A temperálás egy martenzitté edzett ötvözet vagy fém hőkezeléséből álló technológiai eljárás , amelyben a fő folyamatok a martenzitbomlás , valamint a poligonizálás és az átkristályosítás .
A temperálást a nagyobb rugalmasság elérése és az anyag ridegségének csökkentése érdekében végezzük, miközben szilárdságának elfogadható szintjét megtartjuk . Ehhez a terméket kemencében 150-260 ° C -ra 370-650 ° C-ra melegítik , majd lassú hűtés követi.
Legfeljebb 250 °C hőmérsékleten végezhető. Az edzett acél megőrzi a magas kopásállóságot, de egy ilyen termék (ha nincs viszkózus magja) nem fog ellenállni a nagy dinamikus terheléseknek. Ezt a temperálást szén- és gyengén ötvözött acélból készült vágó- és mérőszerszámokon alkalmazzák.
350-500 °C hőmérsékleten hajtják végre, és főleg rugókhoz és laprugókhoz , valamint bélyegekhez használják. A diffúziós folyamatok felgyorsulnak , a felesleges szénatomok cementit formájában szabadulnak fel , vagyis a martenzit ferrit-cementit keverékké bomlik. Közepes temperálás után a szerkezet egyensúlyi ferritből és diszpergált cementit zárványokból áll, az ilyen szerkezetet temperált szemcsés troosztitnak nevezik . Az ilyen temperálás magas rugalmasságot és tartósságot , valamint relaxációs ellenállást biztosít. A temperálás utáni hűtést 400-500 ° C hőmérsékleten vízben hajtják végre, majd nyomómaradék feszültségek keletkeznek, amelyek növelik a rugók tartóssági határát.
500-680 °C hőmérsékleten végezzük. Ugyanakkor megmarad a nagy szilárdság és rugalmasság , valamint a maximális viszkozitás. Az ütési terhelést érzékelő alkatrészek ( fogaskerekek , tengelyek) erős megeresztésnek vannak kitéve.
Általános elv: Először a martenzit bomlása ér véget , majd megkezdődik a poligonizáció és az átkristályosodás . A szakaszok arányától függően vannak:
| Fémek hőkezelése | ||
|---|---|---|
| Általános fogalmak fémtudomány Kristály cella fázisdiagram Vas-szén ötvözetek állapotdiagramja | ||
| Alapfolyamatok | ||
| Kapcsolódó folyamatok | ||
| Fémek céltulajdonságai | ||