A szovjet birodalom politikai közhely , a Szovjetunió számos független államra gyakorolt befolyásának informális leírása, amelyet a hidegháborús ellenfelei adtak . Ebben az összefüggésben a magyarországi és csehszlovákiai fegyveres összecsapásokat úgy értelmezik, mint a helyi elit egy részének vágyát, hogy ezt a befolyást gyengítsék.
Fontos megjegyezni, hogy formálisan a Szovjetunió vezetői az imperializmus ideológiai ellenzékében álltak , annak nem voltak gyarmatai, és a császár intézménye sem jött létre a Szovjetunióban – érvel számos történész [1] [2] [ 3] , hogy a Szovjetunió politikai rendszerének voltak a birodalom jellegzetes vonásai [4] . A tudósok körében is az a vélemény, hogy az államnak mind a multinacionális, mind a monoetnikus formáció jelei vannak [1] . Emellett van egy álláspont a Szovjetunió külpolitikájának gyarmati jellegéről [3] . A 20. század egyes baloldali képviselői az 1950 -es évek vége után szociálimperializmusként emlegették a szovjet politikát (a kifejezést különösen a maoisták és a hoxhaisták használták ).
A fentiek ellenére egyes kutatók, felismerve a gyarmati birodalom bizonyos jeleinek a Szovjetunióban való jelenlétét, érveket és különféle tényeket idéznek fel a Szovjetuniónak a szatellit államaival való kapcsolatairól gazdasági, kulturális és politikai értelemben oly módon, hogy nem voltak jellemzőek egyetlen gyarmatbirodalomra sem [5] . Így van egy olyan álláspont, amely szerint a Szovjetunió az állam és a társadalom történelmi fejlődésének egyedülálló terméke volt, de nem volt birodalom teljes és a köztudatban jól megalapozott formában.
A szovjet birodalom magában foglalta a tulajdonképpeni Szovjetuniót és számos műholdas államot [6] [7] . Ezek az államok a KGST tagjaiként a Szovjetunió legszorosabb szövetségesei voltak. A kelet-európai országok is részt vettek a Varsói Szerződésben (" keleti blokk ").
A harmadik világ számos országának vezetői támogatták a Szovjetuniót, mint a hidegháború résztvevőjét. A szovjet politikai terminológiában olyan országokról van szó, amelyek a „szocialista fejlődési pályára” léptek (a „fejlett szocializmus” országai közé tartoztak a Varsói Szerződés és a KGST államai). Moszkva politikai engedményekért cserébe katonai és gazdasági segítséget nyújtott a szövetségeseknek. A szovjet vezetés számos esetben elvesztette befolyását a szövetségesekre. Ennek oka az Unióhoz hű helyi hatóságok meggyengülése vagy megbuktatása volt.
A fenti listán szereplő egyes államokat nem kommunista pártok vezették. Dőlt betűkkel vannak szedve.
Egyes szocialista államok kormányai nyíltan elítélték a Szovjetunió politikájának számos irányát. Politikai berendezkedésük szovjet modellhez való hasonlósága ellenére Moszkvával való kapcsolataik gyakran nem lépték túl a formális megállapodásokat, olykor válságok alakultak ki, néhol fegyveres konfliktusokká fajultak.
1989-es forradalmak | |
---|---|
Belső előfeltételek | |
Külső előfeltételek | |
forradalmak |
|
reformokat | |
Az állam vezetői |
Hegemónia | |
---|---|
Modern |
|
történelmi |
|