Elektroftalmia

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. január 5-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 7 szerkesztést igényelnek .

Elektroftalmia

Az ultraibolya sugárzás széles körben elterjedt a természetben. Annak ellenére, hogy az ózonréteg hatékonyan kiszűri a legkárosabb spektrumot (290 nm-ig terjedő hullámok), fennáll a szemkárosodás veszélye, ha nem használ védőfelszerelést napkitörések, napfogyatkozások, villámlás megfigyelése közben, amikor magasan tartózkodik. - hegyvidéki hóval borított területek, tengeren . Az ultraibolya sugárzás természetes forrásain kívül az ultraibolya keratitist vagy elektroftalmiát mesterségesek is okozhatják, például hegesztés közbeni elektromos ív, barnító lámpák, kvarc, fényképezés és mások.

A szaruhártya elnyeli az ultraibolya hullámok nagy részét. Hatásuk kumulatív, hasonlóan a leégés során a bőrre gyakorolt ​​hatáshoz. Hosszan tartó UV-sugárzás hatására pterygium, pinguecula, éghajlati pontszerű keratopathia, laphám metaplasia, karcinóma jelentkezhet. Az UV-sugarak irritálják a szaruhártya felszíni hámrétegét, ami annak elvesztéséhez vezet, azonban állatkísérletek kimutatták, hogy a szaruhártya minden rétege fototoxikus hatást fejt ki. Erre válaszul gyulladásos reakció lép fel, beleértve a kötőhártya ödémáját és a felületes pontszerű keratitist. Súlyos esetekben a hám teljes hámlása, kötőhártya chemosis, könnyezés és blepharospasmus figyelhető meg. Az érintett területek epithelizációja általában 36-72 óra elteltével következik be.


A betegek idegentest-érzésről, irritációról, fájdalomról, szemvörösségről, könnyezésről, blepharospasmusról és csökkent látásélességről panaszkodnak. Általában ezek a tünetek a sérülés után 6-12 órával jelentkeznek, ami a szaruhártya-érzékenység elvesztésének és későbbi helyreállításának köszönhető, valószínűleg a fotokémiai károsodás patofiziológiája miatt.

Ha elektroftalmia gyanúja merül fel, a szemet néhány percig vízzel vagy sóoldattal öblítheti, mielőtt szemészhez fordulna. Műkönny vagy más szem hidratáló krém, valamint napszemüveg csepegtetése enyhítheti a kellemetlen érzést.

Az elektroftalmia kezelésének fő célja a fájdalom enyhítése és a fertőzés megelőzése. A fájdalom enyhítésére hidratáló kenőcsöt vagy gélt lehet előírni. Emlékeztetni kell arra, hogy a kenőcs lelassíthatja a szaruhártya helyreállítását. A rövid hatású cikloplegikus cseppeket a ciliáris izom reflexgörcse által okozott fájdalom enyhítésére is használják.

Gyakran helyi antibakteriális cseppeket vagy kenőcsöket (pl. gentamicin vagy eritromicin) adnak a fertőzés megelőzésére. Az érintett szem bekötése korábban az ellátás standardjának számított, de ennek a módszernek a használata jelenleg ellentmondásos. Bár a kötszer jelentősen csökkentheti a fájdalmat, a kenőcshöz hasonlóan lelassítja a szaruhártya hámképződési folyamatát.

Ezenkívül egyes betegek fájdalmasabbnak találják a környező tér láthatóságának és mélységének elvesztését, mint a fájdalmat.

Az elektroftalmia tünetei a súlyos fájdalomtól az enyhe irritációig terjedhetnek, az adott betegtől és a sérülés súlyosságától függően. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) leggyakrabban elegendőek a fájdalom enyhítésére. Ritka esetekben kábítószerek is alkalmazhatók. Hivatalos szinten az NSAID-ok helyi alkalmazása nem rögzített, de ezt a gyógyszercsoportot széles körben használják elektroftalmiára. A helyi érzéstelenítők jó fájdalomcsillapító hatásuk ellenére csak a szemorvosi vizsgálat megkönnyítése érdekében javasoltak. Ezek a gyógyszerek ellenjavallt elektroftalmia kezelésére, mivel lassítják a szaruhártya epitéliumának helyreállítását.

A gyógyulási folyamat során fellépő szövődmények ritkán fordulnak elő, és leggyakrabban a fertőzés miatt következnek be. A sérülés súlyosságától függően a teljes felépülés akár 76 órát is igénybe vehet.

Az elektroftalmia megelőzhető napszemüveg viselésével.

Irodalom

Kis Orvosi Enciklopédia, 7. kötet. Moszkva, "Soviet Encyclopedia" kiadó, 1967