Polumyza

Félkúria ( németül  Landstelle , észt poolmõis, maakoht ) - az Ostsee tartományokban (XIX - XX. század eleje) létező mezőgazdaságilag önálló kastély , legtöbbször kis terület, amely nem rendelkezett lovagi uradalmi jogokkal [1 ] .

A félkúria területe

1864 - ben jelent meg először „A balti tartományok helyi törvényeinek kódexének” harmadik része – a balti magánjogról szóló törvény . A törvény 599. cikkelye meghatározta a "lovagvárat" és meghatározta annak legkisebb méretét. Észtországban egy lovagi kastély területének legalább 150 hektárnak kellett lennie ( ebbe a számba nem került bele a széna- és legelőterület ). Livóniában a minimális méret 300 hektár volt (ebbe a számba nem számítottak bele a tározók , mocsarak és egyéb mezőgazdaságra alkalmatlan területek); ennek a területnek a harmada mezőgazdasági terület legyen ( németül: Brustacker ). Saaremaaban lovaginak számított egy kastély, ha területe legalább 162 hold volt, és ennek egyharmada jó termőföld volt [2] . Azok az uradalmak, amelyek ezeknek a minimumkövetelményeknek nem feleltek meg, félbirtokosként kerültek a telekkönyvbe .  

Ugyanakkor olyan uradalmak, amelyek nem feleltek meg a megállapított területi követelményeknek, és félkúriával kellett rendelkezniük, de amelyeket korábban már bejegyeztek a telekkönyvbe (Saarea-szigeten - 1819 -ben , Livóniában - 1860 -ban és Észtországban - 1856 -ban ), a lovagi uradalom jogai továbbra sem vesztek el [2] . Ebből a szempontból néha egyes félkúria területe nagyobb lehetett, mint egy lovagi kastély [3] .

A félkúriák egyaránt állhattak uradalmi földekből ( németül  Hofsland ) és mezőgazdasági földekből ( németül:  Bauerland ), valamint mindkét típusú földből.

A modern Észtország földjén 1910 -ben 69 félkastély volt [4] [5] .

Észtország félkúriái 1900-ban

Észtország félkúriái 1900-ban [6] Észtország modern megyéivel összefüggésben :

Harju megye

Järvamaa

Läänemaa

Virumaa

Livónia félkúriái 1900-ban

Livónia félkúriái 1900-ban [7] Észtország modern megyéivel összefüggésben:

Saaremaa

Tartumaa

Lásd még

Jegyzetek

  1. Baltisches Historisches Ortslexikon. Teil I. Estland (Einschieslich Nordlivland). Herausgegeben von Heinz von zur Mühlen. – Quellen und Studien zur baltischen Geschichte. Bd I. Koln-Wien, 1985.
  2. 1 2 Whelan, Heide W. Alkalmazkodás a modernitáshoz. Család, kaszt és kapitalizmus a balti német nemesség körében. Koln, Weimar, Wien: Böhlau Verlag, 1999. Pp. 88, megjegyzés.
  3. Rosenberg, Tiit. Eesti mõisate ajalooline ülevaade. oldal 7-55. - Eesti mõisad. Tallinn: Olion, 1994. o. 17.
  4. Alo Sarg. Baltisaksa aadel Eesti- ja Liivimaal. - Tallinn: AS Äripäev, kirjastus Argo, 2018. - P. 31. - 256 p. - ISBN 978-9949-607-50-1 .
  5. Mõisate statisztika  (Est.) . "Eesti mõisad" portál . Letöltve: 2018. december 9. Az eredetiből archiválva : 2018. december 4..
  6. Richter, Adolf. A Richter-féle Baltische Verkehrs- u. Címbücher. III. Zenekar: Ehstland. Riga: Im Selbstverlage des Herausgebers, 1900. o. 1-98.
  7. Livländisches Adressbuch. 1900. old. 120-154, 207-24.

Linkek