" Üss és fuss", "Boom & zoom", "Boom-zoom", "Falcon strike") - harci taktika , ahol az ellenségeskedés célja nem a területek elfoglalása , hanem az ellenség megsértése és azonnali visszavonulás , hogy elkerülje. megtorlás.
Az ilyen támadások célja, hogy csökkentsék az ellenfelek morálját [1] [2] . A taktikát polgárháborúkban , fegyveres ellenállásnál, valamint terroristáknál alkalmazzák, vagyis olyan helyzetekben, amikor az ellenség nagy számú, és jobb elkerülni a vele való közvetlen harcot [3] . Ez a taktika azonban a hagyományos hadviselésben is alkalmazható.
Az ütés és fuss taktika alkalmazása a légi harcban a magassági előny felhasználásán alapul . Ez abból áll, hogy megtámadják az ellenséget egy merülésből , amit egy felcsúsztatás követ. Az ellenség, mivel nem rendelkezik elegendő energiával, nem tudja „megkapni” a támadót.
Ez a taktika lehetővé teszi a hatékony légiharc lebonyolítását felsőbbrendű ellenséges erőkkel, feltéve, hogy előnyt jelent a magasság, a sebesség és az emelkedési sebesség .
Ahogy A. I. Pokryshkin írja „Ismerd meg magad a csatában” című könyvében:
Már a háború első hónapjaiban ez a manőver a támadás során fejtette ki a legnagyobb hatást, lehetővé téve a kis erők sikeres harcát. Ez abból fakadt, hogy a magassági előnnyel rendelkező pilóta felülről, nagy sebességgel támadta a célpontot. A "Sólyomcsapás" fokozott ügyességet igényelt, azt a képességet, hogy rövid pillanatok alatt pontosan eltalálják az ellenséget. A sebesség másodperceket sűrített, és parancsolóan diktálta a feltételeit. [négy]
1941-1942-ben a japán Zero vadászgépek manőverezhetőség és emelkedési sebesség tekintetében felülmúlták a hasonló amerikai vadászgépeket. Az ütés és fuss taktika lehetővé tette az amerikai pilóták számára, hogy kiegyenlítsék a versenyfeltételeket a kutyaharcokban.
A második világháború alatt is a solymásztaktika volt a német légierő fő taktikája az olyan repülőgépeken, mint az Fw-190 és a Bf-109.