Fulda Ádám

Fulda Ádám
lat.  Ádám Fuldensis
Születési dátum 1445 [1] [2] [3] […]
Születési hely
Halál dátuma 1505 [1] [4] [5] […]
A halál helye
Ország
Foglalkozása zeneteoretikus, zeneszerző

Adam Fulda , vagy Adam from Fulda ( lat.  Adam Fuldensis ) (c.1445, Fulda - 1505, Wittenberg ) - német zeneteoretikus és zeneszerző.

Esszé az életről

Adam életéről kevés információ áll rendelkezésre. Ismeretes, hogy a bajorországi Fornbach an der Inn bencés kolostor (lásd Kloster Vornbach ) szerzetese volt, amelyben többek között tudományos tevékenységet is folytatott. A kolostort elhagyva 1492-től Krónikás feladatokat látott el Bölcs Frigyes [6] torgaui udvarában , és (1498-tól) az udvari kápolnát vezette. 1502 - től a wittenbergi egyetemen tanított bölcsészettudományt . Ádám tanítványai között volt Johann Walter német zeneszerző, költő és zeneteoretikus is . Fuldai Ádám a pestisjárvány idején halt meg.

Tudományos tevékenység vázlata

Ádámot a tudomány elsősorban a Zenéről (De musica, 1490) szerzőjeként ismeri, amely 1784-ben jelent meg Martin Herbert [7] antológiájában . Az értekezés négy részből áll, amelyekben különböző témákat tárgyalnak:

Ádám értekezésének központi eleme a harmónia (hang, hangköz, mód) és ellenpont doktrínája . A ritmikaelmélet területén Ádám a tactus első meghatározásának szerzőjeként ismert : Tactus est continua motio in mensura contentae rationis [8] . Figyelemre méltó, hogy a "zene felfedezőinek" ismertetése (amelyet Ádám hagyományosan bibliai szereplőkkel és Pythagorasszal kezd ) Guillaume Dufay és Antoine Bunois említésével zárul , akiknek tettei (a zenetörténet "pillérei" mellett, mint Boethius , Guido és John de Muris ) példaképnek tekintik [9] . Ádám tanítása az egyházi módozatok etikai jellemzőit tartalmazza , amelyek ritkák egy teoretikus-"monodista" értekezésében . Emlékezetes vers formájában adják (a szerző Guido Aretinsky -nek tulajdonítja , akinek semmi ilyesmiről nincs szó), ami nem annyira a módok ethoszának „tudományos tanulmányozásáról” tanúskodik, hanem valamiféle „ címke” egy iskolai kliséhez:

Omnibus est primus, sed et alter, tristibus aptus:
Tertius iratus, quartus dicitur fieri blandus.
Quintum da laetis, sextum pietate probatis.
Septimus est iuvenum, sed postremus sapientum [10] .

Zeneszerzői tevékenység

Fulda Ádámtól kevés zenei kompozíció maradt fenn: a „Seit ich dich herzlieb meiden muss” négyszólamú mise , Guillaume Dufay stílusmintája szerint , az ötödik hang Magnificat , 10 hivatalos énekfeldolgozás (beleértve a himnuszokat is) " Pange lingua ", "Ut queant laxis" és két " Veni creator Spiritus ") és 3 világi dal (Lieder): "Ach hülf mich leid und senlich klag", "Ach Juppiter hetstu gewalt" ( ADAM VON FULDA akrosztikával ), "Apollo aller kunst ein hort" [11] . Ádám „Ach hülff mich leid und senlich klag” című dalának népszerűségét bizonyítja az „O vera lux et gloria” latin ellentéte Glarean Dodecachordjában, valamint számos, a 16-17. századi protestáns énekeskönyvekben megjelent újranyomtatása. .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Adam von Fulda // Musicalics  (fr.)
  2. ↑ von Fulda Adam // CERL Tezaurusz  (angol) - Európai Kutatókönyvtárak Konzorciuma .
  3. ↑ Adam Fuldensis // opac.vatlib.it 
  4. ↑ Adam von Fulda // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  5. ↑ Adam von Fulda // muziekweb.nl
  6. ↑ A szász történelem krónikáját, amelyen Fuldai Ádám dolgozott, halála után Johann Trithemius würzburgi apát fejezte be.
  7. ↑ GS III, 329-381. Herbert Fuldai Ádám zenei értekezését adta ki egy strasbourgi kézirat alapján, amely 1870-ben tűzvészben pusztult el. Ennek a műnek más kéziratai a mai napig nem ismeretesek.
  8. ↑ Herbert kiadásában a contenta rationis . Javítás V. Apel (1981, S.207) szerint. Hozzávetőleges fordítás: "A Tactus egy állandó mozgás egy meghatározott számarány léptékében."
  9. ↑ Sit ergo quid sit, arbitrandum est, multos fuisse artis inventores iuxta locorum et temporum varietates, et regionum distantias <...> et circa meam aetatem doctissimi Wilhelmus Duffay, ac Antonius de Busna, quorum et nos volumus sequaces, . utinam et factis.
  10. ↑ Az első hang minden esetre alkalmas, a második szomorú dolgokra.
    A harmadik lázadáshoz vezet, a negyedik elcsábít.
    Az ötödiket a vidám embereknek, a hatodikat az alázatra vágyóknak add.
    A hetedik a fiataloké, és az utolsó [nyolcadik] a bölcseké.
  11. ↑ Ádám világi dalai a kiadványban jelennek meg: Das Liederbuch des Arnt von Aich, hrsg. v. E. Bernoulli u. HJ Moser. Kassel, 1930.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák