| Tevye a tejesember | |
|---|---|
| Műfaj | dráma |
| Termelő | Szergej Evlakhisvili |
| Főszerepben _ |
|
| eredeti tévécsatorna | A Szovjetunió központi fűtése |
| Vállalat | A Központi Televízió irodalmi és drámai műsorainak főkiadása |
| Időtartam | 87 + 90 perc |
| Ország | |
| Nyelv | orosz |
| Első előadás | 1985. július 15 |
| Epizódok száma | 2 |
| IMDb | ID 1292633 |
A "Tevye, a tejesember" egy kétrészes távjáték, amelyet Szergej Evlakhisvili rendezett Sholom Aleichem azonos nevű történetciklusa alapján .
A televíziós premierre 1985. július 15-én került sor.
Az anatovkai Tevye levelet folytat Sholom Aleichemmel , aki egy tejesember életéről szóló könyvet fog kiadni. Tevye sms-ben osztja meg szegény életének történetét hatalmas családjával, és mindent megtesz, hogy boldoggá tegye lányait.
Valamivel később a hatvanas években nevelkedett rendezőnk, S. Evlakhishvili úgy döntött, hogy megfilmesíti ... Tevye, a tejesember, Sholom Aleichem. A főszerepre M. Uljanovot hívta meg . De nem volt ott! A hatóságok reakciója az ötletre megdöbbentett bennünket... Betiltották. Miért? Hiszen a műben nincs semmi szovjetellenes ... naiv tekintettel lepődtünk meg... Persze mindent megértettünk. Minden az ötödik bekezdésben volt ! Itt még az átütő képességeim is tehetetlenek voltak. Sőt, ahogy én, ahogy a személyzeti tisztek megjegyezték, valamiért... egy atipikusan orosz vezetéknév... Mihail Alekszandrovics Uljanov beavatkozott az ügybe. Tekintélyének, a hatalommal való kommunikációjának köszönhetően dolgozhattunk. S. Evlakhishvili jó televíziós előadást rendezett, ami mindennek ellenére adásba került.
- E. Galperina „A múlt század hatvanas évei. Mindig magamat keresem abban a szimbolikus időben” [1]Azért vállaltam ezt a szerepet, mert nagyon szeretem az anyagot. Ez a bölcs ember nagy szerepe, aki megérti az életet minden nehézségében, de mégis felismeri, csodálja az életet, és hálát ad az Úristennek. Nem számít, hogy valóban francia, angol, zsidó, udmurt vagy bárki más. FÉRFI minden varázsával, bánatával, gyengeségével és erejével együtt. És erről az előadásról Szergej készített a televízióban.
- Mihail Uljanov a "Szergej Evlakhisvili a tévében" című dokumentumfilmben a " Kultúra " tévécsatornán [2]Az előadás munkája során csapatunk természetesen hozzáértőkkel konzultált a mindennapi élettel, néprajzzal kapcsolatos különféle részletekről, de nem szorítkoztunk a nemzeti színre, nem redukáltuk le a zsidó élet megjelenítését a műfaji jelenetek másolására, hanem visszautasította a csábító tréfát és tréfát is, mivel egyesek néha elképzelnek egy karikírozott zsidó anekdotát...
- Mihail Uljanov a Szovetish Gameland magazinnak adott interjúban [3]A televízióban bemutatott Tevye, a tejes című film után sok-sok levelet kaptam. Az egyik nagyon érdekes volt. Ez a következő szavakkal végződött: „Ha zsidó vagy, akkor ez egyértelmű. Ha orosz, akkor az érthetetlen." Nem csak a zsidók gondolták így. Egyik színészünk, miután megtudta, hogy elvállaltam Tevye szerepét, a következő szavakkal keresett meg: „Azt mondják, beleegyezett, hogy a Tevye, a tejesember főszereplője legyen. Gondolkozz el róla…". Mire kell gondolni? Játszom III. Richardot – egy angolt, Napóleont – egy franciát, Karamazovot – egy oroszt, és mi van, ha tevét, a tejesembert – egy zsidót? Mi változik ettől? Semmi.
- Mihail Uljanov a Lechaim magazinnak adott interjúban, 2001 [3]
– És végül Tevye, a tejesember. Az a Tevye, a tejesember, amit nemrég láttam a televízióban, nagyon jó előadás. A főszerepet gyönyörűen játssza M. A. Uljanov . Azt mondanám, hogy rendkívüli tapintattal játszik, és ahogy Mikhoels is tette volna , elsősorban karaktert alakít. És azt kell mondanom, hogy ez nem csak Uljanovra vonatkozik. Az egész előadás teljesen függetlenül épül fel attól, ahogy Mikhoels építette, és mégsem tesz kisebb hatást. Uljanov nem törekszik arra, hogy szánalmat keltsen önmaga iránt, ahogyan Mikhoels tette. Pontosan úgy játszik, ahogy az életben történik – elfelejted, hogy az akció sok évvel ezelőtt játszódik, számodra ismeretlen helyeken. Minden fontosnak tűnik számodra, és a megszállottság hiánya kedves számodra, mert ezzel lehetne (úgy tűnik, ez a legegyszerűbb) a kapcsolat azon aspektusait hangsúlyozni, amelyek meggyőznek minket arról, hogy nem találták ki, hanem látják, megfigyelik. Mikhoels Tevye-jét pedig, mondhatnám, más tempóban, lassabban, nem kapkodva, de a legértékesebb őszinteség mindkét előadáson észrevehető. A fikció nem tűnik fikciónak, ha egyáltalán létezik. Ez azonban már Sholom Aleichem egész munkájára jellemző .
Nemzeti íz Uljanov, valamint Mikhoels előadásában. A "Lear király" határozottan veszít őszinteségéből. Ez az előadás emberi. Uljanovban többek között tehetségének sokoldalúságát is csodálják, egy nagy művész tulajdonát, ami rá és Mikhoelsre is jellemző. Akit nem játszott még Mihail Uljanov! Csodálkozva láttam őt Tevyeként.
Idős koromban érzem, milyen jó lenne újra hallani, hogy Mikhoelstől beszéljen a tejes Tevye. De Uljanov teljes kárpótlást adott nekem ezért a vágyért.