A vezérlőobjektum a kibernetika és az automatikus vezérléselmélet általános fogalma , olyan eszközt vagy dinamikus folyamatot jelöl, amelynek viselkedésének szabályozása egy automatikus vezérlőrendszer létrehozásának célja .
Az elmélet kulcsfontosságú pontja egy olyan matematikai modell megalkotása, amely leírja a vezérlőobjektum viselkedését állapotától, a vezérlési műveletektől és az esetleges zavaroktól (interferenciáktól) függően. A különböző fizikai természetű objektumokhoz kapcsolódó matematikai modellek formális matematikai közelsége lehetővé teszi az irányítás matematikai elméletének alkalmazását a konkrét implementációkkal való kapcsolatán kívül, valamint a vezérlőrendszerek formális matematikai jellemzői (például lineáris ill . nemlineáris ).
Az automatikus vezérlés elméletében úgy tekintenek, hogy a vezérlőeszköz vezérlő hatással van a vezérlő objektumra. Valós rendszerekben a vezérlőeszköz integrálva van a vezérlőobjektummal, ezért az eredő elmélethez fontos, hogy pontosan meghatározzuk a határvonalat ugyanazon lánc ezen láncszemei között. Például egy repülőgép -irányító rendszer tervezésekor úgy gondolják, hogy a vezérlőkészülék kiszámítja a kormányok elhajlási szögeit, és a repülőgép matematikai modelljének, mint vezérlőobjektumnak, ezeknek a szögeknek a figyelembevételével meg kell határoznia a kormányok elhajlási szögeit . tömegközéppont és a repülőgép szöghelyzete. Az aerodinamikai egyenletek általában nagyon összetettek, de bizonyos esetekben linearizálással egyszerűsíthetők , lehetővé téve a vezérlőrendszer linearizált modelljének létrehozását.
Minden műszaki rendszerben (TS) van egy funkcionális rész - egy vezérlő objektum (OC). Az OS TS funkciói a vezérlési műveletek (CM) észlelésében és azokkal összhangban műszaki állapotának megváltoztatásában (a továbbiakban: állapot). A CU TS nem lát el döntési funkciót, azaz nem alakít ki és nem választ alternatívákat viselkedésére, hanem csak külső (ellenőrző és zavaró) hatásokra reagál, állapotait a kialakítása által előre meghatározott módon változtatja.
A TS vezérlő objektumok két funkcionális részből állnak - szenzoros és végrehajtó.
Az érzékelő részt egy sor technikai eszköz alkotja, amelyek mindegyikének állapotváltozásának közvetlen oka a neki megfelelő és erre szánt vezérlési műveletek. Példák érintős eszközökre: kapcsolók, kapcsolók, redőnyök , csappantyúk , érzékelők és egyéb, funkcionális rendeltetésüket tekintve hozzájuk hasonló eszközök, műszaki rendszerek vezérlőberendezései.
A végrehajtó részt olyan anyagi objektumok halmaza alkotja, amelyek állapotainak összessége vagy különálló kombinációja a műszaki rendszer célállapotának tekinthető, és amelyekben önállóan képes ellátni a tervezése által biztosított fogyasztói funkciókat. A TS végrehajtó részének (OS TS) állapotában bekövetkezett változások közvetlen oka a szenzoros része állapotában bekövetkezett változások.
Az automatikus vezérlés elmélete szerint az operációs rendszert különböző szempontok szerint lehet osztályozni.
A technológiai folyamatok természete szerint a következőkre oszthatók:
Az objektum kimeneti értékének állandó értékének jellege szerint a rajta lévő lépésjel és annak bemenete hatására az objektumok a következők:
A bemeneti és kimeneti értékek száma és kapcsolatuk szerint a következőképpen osztályozhatók:
A vezérlőobjektum fontos jellemzője a statikus jellemzők, amelyek kapcsolatot teremtenek az objektum bemeneti és kimeneti értékei között.
A statikus jellemzők típusa szerint az objektumokat lineárisra és nemlineárisra osztják .
Az objektumok lehetnek álló és nem állók is. A nem álló objektumokban a paraméterek idővel változnak, pl. sodródás. Az ilyen jelenségeket figyelembe kell venni a megfelelő vezérlőrendszerek kialakításakor. [2]