A Vörös Hadsereg önjáró tüzérezrede

Önjáró tüzérezred – a Munkások és Parasztok Vörös Hadseregének páncélozott és gépesített csapatainak (BTMV)  taktikai formációja a Nagy Honvédő Háború idején .

A rövidített név sap .

Ez volt a Vörös Hadsereg önjáró tüzérségének fő szervezeti egysége a második világháború alatt. [egy]

Történelem

Az önjáró tüzérezredek 1942 decemberétől harckocsiezredek és zászlóaljak, páncéltörő ezredek és hadosztályok alapján alakultak. A kiképzést a Klyazma falu Önjáró Tüzérségi Képzési Központja végezte . [2] [1] Az önjáró tüzérezredek eredetileg a Reserve of the Supreme High Command (RVGK) eszközei voltak. [3]

Ezután önjáró tüzérezredeket vezettek be a harckocsi- , gépesített , lovashadtestekbe , és tűzerősítésül szolgáltak az alakulat számára . Ezenkívül az önjáró tüzérezredek az önjáró tüzérdandárok részét képezték . [2] 1943 áprilisa óta a Vörös Hadsereg harckocsi-hadseregeinek két önjáró tüzérezredük volt. [3]

A harckocsikkal azonos sebességgel rendelkező önjáró lövegek a harckocsi- és gépesített hadtest részeként áttöréseket és leseket érhetnek el, lépést tartva a harckocsikkal. Az önjáró fegyverek már a kurszki csatában megmutatták hatékonyságukat a P. A. Rotmistrov parancsnoksága alatt álló 5. gárda harckocsihadsereg részeként . Az önjáró tüzérezredek megalakulása I. V. Sztálin közvetlen irányítása alatt állt. [4] Az önjáró fegyverek a Vörös Hadsereg páncélozott járműveinek jelentős részét elfoglalták. A Visztula-Odera hadművelet kezdetén az 1. Fehérorosz Front 1950 harckocsival és 1254 önjáró löveggel rendelkezett – az önjáró lövegek így a BTT-k számának 40%-át tették ki. A berlini hadművelet kezdetére az 1. Fehérorosz Front önjáró lövegeinek száma 1417 egységre nőtt. [3]

Amellett, hogy a hadtest részeként működnek, erősítésként az önjáró tüzérezredeket a támadózónában lévő harckocsidandárokhoz lehetett csatolni. [négy]

Az önjáró tüzérezredek számozása közös volt a tüzérezredekkel. [2]

1945. május 9-én a Vörös Hadsereg 256 önjáró tüzérezreddel rendelkezett (119 könnyű, 81 közepes és 56 nehéz). [egy]

Összetétel

Az ezredekben eleinte 4 könnyű önjáró löveg és 2 közepes önjáró löveg (4 önjáró löveg minden ütegben) volt. Így összesen 25 önjáró löveg (24 + 1 parancsnok) volt az ezredben.

A logisztikai, ellátási és harci felhasználási nehézségek miatt azonban 1943 tavaszától egységessé vált az ezredek összetétele. A polcokat nehéz, közepes és könnyű részekre kezdték osztani. A 08/218 állam (1943) szerinti nehéz önjáró tüzérezredekben 12 db SU-152 önjáró löveg volt (6 db 2 db önjáró löveg, majd 4 db 3 db önjáró löveg) , közepesen 16 db SU-122 önjáró lövegben (4 db 4 db önjáró löveg) és a tüdőben 20 db SU-76 önjáró lövegben (5 db 4 db önjáró löveg). Ezenkívül az ezred adminisztrációja 1 harckocsival vagy 1 önjáró löveggel rendelkezett. A háború alatt az ezredek szervezeti felépítése átalakult.

A támogató egységekhez külön szakaszok tartoztak: vezetés, szállítás, javítás, lőszer, valamint egy ezred egészségügyi központja és egy gazdasági osztály . [2]

1943

1944

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 Önjáró tüzérségi egységek szervezése . tankfront. Letöltve: 2020. június 12. Az eredetiből archiválva : 2020. június 12. (határozatlan)
2. ↑ 1 2 3 4 Feskov, 2003 , p. 190.
3. ↑ 1 2 3 Isaev A. V. Berlin 45-én. Csaták a fenevad odújában. — M .: Yauza ; Eksmo , 2007. - 720 p. – (Háború és mi). — 10.000 példány.  - ISBN 978-5-699-20927-9 .
4. ↑ 1 2 Szergej Igorevics Pudovkin. Nyizsnyij Tagil története: Tagil lakosai a Nagy Honvédő Háború idején . Letöltve: 2020. június 12. Az eredetiből archiválva : 2019. március 5. (határozatlan)
5. ↑ 1 2 3 4 5 6 Elülső illusztráció 4. szám, 2002. M. Kolomiets, M. Makarov. A Vörös Hadsereg önjáró tüzérsége. 1941-1945.

Irodalom

• AZ ÉS. Feskov, K.A. Kalasnyikov, V.I. Golikov. A Vörös Hadsereg az 1941-1945-ös győzelmekben és vereségekben - Tomszk: Tomszki Egyetemi Kiadó, 2003. - 620 p. — ISBN 5-7511-1624-0 .