermérnöki Központ
Az első repülés 1962
Állapot projekt lezárva
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

V-7 - a Mil Design Bureau által kifejlesztett , sugárhajtású főrotorral rendelkező helikopter  kísérleti prototípusa . A projektet a polgári légiflotta és a katonaság támogatta, a katonai változatban szerelt fegyverrendszerrel tervezték felszerelni.

Leírás

A helikopter kialakítása egy teljesen fém csepp alakú , félig monokok szegecselt szerkezetű törzsből állt. Az erőkeretek felső részéhez öntött lemezt csavaroztak . A lemez karimájához egy sebességváltót erősítettek , amely egy fő rotor tengelyéből (tengelyére egy lapátokkal ellátott főrotor agy és egy lengőlemez volt felszerelve) és egységhajtásokból állt. A vezérlőkarokkal és hidraulikus erősítőkkel ellátott konzolt a lemez elülső végéhez rögzítették . A törzs oldalain három ajtó volt.

A pilótafülkében a pilóta mellett három utas vagy egy hordágy is elfért egy beteggel és egy orvossal. A padló alatt volt az üzemanyagtartály. A szivattyú a tüzelőanyag-szabályozót, majd a főrotor tengelycsonkját táplálta üzemanyaggal, és onnan a centrifugális erő a kétlapátos főrotor végein lévő turbósugárhajtóműhöz hajtotta a kerozint.

A téglalap alakú pengék acél szárral voltak ellátva fa kerettel és rétegelt lemez burkolattal. A karmantyúhoz axiális és közös vízszintes csuklópántok segítségével erősítették őket. Két üzemanyagcsövet fektettek a pengék orrába. A vezetékek a pánton belül futottak. A tetejére, a főrotor tengely végére erőművi műszerek áramgyűjtőjét szerelték fel.

Taktikai és technikai jellemzők

Műszaki adatok Repülési jellemzők

Lásd még

Források