A letörés ( lat. fascia ) az anyag végélének ferde felülete [1] [2] [3] . Technológiai, műszaki, valamint dekorációs és ergonómiai célokra használják.
A letörés fő célja a hengerelt fém előkészítése a további hegesztési munkákhoz.
A letöréseket gyakran használják különféle szerkezeti elemekben, hogy egyszerűsítsék a későbbi beszerelést és csökkentsék az alkatrészek éles szélei miatti sérülések kockázatát. Így például a gépészetben a szerelőfurat letörése gyakran egy kúpos felület , egy vágóél, amelyet a furat végfelülete és tényleges hengeres felülete alkot. A letörési szöget a tervezési célok alapján választják ki, de gyakran 45°-ra állítják. Interferencia illesztéshez a tengely és a hüvely javasolt ferdeszöge 10°.
A hegesztésnél a hornyolást vagy letörést meghatározott mechanikai és geometriai jellemzőkkel rendelkező hegesztések előállítására, valamint a teljes behatolás biztosításának lehetőségére alkalmazzák, pl. hegessze össze ezeket a lemezeket, hogy kiváló minőségű, azonos szilárdságú kötést alkosson.
Az él-előkészítési felület ( letörés) szögét és alakját a tervezőmérnök választja ki számos technológiai és tervezési paraméter alapján, speciális szabványok alapján, ahol meghatározzák az él-előkészítés optimális formáit (GOST 5264, GOST 8713, GOST 11533, GOST). 11534, GOST 14771, GOST 23518 stb.). R.).
Fémből és műanyagból készült alkatrészekhez. Van egy szabvány a sugarak és a letörések méretére a GOST 10948-64.
A letörés láb méretét a GOST 10948-64 szerint választják ki a következő számsorokból: 0,10; (0,12); 0,16; (0,20); 0,25; (0,30); 0,40; (0,50), 0,60; (0,80); 1,0; (1,2); 1,6; (2,0); 2,5; (3,0); 4,0; (5,0); 6,0; (8,0); tíz; (12); 16; (20) és 250 mm-ig. A zárójel nélküli méretek előnyben részesítendők.
A csőfal megmunkálása szükséges:
A hengerelt fém élét 3 módon lehet levágni: