Samos-Priene konfliktus - egy hosszú távú területi vita Samos és Priene között a Mycale-félszigeten, a mai Delicben Törökországban lévő földek birtoklásáról.
Az egyik leghosszabb ideig tartó határvita történetének forrásai Arisztotelész Szamoszi politikájából származó kivonatok, amelyeket Zenobius és Plutarkhosz írásai őriztek meg , valamint számos hellenisztikus kori felirat a választottbírósági határozatok szövegével.
A konfliktus eredete a Jón Unió városai által a meliáni háborúban meghódított területek felosztásáig nyúlik vissza Mycale ellen, valamint az Epheusi-öböl partjainál Mycale és Ephesus között [1] .
A Batinetis nevű területet és a környező területeket felosztották Samos és Priene között. A Kr.e. 7. század közepén. e. A kimmerek Ligdamid ( Dugdamme ) király vezetésével Kr.e. 644-ben megszállták Kis-Ázsiát. e. bevették Szardiszt és három évig kifosztották a Jón -tenger partját. Batinetisz lakossága elmenekült a nomádok elől, a számiak szigetükön leltek menedékre. Az invázió befejezése után, nyilván Lygdamid halála után, ie 641-ben. e., a görögök visszatértek, ráadásul a prienek valószínűleg felülmúlták a számiaiakat, és nemcsak a saját, hanem a szomszédos földeket is elfoglalták [2] .
A számiaiak erőszakkal próbálták visszaszerezni területeiket, ami elhúzódó határkonfliktushoz vezetett. A felek eleinte elkerülték a komoly összecsapásokat, de aztán egy kiélezett harcban a prienek ezer szamit megöltek [3] , ezt követően hatéves béke kötött, valószínűleg a vitatott területet a prinek [4] kapta .
Hat évvel később, hetedikén a samiaiak, miután szövetséget kötöttek Milétosszal , legyőzték a prienieket a Drys ("tölgy") nevű helyen [3] . Ezt követően Priene lakói Samosba küldték nagykövetnek a híres bölcset , Biantot , aki megállapodást kötött a számiaiakkal az új területfelosztásról [3] , amely szerint Batinetis Priene és a szomszédos Driussa mögött maradt, akinek földjein. , valószínűleg a csata megtörtént, és a Karion erőd Samos felé vonult vissza [5] .
Egy másik változat szerint Biant megkötötte az előző, hatéves békét [6] .
Később, amikor Priene hanyatlásba esett, a számiaiak birtokba vették Batinetiszt, de Priene újraalapítása után, a Kr.e. IV. század közepén e., és a számiaiak Kr.e. 365-ben. e. az athéniak által elűzött kontinentális birtokaik egy része, köztük Batinetisz, ismét a riválisokhoz került [7] .
Amikor Nagy Sándor Kr. e. 324-ben. e. visszatért a száműzetésből a számiak, újra birtokba vették Batinetiszt, de Priene továbbra is követeléseket támasztott rá, és Kr. e. 283/282-ben. e. Lysimachus király választottbírósági eljárást kezdeményezett, és a vitatott területet a számiaiaknak adta [8] .
Driussa kérdését, amely látszólag Priene irányítása alatt maradt, Lysimachus nem oldotta meg, és Antiochus II vagy Antiochus III és Antigonus III megpróbálta rendezni ezt a vitát . Kr.e. 188-ban. e. Gnaeus Manlius Vulson prokonzul , egy kilenc szenátorból álló bizottság élén, Samos javára döntött az ügyben, de valamivel később, ie 185 és 182 között. e. a felek Rodoszhoz fordultak közvetítésért [9] .
Az öt döntőbíróból álló bizottság gondosan megvizsgálta a kérdést, bizonyítékul nyolc szamoszi, chioszi, efézusi és milétoszi történész véleménye : Uliád , Olümpia, Durida és Evagon ( Szamosz), Kreofil és Evalk (Efézus), Theopompus és Meandrius . Milétosz [1] [10] . Úgy döntöttek, hogy a vitatott területet Prienének adják.
Kr.e. 135-ben e. a római szenátus megerősítette a rhodiaiak döntését, amivel a jelek szerint a konfliktus véget is ért [9] .