Baskír népdal

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. november 24-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 8 szerkesztést igényelnek .

A baskír népdal olyan dal, amelynek szavai és zenéje történelmileg a baskír kultúra fejlődése során alakult kiA népdalnak nincs konkrét szerzője, vagy a szerző ismeretlen.

Történelem

A baskírok összetett etnogenezise befolyásolta dalhagyományukat, a dalok műfaját és dallamformáit. A baskír zenei és költői kultúra kincstáraként a baskír népdalok kiemelkedő helyet foglalnak el az emberek művészi kreativitásában.

A baskírok népzenei alkotásainak nevében a "koy" ([kyoy] dallam, dallam) szót használják. Az „oҙon” ([odon] „hosszú”), „ҡyҫҡa” ([kyska] „rövid”), „uram” („utca”), „auyl” ([aul] „falu”) melléknevekkel kombinálódik. és mások, amelyek meghatározzák a dallam természetét.

A késői dalformákat és cselekményeket gyakran tulajdonnevükön nevezik: „Buranbai-koy” („buranbai ének”), „Ғabdraһmәn-koy” („Gabdrakhman éneke”), Biish stb., „ҡyҫҡa-koy”, stb.

A baskír népzenei tudatban egy bináris terminológiai pár alakult ki - „ oҙon -koy ” és „ ҡyҫҡa-koy ”, amelyek meghatározzák a dallam jeleit. E pólusok között más dallamtípusok is találhatók, amelyek mindegyikéhez saját kifejezést rendeltek a baskírok: közepes hosszúságú „һalmaҡ-koy” (szó szerint „sima dallam”), amely tempójában az „оҙon-koe” felé gravitál, és a „ ҡyҫҡа” egyenletesen lüktető ritmusban -koe”.

A baskír sezenek (népmesélők) a „һamaҡ-koy” kifejezést használják az epikus énekek recitatív vagy deklamatív éneklési stílusának megjelölésére – az epikus énekek – „ kubairs ” (szó szerint „dicséretes, hősi dalok”) – éneklési formája, amely a batirokról szól, a baskír klánok és törzsek vezetői .

A baskír dalokban vannak narratív-recitatív énekek, az úgynevezett " csali " (pár), amelyek erkölcsi és aktuális mindennapi motívumokat tükröznek. A baskírok vallási hiedelmei a "munajats"-ban vannak rögzítve - az ima Istenhez fordul.

A hagyományos esküvői szertartásokon kötelező a „senlyau” (siratás), amelyet a menyasszony hajt végre, mielőtt elhagyja a szülői házat. Ez a rítus nem teljes "borjak" nélkül - énekek, amelyekben jókívánságokat fejeznek ki, utasításokat a menyasszonynak, mielőtt férje családjába kerül.

A 19. század közepén a baskírok körében elterjedtek a nem rituális " takmakok ", amelyeket "ҡyҫҡa-koy" néven adtak elő, és közel álltak az orosz dittyhez.

A baskír zenei folklór első felvételeit a 19. század végén G. Kh. Enikeev orenburgi tanár készítette A. I. Ovodov segítségével. Az első publikációkat S. G. Rybakov „Az uráli muszlimok zenéje és dalai életük vázlatával” című könyvében helyezték el (Szentpétervár, 1897). L. N. Lebedinsky komolyan tanulmányozta a baskír népdalt a „Baskír népdalok és dallamok” című könyvében (M., 1965).

Tipológia

Tartalom szerint a baskír népdalok a következő csoportokra oszthatók:

Az előadás módja szerint a baskír népdalok a következőkre oszlanak:

Az előadás helyéhez falusi, utcai dalok („auyl-koy”, „uram-koy”) kapcsolódnak. Egy falusi utcában éneklik őket énekescsoportok, akik bulizni, sétálni indulnak. A faludalok szövege elégikus jellegű: bánat, siránkozás, szenvedés, melankólia, szomorúság, álom, csalódás, világfilozófiai elmélkedések.

Jegyzetek

  1. ↑ A BASKÍROK TÖRTÉNETI DALAI, történelmi témájú baskír népi dalok, amelyek a baskír folklór zenei műfajainak kiterjedt csoportját alkotják - Baskír népek kultúrája ... . Letöltve: 2014. április 8. Az eredetiből archiválva : 2016. március 15.
  2. ↑ Fatykh URMANCHE - Munajat . Letöltve: 2014. április 8. Az eredetiből archiválva : 2016. április 15..

Irodalom

Linkek