Oroszország elveszett filmjeinek listája (1910)

M. Starytsky azonos című ukrán színművéből készült jelenetek képernyőadaptációja, kiegészítve a turnézó ukrán társulatot. A Lev Tolsztojnak bemutatott néhány játékkép egyike. A. Drankov szerint Tolsztoj pozitívan értékelte a képet, megjegyezve "a parasztok számára elérhetőségét mind a cselekmény egyszerűsége, mind a festmények színessége tekintetében".

1910 késő őszén az eredeti librettó szerint forgattuk a <...> "Diákéveimben" <...> című filmet.

Miután Alekszandr Hanzsonkov társaságának engedélyezték a „Volga és Szibéria” (Ermak Timofejevics – Szibéria hódítója) című filmjének (1914-ben bemutatott) forgatását a Kremlben, Vaszilij Goncsarov „a Moszkvába érkezés jeleneteit petícióval leforgatta. a szibériai meghódító Ermak Timofejevics nagyköveteinek Rettegett Ivánnak. A jelmezes és sminkes színészeket és statisztákat az Ataman Koltso vezette kozák nagykövetség, a Borovitszkij-kapukon át a Kremlbe, majd a tornác és még két-három jelenet jelentette. a Kreml épületei. Rendkívül sok volt a kíváncsi ember, akiket folyamatosan vissza kellett szorítani, hogy az aktuális valóság ne keveredjen a zord ősrégiséggel.

Tegnap a Kremlben filmfelvételhez készültek képek. Ennek a vállalkozásnak a vállalkozója Esaul Khanzhonkov, aki engedélyt kapott arra, hogy számos fényképet készítsen a Kremlben történelmi tartalmú festményekhez. Tegnap reprodukálták a "Jermak Timofejevics - Szibéria hódítója" című képet, amelynek első része a nagykövetek belépése a Kremlbe a Borovitsky-kapun, Yermak ajándékaival. Aztán bemocskolt egy egész menet, amit már megszoktunk a színházakban, és ami valahogy nem harmonizált a Kreml általános hátterével. Ezután fényképeket készítettek - a szörnyűek felvonulását a Vörös tornáctól az Angyali üdvözlet katedrálisáig, a Chudov-kolostorból való kilépését és a szibériai idegenek ajándékátvételének színhelyét. Az előadáson 150 fő vett részt. Ezeket a képeket a Legmagasabb Jelenlétben mutatják meg, és csak ezután mutatják meg a nyilvánosság számára.

Akkoriban 4 forgatókönyv állt rendelkezésünkre: „Ermak - Szibéria hódítója” - történelmi, "Boyarin Orsha" - irodalmi, "Hableány" - opera és "Vanka, a kulcsos" - dal.

Heterogén források tesztje volt, hogy meghatározzák, melyik forrás a legmegfelelőbb a filmes képhez.

A mi forgatókönyveink vagy forgatókönyveink nem olyanok, mint a modernek. Ezek csak a leforgatandó jelenetek listái voltak időrendi sorrendjükben. Minden mást "ismerte" a rendező, aki forgatás előtt megmutatta a színészeknek, hogy mit és hogyan kell csinálni.

A rendező sietve, élő szálon, de „idegre” adta át a feladatot az előadóknak, emelt hangon, hogy a megfelelő hangulatot keltse bennük.

A "Yermak Timofeevich"-vel kezdtük, a legnehezebb színpadra állítani. A hódító kozákok és meghódított tatárok tömegei a tömegjelenetek nehézségeivel fenyegettek bennünket, amelyekben a filmezésben a legcsekélyebb gyakorlatunk sem volt. Megértettük azonban, hogy a kép teljes hatása az extrák sikerén múlik.

A moszkvai diákfiatalok a legnagyobb lelkesedéssel válaszoltak felhívásunkra, hogy vegyenek részt a forgatáson. És mennyire idegesek azok, akiknek nem volt lehetőségük részt venni a lövöldözésben!

A "Kalashnikov kereskedő" tapasztalata nem volt hiábavaló. Most elkezdtünk komolyan dolgozni: nem három festményt készítettünk egy nap alatt, hanem egyet három nap alatt. Igen, de nem teljesen. A "Yermakban" három napig alig sikerült lefilmezni Szibéria meghódítását, rajta kívül még a Yermak családi drámát és a jermaki követség fogadását Rettegett Ivánnál.

Pinyagin műhelye látott el minket látványos jelmezekkel. Nagyon szép látványt nyújtottak a kozákok és tatárok "hordái", akik szünetben békésen reggeliztek a zöld füvön, vagy a forgatás alatt véres csatában viaskodtak egymással.
Minden extra sikeres volt - növekvő mértékben és öncsonkítás nélkül. Igaz, az extráktól csak annyi kellett, hogy teljesen komolyak legyenek, és semmi esetre se nézzenek bele a készülék lencséjébe.
Nem érdekességek nélkül. Az egyik "megölt" tatáron teljesen nem történelmi kalósokat találtak a lábán, egy "kozákon" a lövöldözés előtt csipesz villant az orrán, de ezek mind olyan apróságok voltak, amelyekről beszélni sem érdemes.

A forgatásra készülő hallgatók valamiféle arteleket szerveztek, és minden üzleti tárgyalást, valamint minden pénzügyi elszámolást csak a választott vezetőjükkel kellett lebonyolítani.
A kép nagy lett - 400 méter. Főállású rendezőnk, V. M. Goncsarov állította színpadra, és P. I. Chardynin, aki egyszerre játszotta Jermak szerepét, buzgón segített. <...> Az ebben az évadban [1910] megjelentek közül a legsikeresebbek a következők voltak: "és" Peddlers ”<...> Mivel az 1909-es működési év mérlege azt mutatta, hogy a cég által megtett út a legbiztosabb út a tönkremenetelhez, elkezdtem küzdeni a növekvő adósságokkal.
Az Ermak kép kiadásakor a cég visszautasított minden február 1-je után beérkezett megrendelést, arra hivatkozva, hogy nem lesz ideje jól teljesíteni, ez valójában a hitelforgalom csökkentésének volt köszönhető.

Az első orosz kép, amelyet a Gaumont Társaság állított színpadra Oroszországban.

Beszélő filmjelenetek a bárkafuvarozók életéből.

Nyilván az első kép V. Goncsarovról Gaumontban.

Lev Tolsztoj kezdeményezésére és utasításaira készült játékdokumentumfilm. Egy orosz esküvő régi paraszti rítusának forgatása T. L. Tolsztoj-Szuhotnaja birtokának parasztjainak részvételével, aki a valódi szerző (a produkció szerzőjét tévesen L. N. Tolsztojnak tulajdonítják; több forgatáson is részt vett, és esetleg külön tanácsot, utasítást adott, de nem lehetett a produkció rendezője, és nem is látta a kész képet).

Egy pusztaságban, miután néhány cirkuszi rendezőtől dekorációt kértek, a forgatócsoport a tengerparti tengerparti épületekhez hasonlót épített, és <...> az egész előadást filmre rögzítette. Aztán egészen sikeres feliratokat készítettek.

D. Bayda-Sukhovy <...>, miután filmművészet tantárgyi leckét kapott, 1910 nyarán bemutatja a "Kuma-Feska" című filmet <...>. Minden férfiszerep <...> Baida-Szuhovi úgy döntött, hogy saját magát játssza <...> A megfilmesítendő darabokról részletes listát kellett készítenem, nagyon közel <...> egy modern vágólaphoz. <...> Az epizódokat, ahol Vaszil és Khoma találkoznak, úgy találták ki, hogy nagyítással forgatják, először az egyiket, majd a másikat, de az általános tervben <...> altanulmányt állítottak fel. <...> Feska szerepének előadójának kérésére az operatőr <...> több "hangulati" portrét készített róla. A közeli felvételek nagyon kifejezőnek bizonyultak <...> Az eredmény elképesztő volt - a hősnő egyáltalán nem avatkozott bele az akcióba, sőt fordítva - úgymond reagálni kezdett partnerei másolataira , és általában véve domináns pozícióba került a filmben.

Kiskertben <...> filmdíszlet <...> 40 négyzetméter <...> Rajta <...> vászonra festett teremdísz <...> vászon <.. .> a rácsokhoz rögzítve <...> a legkisebb szélre <...> a díszítés megdagadt, lógott és meglehetősen bizarr megjelenést öltött. A berendezés olyan bútorokból állt, amelyeknek alig volt közük Lermontov korához. A jelmezeket <...> bérelték <...>, és nem passzoltak a színészekhez. A díszlet napsugárzás elleni védelmére függönyöket, terítőket, sőt lepedőket akasztanak a díszletre hevederek mentén kifeszített drótra <...>. <...> Poroszlopok emelkedtek ki az út mentén elhaladó taxikról és szekerekről <...> zaj <...> zsúfoltság és zűrzavar <...> A forgatás során Chardynin, aki megpróbálta elfojtani a zajt, kiabált: a hangja tetején, replikát adva a színészeknek, akik viszont a hangjuk tetején ismételték a szavakat. Az eredmény hihetetlen káosz lett. <...> Technikailag a film nagyon alacsony szinten volt.

N. V. Gogol versének hat jelenetének képernyőadaptációja („Korobocskánál; találkozás Nozdrevvel; Szobakevicsnél; Pljuskinnál; Betriscsevnél; a „holt lélek” minden típusa apoteózis) filmes szavalók csoportja előadásában Ja. D. Broniszlavszkij. Ya. A. és E. T. Zsdanov szinte egyszerre lépett fel (valószínűleg P. Chardynin némafilmjét használva, amelyet A. Hanzhonkov 1909-ben adott ki).

Napóleon moszkvai inváziójának epizódjai; a kép töredékeit később filmes szavalatként mutatták be.

"Csodálatos történelmi produkció", a 17. századi moszkvai húsvét reggelét reprodukálja.

Nyilvánvalóan a híres ukrán vígjáték, M. L. Kropivnitsky "A revízió szerint" színházi előadásának forgatása, amelyet egy kis orosz társulat adott elő, amely Szentpéterváron turnézott.

A. S. Puskin versének képernyőváltozata (jelenet az alagsorban V. S. Niglov előadásában; később a képet újraforgatták A. Hanzsonkov stúdiójában (mindkét film negatívjait a háború előtt a VGIK filmben őrizték könyvtár).

A. S. Apukhtin drámai monológjának képernyőváltozata (két jelenet: szökés a kórházból és tragédia az erdőben) A. K. Filgaber előadásában; később Ya. A. Zhdanov ezzel a képpel lépett fel.

Beszélő kép Ermonkin cselekménye alapján, A.K. Filgaber előadásában; később a képet Ya. A. és E. T. Zhdanov kísérte.