Ferenc I | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Francesco I | |||||||||||||||
A két Szicília 2. királya | |||||||||||||||
1825. január 4. – 1830. november 8 | |||||||||||||||
Előző | I. Ferdinánd | ||||||||||||||
Utód | Ferdinánd II | ||||||||||||||
Születés |
1777. augusztus 14. Nápoly , Nápolyi Királyság |
||||||||||||||
Halál |
1830. november 8. (53 évesen) Nápoly , a Két Szicília Királysága |
||||||||||||||
Temetkezési hely | |||||||||||||||
Nemzetség | bourbonok | ||||||||||||||
Apa | I. Ferdinánd | ||||||||||||||
Anya | Maria Carolina, osztrák | ||||||||||||||
Házastárs |
1. Maria Clementina osztrák 2. Maria Isabella spanyol |
||||||||||||||
A valláshoz való hozzáállás | katolikus templom | ||||||||||||||
Monogram | |||||||||||||||
Díjak |
|
||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
I. Ferenc ( Francesco I , olasz Francesco I ; 1777 . augusztus 14. Nápoly – 1830 . december 8. Nápoly ) - 1825 óta a két Szicília királya. I. Ferdinánd király fia . Édesapja kétszer nevezte ki régensnek: 1812-1815-ben az udvar szicíliai tartózkodása idején és az 1820-as forradalom idején .
A trón örököse ( calabriai herceg ) bátyja, Károly halála után 1778-ban. Fiatal korától kezdve a határozatlanság jellemezte, és semmiképpen sem mondott ellent uralkodó szüleinek. Kedvelte a botanikát , és még két brosúrát is összeállított Dél-Olaszország növényeiről.
Amikor a franciák közeledtek, apjával kétszer Calabriába , majd Szicíliába menekült. Miután a királyi család visszatért Nápolyba , kénytelen volt állami ügyekkel foglalkozni, amikor apja a Laibachi Kongresszusra és más európai uralkodókkal tartott találkozókra utazott.
Életének 48. évében trónra lépett I. Ferenc kevés figyelmet fordított az államügyekre, azokat minisztereire, Luigi de Medicire és a rendőrséget irányító del Carretto márkira bízta. Casertában és Porticiben elzártan élt , őrök vették körül, állandóan félve a karbonári merénylettől . Michelangelo király lakájvillája és a királyné szolgálója, Caterina de Simone eközben posztokat és kitüntetéseket árultak a nevükben.
Öt éves uralkodásának legfőbb eredménye az volt, hogy 1827-ben kivonult az osztrák hadsereg területéről, aminek fenntartása a kincstár számára tönkrement. A cilentói felkelést (1828) del Carretto márki gyorsan leverte. Megalapította az I. Ferenc rendet . Nem sokkal azután halt meg, hogy visszatért Madridból, ahol részt vett lánya és a spanyol király házasságán.
Miután értesült a király haláláról, A. Ya. Bulgakov orosz diplomata ezt írta: „Most a nápolyi király barátom elment. Calabriában aludtunk vele, csak nem egy ágyban! Hányszor kérdezte tőlem: Mi lesz ennek az egésznek a vége, kedves Bulgakov? - És az a tény, herceg, hogy a király, az ön fenséges apja, ismét elfoglalja magának a nápolyi trónt! » [1]
1797-ben I. Ferenc feleségül vette unokatestvérét , ausztriai Maria Clementine- t (1777-1801), aki lányt szült neki:
Felesége halála után Ferenc 1802-ben feleségül vette a spanyol Maria Isabellát (1789-1848). Ebben a házasságban születtek:
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|