Ázsiaiság
Az ázsiaiság , vagy ázsiai stílus ( más görög Ἀσιανὸς ζῆλος , lat. dictio Asiatica ) a hellenisztikus ( Magnéziából Hegesias ) és részben a római retorika ( Hortensius , egyes esetekben Cicero ) iránya. A kifejezés Kis-Ázsiára utal (ellentétben Attikával) - arra a helyre, ahonnan ennek a szónoki stílusnak a (görög) képviselői származtak.
Az ázsiai stílusban kiterjedt időszakokat műveltek, párhuzamosságokkal és antitézisekkel , ritmikus prózával (néha rímmel ), szójátékkal díszítve. Az atticizmus hívei az ázsiai stílusban "a hellén ízlés ázsiai hatások általi elferdítését" látták - innen ered a pejoratív elnevezés. Az ázsiaiság hatására fejlődött ki minden késő antik próza, a reneszánsz és barokk irodalom a hagyományaihoz nyúlik vissza . Cicero az ázsiai stílus két fajtáját különböztette meg:
Az egyik fajta tele van szaggatott gondolatokkal és éles szavakkal, és ezek a gondolatok nem annyira mélységükben és fontosságukban különböznek egymástól, mint inkább eufóniában és kellemességben. <...> A második fajta nem bővelkedik a gondolatokban, hanem a szavak sebesen és gyorsan gördülnek, és ebben a beszédfolyamban a szavak egyszerre áradnak csodálatosan és kecsesen. Ez a [fajta ékesszólás] most egész Ázsiát uralja; Cnidus-i Aiszkhülosz és kortársam, milétoszi Aiszkinész ragaszkodott hozzá: meglepően könnyen folyt beszédük, de nem volt benne szép gondolati összhang. Mindkét beszédtípus inkább a fiatalok arcát kelti, az idősek számára pedig túl kicsi a súlya.
– Cicero. Brutus [1]Az ázsiainizmust az európai manierizmus („erste Form des europäischen Manierismus”) első megnyilvánulásaként tartják számon az irodalomban, ahogy az atticizmust az európai klasszicizmusé [2] .
Jegyzetek
- ↑ I. P. Strelnikova fordítása. Eredeti: Genera autem Asiaticae dictionis duo sunt: unum sententiosum et argutum, sententiis non tam gravibus et severis quam concinnis et venustis, qualis in historia Timaeus, in dicendo autem pueris nobis Hierocles Alabandeus, magis etiam Menecles frater, eiorum orationque primis ut Asiatico in genere laudabiles. Aliud autem genus est non tam sententiis commonatum quam verbis volucre atque incitatum, quali est nunc Asia tota, nec flumine solum orationis sed etiam exornato et faceto genere verborum, in quo fuit Aeschylus Cnidius et meus Aequalis Mileses. Eratjában admirabilis orationis cursus, ornata sententiarum concinnitas non erat. Haec autem, ut dixi, genera dicendi aptiora sunt adulescentibus, in senibus gravitatem non habent.
- ↑ Curtius ER Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter. Bern, 1948, S.76.
Irodalom
- Wilamowitz-Möllendorf U. Asianismus und Attizismus // Hermes 35 (1900), S.1 ff.
- Hocke GR Manierismus in der Literatur. Hamburg, 1967.
- Asianismus // Metlzer Lexikon: Literatur. 3te Aufl. Stuttgart: Metzler, 2007, S.27 (további bibliográfiát lásd itt)
 Szótárak és enciklopédiák | |
|---|---|
| Bibliográfiai katalógusokban |