Egyházi szankciók – a keresztény egyházakban a bűnök és az egyházi intézmények megsértésének mértéke az egyház tagjai között.
"Ha pedig valaki nem hallgat a mi szavunkra ebben a levélben, tartsa szemmel, és ne beszéljen vele, hogy megszégyenítse. De ne tekintse ellenségnek, hanem intsd őt, mint testvért." (2Thessz 3: 14-15)
Igaz a szóbeszéd, hogy a paráznaság [megjelent] köztetek, sőt, olyan paráznaság, ami még a pogányok körében sem hallatszik, hogy valakinek [felesége] az apja felesége van. És te büszke voltál ahelyett, hogy sírtál volna, hogy aki ilyet tett, az kikerüljön közületek. De én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen vagyok [veletek], már úgy döntöttem, mintha veletek lennék: aki ilyet tett, a te gyülekezetedben a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az én lelkemmel együtt, a mi Urunk Jézus Krisztus erejével, hogy eláruljuk a Sátánt a test elvesztésére, hogy a lélek üdvözüljön a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
— 1 Kor. 51-5Az ortodoxiában az erkölcsi és javító intézkedés a vezeklés – a gyóntató keresztény bizonyos jámbor cselekedeteinek elvégzése egy gyóntató kinevezése alapján. A bûnbánatot nem tekintik Isten elégtételének a bûnökért, így nem róható rá a bûnbánóra, aki õszintén megbánja a bûnét, és megígéri, hogy nem fogja megismételni a bûnöket. Az ortodox kánonjog a vezeklést nem büntetésként vagy büntető intézkedésként határozza meg az elkövetett bűnökért, hanem „lelki gyógyításként”. Ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy a bűnbánat nem feltétlen szükségesség a gyónásnál. A vezeklés mértékét és időtartamát a bűnös bűncselekmények súlyossága határozza meg, de a gyóntató belátásától függ. Az ókori kánonok által előírt súlyos vezekléseket (hosszú távú kiközösítés az úrvacsora alól, még az is, hogy ne a templomban, hanem a tornácon imádkozzunk stb.) jelenleg nem alkalmazzák. A vezeklést végrehajtó felett egy külön „Imádság azért, ami a tilalomból megengedett” hangzik fel, amely által teljesen helyreáll „egyházi jogai”. A forradalom előtti Oroszországban ezen túlmenően polgári bíróság szabott ki vezeklést a hitehagyás, a szentségtörés, a hamis eskü és néhány súlyos erkölcsi bűncselekmény miatt a büntetőtörvények alapján. A gyóntató által előírt vezekléssel ellentétben ennek volt egy bizonyos büntetés jelentése. Végrehajtásának és ellenőrzésének módszereit az egyházmegyei hatóságok végezték, amely bírósági határozatot kapott.
A katolikus egyház latin szertartásában a vezeklést, mint az egyházi büntetés mértékét a pap minden gyónás alkalmával jelöli ki a bűnbánónak. Különleges esetek kivételével a vezeklés bizonyos számú ima felolvasásából áll.
A Biblia alapján ezek (növekvő sorrendben):
A büntetés az elkövetett vétség súlyosságától, az Egyház lelkészeinek és a közösség tagjainak többségének (utóbbi az evangélikus kereszténységben ) véleményétől függ. A konzervatív evangélikus keresztények számára a helyi gyülekezeti tagság meglehetősen sajátos, vagyis az ilyen plébános rendszeresen részt vesz a legtöbb egyházi rendezvényen (istentiszteletek, szemináriumok, konferenciák, evangelizációs missziók stb.), valamint az ún. „taggyűlések”.
Az evangélikus keresztények egyházi büntetéseinek kérdése kizárólag a helyi egyház tagjait érinti (vagyis azokat, akik elfogadták a keresztséget , vagy békésen átmentek más közösségből különböző okokból és a helyi egyház tagjaivá váltak), akik bűnös tettet követtek el.
A közösségben az egyházi büntetés mértékének kérdését minden esetben közösen, a közgyűlésen (vagy testvértanácson) döntik el. A büntetés mértéke a vétség súlyosságától és az elkövető saját hozzáállásától függ (ha valaki őszintén megbánja tettét, bizonyos esetekben büntetés kiszabása nélkül is megbocsátható). A döntés meghozatala után mindig imádkoznak.
A baptista és a pünkösdi gyülekezetben az egyházi büntetés alábbi formáit fogadják el azon egyháztagok esetében, akik vétkeznek és megsértik az Egyház alapítását (minta táblázat):
| Gyűjtemény típusa | Lehetséges okok | Amit kifejeznek |
|
felszólítás ,
|
|
|
| megjegyzés |
|
|
| kiközösítés |
|
|
|
meghódol a Sátánnak a test elpusztításáért |
|
Meg kell jegyezni, hogy a liberális és a konzervatív evangéliumi keresztények eltérően értik az egyházi büntetések alkalmazásának fontosságát.