A népek börtöne egy gyakori frazeológiai egység , amely a 19. század közepén keletkezett Astolphe de Custine márki „ Oroszország 1839 ” című könyve alapján .
A frazeológiai egység fő jelentése az a sztereotip [1] [2] [3] [4] elképzelés volt, hogy az Orosz Birodalom elmaradott tekintélyelvű állam . Ezt a meghatározást néha más multinacionális birodalmakkal kapcsolatban is használták, amelyek elnyomták a népek önrendelkezési vágyát (Ausztria-Magyarország, Oszmán Birodalom, Szovjetunió, Jugoszlávia és mások).
A francia arisztokrata és író, Astolf de Custine , aki I. Miklós császár meghívására 1839-ben járt az Orosz Birodalomban, először nevezte Oroszországot "börtönnek" . Politikai meggyőződése alapján ( konzervativizmus , monarchizmus és klerikalizmus ) [5] elfogadták az orosz udvarban és az orosz társadalom legfelsőbb köreiben. Utazási jegyzetei [6] először 1843-ban jelentek meg Párizsban " Oroszország 1839-ben " címmel, ami zűrzavart és ellentmondásos reakciót váltott ki az orosz értelmiség körében [7] , mind a nyugatiak , mind a szlavofilek körében [6]. [8] .
Astolf de Custine a 19. század közepén Oroszországot az ellentétek országaként írja le, amely "művészien és színesen átszövi az áhítatos gyönyört és a maró szarkazmust" [6] . Az orosz hivalkodással, a hatóságok önkényével [9] , az igazságszolgáltatási rendszer tökéletlenségével [10] stb. kapcsolatos általános kritikák között de Custine kiemeli az orosz császár uralma alatt álló összes nép irigylésre méltó helyzetét, beleértve az oroszokat is. valamint a civil társadalom hiánya Oroszországban [8] . Csak ez a szerző szerint a független közvélemény mellett képes ellenállni az uralkodó akaratának, aki hatalmas hatalmában szinte az ázsiai uralkodókhoz hasonlítható [11] .
…Milyen hatalmas ez a birodalom, nem más, mint egy börtön, amelynek kulcsát a császár őrzi… [12]
Eredeti szöveg (fr.)[ showelrejt] Cet empire, tout enmense qu'il est, n'est qu'une börtön dont l'empereur tient la clef. [13]És maga az orosz autokrata megkapta a "világ egyharmadának börtönőre" címet:
... Most már nincsenek kétségek és habozások, Miklós császárral kapcsolatban döntöttem el. Ez egy jellemű és akaratú ember - különben nem válhatna a földgolyó egyharmadának börtönőrévé -, de a nagylelkűség teljesen idegen tőle... [14]
Eredeti szöveg (fr.)[ showelrejt] Plusz d'hésitation, plus d'bizonytalanság; pour moi l'Empereur Nicolas est enfin jugé... C'est un homme de caractère et de volonté, il en faut pour se constituer le geolier d'un tiers du globe mais il manque de magnanimité. [tizenöt]Gary Berkovich amerikai publicista szerint a "népek börtöne" kifejezés az Orosz Birodalommal kapcsolatban a 19. század "felvilágosult népe" körében terjedt el [16] .
Modern formájában a kifejezés szerzője Vlagyimir Leniné . A cári kormánnyal és az ország kormányzásának módszereivel való elégedetlenség okairól érvelve Lenin a "népek börtönében" a nem orosz nemzetiségek elnyomását hangsúlyozta. A kifejezést először 1914-ben használta [17] [18] [19] .
Sevcsenko tiszteletének tilalma olyan kiváló, pompás, rendkívül boldog és sikeres intézkedés volt a kormány elleni izgatás szempontjából, hogy ennél jobb agitációt el sem lehet képzelni. Azt gondolom, hogy a kormány elleni legjobb szociáldemokrata agitátoraink soha nem értek volna el ilyen rövid idő alatt olyan szédítő sikereket, mint ez a kormányellenes intézkedés. Ezen intézkedés után "filiszteusok" milliói és milliói kezdtek tudatos állampolgárokká válni, és meggyőződtek a mondás helyességéről, miszerint Oroszország a "népek börtöne".
- Lenin V. I. A nemzetpolitika kérdéséről (beszédtervezet a IV. Állami Duma képviselőjének, G. I. Petrovszkijnak ).
Illetlenség volna, ha mi, Európa szélső keleti részének és Ázsia jó részének nagyhatalmi nemzetének képviselői megfeledkeznénk a nemzeti kérdés óriási fontosságáról; - különösen egy olyan országban, amelyet méltán "nemzetek börtönének" neveznek ...
- Lenin V. I. A nagyoroszok nemzeti büszkeségéről // Szociáldemokrata újság 35. sz. 1914. december 12Ezt követően az értekezést a forradalmárok politikai harcában használták fel az országban végbemenő alapvető változásokért [20] [21] .
Az Ausztria-Magyarország összeomlása utáni első évtizedekben a kritikusok „a népek börtönének” ( németül Völkerkerker ) és „összeomlásra ítéltnek” nevezték a benne létrehozott államrendszert. Jacob Talmon , a jeruzsálemi egyetem professzora a patriarchális Habsburg-dinasztia idején kialakult politikai helyzet leírásahangsúlyozta, hogy az osztrák „népbörtön” archaikus-feudális hagyományai képtelenek lépést tartani az új társadalmi élet rohamosan fejlődő formáival, amelyeket az iparosodás, az információcsere új eszközeinek megjelenése, a közösség tagjainak megnövekedett mobilitása vezetett be. társadalom stb. [22] Ausztria-Magyarország utódállamai 1918 előtti történelmüket "a nemzeti önrendelkezés elnyomásaként" értelmezték; a délszláv államokban a "nemzetek börtönének" sztereotípiája a Habsburg-monarchiával kapcsolatban 1918-tól (és különösen 1945 után) élt, és egészen a 90-es évekig megmaradt a közbeszédben [23] .
Használat a Jugoszláv Királysággal és a Jugoszláv Köztársasággal kapcsolatbanA második világháború után a kifejezést Tito Jugoszláviájában használták, hogy elhatárolódjanak az Orosz Birodalom és Oroszország egykori rendszereitől, valamint a Jugoszláv Királyságtól. A kifejezést az 1990-es években Jugoszlávia felbomlása során is használták, ezen események alatt és után.
Mihail Geller történész szerint körülbelül az 1930-as évek közepén, a Szovjetunióban a történelmi örökség általános felülvizsgálata során a hivatalos szovjet történetírásban az „Oroszország a népek börtöne” tézist felváltotta a „Cárizmus népek börtöne” [24] .
Vadim Trepavlov orosz történész megjegyezte, hogy „a szovjet ideológiában és ennek megfelelően a történettudományban az Orosz Birodalomnak mint valóban „átkozott múltnak” az elképzelését céltudatosan művelték - egy autokratikus feudális despotizmust, a zsarnokság és a reakció komor lakhelyét. , népek börtöne stb. [25] . Vasziljev professzor-filológus szerint a 21. század elején ez a sztereotípia széles körű gyakorlati alkalmazásra talált a politikai technológiák területén , ahol az úgynevezett szabad világ (ami nyugatit jelent) gondolatával együtt vezették be. országok ). Ebben az összefüggésben élénk metaforaként játsszák a szükséges szemantikai klisék kialakulásához a köztudatban [3] . A Problémaelemző és Állami-Adminisztratív Tervezési Központ munkatársainak következtetése szerint a modern valóságban a „népek börtöne” kifejezés az információs hadviselés [26] eszközeként szolgál az Orosz Föderációban az etnikumok közötti kapcsolatok elmélyítésére . A filológia doktora Szkovorodnyikov a "népek börtöne" fogalmát a negatív konnotációjú ideológiai eszközök kategóriájába sorolta, amelyeket verbális címkékként használnak a tömegtudat manipulálására [27] . Az Orosz Tudományos Akadémia Orosz Történeti Intézete Orosz Feudalizmus Történeti Központjának vezető kutatója, a történettudományok kandidátusa, Nyikolaj Nyikityin is inkább politikai eszközként, mint történelmi jelenségként értékeli ezt a kifejezést [1] . Alekszej Nyikisenkov , a Moszkvai Állami Egyetem professzora az „Oroszország a népek börtöne” című tézist a radikális szocialista meggyőződés modern mitológiájának elemeként értékelte, amelyet a nyugati hatás ihletett [28] . Hasonlóan vélekedik Lilya Sabirova, a filozófiai tudományok kandidátusa is, aki a „népek börtöne” kifejezést a nyugati mítoszok kategóriájának tulajdonította, és egy szintre állítja azt az olyan hamisításokkal, mint Nagy Péter testamentuma [29] .
Számos orosz történész vitatta a nem orosz népek elnyomásáról szóló tézist a cári Oroszországban. Vaszilij Kljucsevszkij megjegyezte, hogy az Oroszország által a nemzeti külterületeken I. Miklós uralkodásának kezdetére végrehajtott számos intézkedés (a balti államok parasztjainak felszabadítása a jobbágyság alól, Finnország és Lengyelország kiváltságos státusza stb.) inkább az oroszországi őslakosok diszkriminációját jelzik, mint a nemzeti kisebbségek diszkriminációját és elnyomását [30] . Ahogy Vadim Kozsinov filológus és publicista képletesen írta , ha a forradalom előtti Oroszországot ellenfelei "népek börtönének" nevezték, akkor a nyugati országokat ebben az esetben "népek temetőjének" kell tekinteni [31] [32] . Vjacseszlav Mihajlov , mérlegelve a "népek börtöne" kifejezés használatát az etnikai kapcsolatok kontextusában, statisztikai adatok elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy az Orosz Birodalom szélső (nem orosz) népeinek helyzete sokkal jobb volt, mint a központi, túlnyomórészt orosz tartományok lakóinak helyzete [33] .
Georgy Fedotov [34] kiegyensúlyozottabban írta :
Az Orosz Birodalom Lengyelországnak köszönheti „népek börtönének” hírnevét.
Megérdemelt ez a hírnév? Ugyanolyan mértékben, mint más európai birodalmakban. Kizsákmányolás és elnyomás árán egy magasabb kultúra magvait vitték a vad vagy barbár világba. Ezen csak az mer gúnyolódni, aki kizárja magát a hellenisztikus világ örökségéből. Oroszország számára a kérdést bonyolítja a nyugati és keleti külterületek közötti kulturális különbség. A nyugati határ mentén az orosz kormányzat civilizáltabb népekkel foglalkozott, mint a domináns nemzet. Ez az oka annak, hogy Finnországban és a balti államokban uralkodó rendszerének minden puhasága ellenére elnyomásnak érezte. Az orosz kulturális kereskedőknek itt semmi keresnivalójuk nem volt. Lengyelország számára Oroszország valójában börtön volt, a zsidók számára pedig gettó. A Birodalom teljes súlyával szétzúzta ezt a két népet. Keleten azonban az orosz kormányzat minden durvasága ellenére Oroszország kulturális küldetése vitathatatlan. Az elnyomott és tönkretett szibériai idegenek, amennyiben túlélték - és túlélték - beolvadtak az orosz népbe, részben az orosz értelmiségbe. Az iszlám országaiban, ahol megszokták a helyi emírek és kánok despotizmusát, az orosz zsarnokok és megvesztegetések nem voltak szörnyűek. Oroszországban senkit nem feszítettek fel, ahogy Khivában és Buharában is. Az orosz hatalom módszereiben, patriarchális despotizmusában volt valami a keleti állami iskolához hasonló, de megpuhult, humanizált. És az oroszoknak nem volt olyan arrogáns tudata egy felsőbbrendű fajról, amely tönkretette a felvilágosult és humánus angol közigazgatás gyümölcsét Indiában. Az oroszok nemcsak könnyen kommunikáltak, hanem elvéreztek alattvalóikkal is, megnyitva ezzel arisztokráciájuk hozzáférését a katonai és adminisztratív pályákhoz. Az összesített mérleg valószínűleg pozitív, akárcsak Európa többi birodalma.