L'homme armé

A L'Homme armé (franciául "fegyveres ember") egy francia reneszánsz dal. A szöveg és a zene szerzői ismeretlenek. Ennek a dalnak a dallamára több mint 40 misét komponáltak a 15-16. században , valamint más többszólamú kompozíciókat (beleértve a quadlibet és a sanzon műfajúakat is ).

Jellemzők és fogadtatás

A szöveg egy refrénből ( L'homme, l'homme, l'homme armé ) és egy kupléból ( On a fait partout cier ) áll különböző zenére. A szöveg tartalma (egy rímben csak egy versszak maradt fenn ) hagyományosan a százéves háborúhoz kötődik . A legkorábbi, énekes írásos emlékek a 15. század közepére nyúlnak vissza [1] ; egyes modern tudósok korábbinak tartják eredetét [2] . A dallamot számos változatban megőrizték, amelyek közül kettő a legnagyobb hírnévre tett szert: az egyik "moll" ( transzponált dór módban ) [3] , a másik "dúr" ( mixolid módban ).

A dal rendkívüli népszerűségét bizonyítja a 15-16. A többszólamú kompozícióban cantus firmusként használt L'Homme armé című mise írása akkoriban szinte minden komoly polifonista számára kötelező volt Franciaországban, Flandriában, Olaszországban, ritkábban Spanyolországban és Németországban. A dal miseszerzői között szerepel Guillaume Dufay , Antoine Bunois , Antoine Brumel , Johannes Ockeghem , Josquin Despres (kettő), Pierre de la Rue (kettő), Pierre Mouton , Jacob Obrecht , Loise Comper , John Tinctoris , Costanzo Festa Francisco Guerrero (2 kiadás, zeneileg nagyon különbözik egymástól), Cristobal de Morales (kettő), Ludwig Senfl , Giovanni Palestrina (kettő). Időben az utolsó Giacomo Carissimi barokk 12 szólamú mise .

A 20. században a híres dal témáját szórványosan használták az avantgárd zeneszerzők. 1999-ben a brit (walesi) zeneszerző, Carl Jenkins a L'Homme armé témát (ügyesen, egy gigue stílusában kidolgozott ) használta Mass of Peace című oratóriumában . Fegyveres ember" [4] .

Szöveg

L'homme, l'homme, l'homme armé,
L'homme armé,
L'homme armé doibt a kétkedőn, doibt a kétkedőn.
Egy fait partout kiáltó,
Que chascun se viengne armer
D'un haubregon de fer [5] .

Jegyzetek

  1. ↑ A Biblioteca Nazionale, MS VI E 40 nápolyi kézirata hat névtelen misével, „1475 előtt” keltezésű, az egyetlen forrás, ahol megőrizték a monodiát a szöveggel. Lásd Judith Cohen tanulmányát erről a kéziratról (Cohen a bibliográfiában).
  2. ↑ A közel 50 mise és még néhány, a L'homme armé alapján készült darab egy egyszólamú dallamot vesz kiindulópontnak, amely valószínűleg a 15. század első feléből származik. (Planchart, 2003, 306. o.; a cikk részletes bibliográfiai leírását lásd az irodalomjegyzékben).
  3. ↑ Mint a Tinktoris által idézett quadlibetben ("Zenei arányok" traktátus, 1476 körül; III. könyv, 4. fej.).
  4. ↑ Bár Jenkins művét "misének" hívják, és még (többek között angol nyelvű szövegek mellett) az ordinárius latin nyelvű részeit is tartalmazza, a valóságban (liturgikusan és szemantikailag) semmi köze a katolikus istentisztelethez, és az értékeket hirdeti. a multikulturalizmusé (a második része például nem tartalmaz mást, mint az igazi müezzin imafelhívását arabul).
  5. ↑ "Fegyveres embertől... fegyveres embertől félni kell. Mindenhol azt hirdetik, hogy mindenkinek vaspáncélt kell felvennie. A vers végén, szó szerint - "fegyverezze fel magát páncéllal" (franciául a fegyveres bármely harcos egyenruháját jelenti - támadó és védekező egyaránt). A haubregonról lásd: Ducange archiválva 2020. december 2-án, a Wayback Machine -nél .

Irodalom