A Kodály- módszer ( magyarul: Kodály-módszer , más néven Kodály- koncepció ) a zeneoktatás egy olyan megközelítése, amelyet a 20. század közepén dolgozott ki Magyarországon Kodály Zoltán . Kodály zenei nevelési elképzelései adták a forrást ahhoz a módszerhez, amelyet később munkatársai és követői fejlesztettek ki. 2016-ban ez a módszer felkerült az UNESCO listájára , mint az emberiség szellemi kulturális örökségének része [1] .
Kodály 1925-ben kezdett érdeklődni a gyermekek zenei nevelése iránt, amikor véletlenül „hallotta” néhány diákot, amint az iskolában tanult dalokat énekelték. Kodály elborzadt énektudásuktól, és úgy döntött, tesz valamit a magyarországi zeneoktatási rendszer javításáért. Számos cikket és esszét írt , hogy felhívja a figyelmet a gyermekek zenei nevelésének problémájára: műveiben bírálta az iskolákat, mert rossz minőségű zenét használnak, és csak a középosztályban kezdik a zeneoktatást. Kodály ragaszkodott ahhoz, hogy a zeneoktatási rendszernek jobb tanárokra, jobb tantervekre és több zenei órára van szüksége.
Kodály Zoltán 1935-től kezdődően hosszú távú projektbe kezdett az általános és középiskolai zeneoktatás megreformálására új tanterv és oktatási módszerek kidolgozásával, valamint új zenei kompozíciók megírásával gyerekeknek. Munkássága nyomán több olyan könyv is megjelent, amelyek hatással voltak a hazai és külföldi zeneoktatásra.
Kodály igyekezete 1945-ben meghozta gyümölcsét, amikor az új magyar kormány elkezdte megvalósítani elképzeléseit az állami iskolákban. Az oktatási rendszer szocialista irányítása hozzájárult ahhoz, hogy Kodály módszerei országszerte elterjedjenek. Az első általános zeneiskola, ahol naponta tanítottak zenét, 1950-ben nyílt meg. Az iskola olyan sikeres volt, hogy a következő évtizedben több mint száz ilyen iskola nyílt meg. 15 év után Magyarországon az iskolák mintegy fele zeneiskola volt.
Kodály sikere végül a magyar határon túl is ismertté vált: módszerét először 1958-ban mutatták be a nemzetközi közösségnek a Nemzetközi Zenetanárok Társaságának (ISME) Bécsben tartott konferenciáján . Egy másik konferencián, 1964-ben Budapesten a magyar reformátor munkásságát mutatták be közvetlenül a résztvevőknek. A világ minden tájáról érkeztek zenepedagógusok Magyarországra, hogy meglátogassák Kodály zeneiskoláit. Az első , kizárólag a Kodály-módszernek szentelt szimpóziumot a kaliforniai Oaklandben tartották 1973-ban; ezen az eseményen indult útjára a Nemzetközi Kodai Társaság is. Ma a Kodai módszereit az egész világon alkalmazzák.
Kollégái, barátai és tanítványai a Zoltán által lefektetett elveket alapul véve kidolgoztak egy teljes pedagógiát, amelyet ma „Kodai-módszernek” neveznek.
A Kodály-módszer lépésről lépésre közelíti meg a gyermek fejlődését, fokozatosan, a gyermek képességeinek megfelelően vezeti be a készségeket. Kezdetben a legkönnyebb új fogalmakat vezetik be, majd fokozatosan haladnak a nehezebbek felé. A gyerekek először hallgatással, énekléssel vagy mozgással ismerkednek meg az alapvető zenei fogalmakkal. A koncepciókat folyamatosan felülvizsgálják és további játékokkal, mozdulatokkal, dalokkal és gyakorlatokkal erősítik.
Kodály módszeréhez tartozik a ritmikus mozgás alkalmazása is, amely technikát Émile Jacques-Dalcroze svájci zenepedagógus munkája ihlette . Kodály maga is ismerte Dalcroze technikáját, és egyetértett abban, hogy a mozgás a „ritmus belsővé tételének” fontos eszköze. Az új "ritmikus fogalmak" megerősítésére a módszer számos ritmikus mozdulatot alkalmaz, mint például a gyaloglás, a futás és a taps. Zenehallgatás vagy éneklés közben is előadhatók.
A Kodály-módszer anyagai kizárólag két forrásból épülnek fel: az "autentikus" népzenéből és a "jóindulatú" zenéből. A népzenét rövid formái, pentaton stílusa és egyszerű nyelvezete miatt a korai zenei tanulás ideális eszközének tartották . A klasszikus repertoárból a hallgatók a barokk , a klasszikus és a romantika korának főbb zeneszerzőinek műveit éneklik, míg a második színpad hallgatói a XX.
Maga Kodály is nagyszámú pedagógiai célú zeneművet gyűjtött, komponált és rendszerezett: ezek közül is kiemelkedik hat kötet magyar népzene , köztük több mint ezer gyerekdal. Ennek az irodalomnak nagy részét a Kodaly-módszerrel foglalkozó tankönyvekben használták fel. A népzene és a klasszikus művek közötti űr betöltésére Kodai több ezer dalt és gyakorlatot komponált, tizenhat tanulmánykötetet állított össze, amelyek közül hat több, száz gyakorlatból álló kötetet tartalmaz.
Kutatások kimutatták, hogy a Kodály-módszer javítja a gyermekek intonációját, ritmikai készségeit, zenei műveltségét és énekkészségét. A zenén kívül kimutatták, hogy javítja az észlelési működést, a fogalomalkotást, a motoros készségeket és a gyerekek teljesítményét más tanulmányi területeken, különösen az olvasásban és a matematikában .