Maksimov, Mateo
| Mateo Maximov | |
|---|---|
| Mateo Maximoff | |
| Mateo Maximov idős korban | |
| Születési dátum | 1917. január 17 |
| Születési hely | Barcelona |
| Halál dátuma | 1999. november 24. (82 évesen) |
| A halál helye | Franciaország |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | evangélikus lelkész |
Matéo Maximoff ( franciául Matéo Maximoff ; 1917. január 17. – 1999. november 24. ) az egyik legnépszerűbb cigány író , valamint evangélikus lelkész . Ő volt az első, aki lefordította a Bibliát roma nyelvre .
Gyermekkor
Mateo Maksimov egy bevándorló Kotlyar és egy Manush nő gyermekeként született Barcelonában . Mateo anyja Django Reinhardt unokatestvére volt .
Gyerekként Mateo nem járt iskolába . Az olvasást, írást, számolást és a bádogos családi mesterséget édesapja tanította meg . A jövőben Maximov, amennyire csak lehetséges, kiegészítette tudását. Ezenkívül az apa 23 nyelven tudott beszélgetni, és arra ösztönözte a gyerekeket, hogy legyenek kíváncsiak a nyelvekre. Mateo 14 évesen halt meg. Ekkorra az anya is meghalt (szülés közben halt meg). A tinédzser valójában a család feje lett, és munkájával táplálta öccseit és nővéreit .
Érett évek
1936- ban polgárháború tört ki Spanyolországban , ahol akkoriban Makszimovék éltek . Az egyik oldal a nacionalisták voltak . Makszimovék úgy döntöttek, hogy Franciaországban kérnek menedékjogot , ahol Mateo anyjának és feleségének rokonai éltek .
1938- ban Makszimov börtönbe került két nagy cigánycsalád konfliktusa miatt. Egy Isorni nevű ügyvéd felhívta rá a figyelmet, mint írástudó , ráadásul ékesszóló cigányra, és megkérte, hogy írjon esszét a konfliktus lényegéről és a vele kapcsolatos cigányszokásokról . Ezt az információt a védelmében akarta felhasználni. Mateo eleget tett a kérésnek.
Az így született esszé alapján írt egy teljes történetet , amelyet később " Ursitori " címmel publikált .
Ugyanitt, a börtönben Maximov jelentősen javította írástudását.
1939- ben , a háborúba való belépéskor a francia kormány azzal vádolta meg a spanyolországi menekülteket (főleg cigányokat és zsidókat ), hogy a nácik javára kémkedtek , és megkezdte letartóztatásukat és a spanyol határ közelében lévő Gür koncentrációs táborba helyezését. Makszimovokat 1940 tavaszán tartóztatták le .
Nem sokkal a megszállás után a menekülteket etnikai hovatartozás szerint megosztották . 1940 augusztusában a cigányokat a tarbesi táborba küldték. 1941 májusában Makszimovokat Lannmazanba internálták .
A francia koncentrációs táborok abban különböztek a németektől , hogy nem a foglyok gyötrelmes kiirtását tűzték ki célul. Az életkörülmények azonban ugyanolyan nehezek voltak. A foglyokat nem etették. Megengedték nekik, hogy elhagyják a tábort (a család egy része túszként maradt ), hogy maguk keressenek vagy keressenek élelmet.
A börtönőrök azt mondták, hogy a cigányokat azért tartották a táborban, mert „haszontalan csavargók”. Ezért Makszimov biztos volt abban, hogy ha sikerül kiadnia az Ursitorit, őt és családját szabadon engedik a társadalom hasznos tagjaiként .
Ebből a célból Mateonak sikerül engedélyt kapnia, hogy öt napra elhagyja a tábort. Párizsba jön, és Isornit keresi. Maximov meghatalmazást készít neki, hogy Izorni aláírhassa számára a szerződéseket. 1942 -ben Isorny szerződést írt alá a nagy francia Flammarion kiadóval. Az "Ursitori"-t azonban a háború után, 1946 -ban adta ki a kiadó .
A háború után Mateo Maximov, a világ első cigánya keresetet nyújtott be egy német bírósághoz , és követelte, hogy ismerjék el faji üldözés áldozataként . Keresetét csak 14 év múlva elégítették ki. Ez a precedens hozzájárult ahhoz, hogy 1982-ben a romákat faji alapú üldöztetés áldozataiként ismerték el. Az ENSZ azonban továbbra sem tekinti a romákat a népirtás áldozatainak .
A háború után Maximov haláláig nemcsak a cigányok háború előtti életéről, hanem a Kali Trash eseményeiről is írt könyveket . Élete során összesen tizenegy szépirodalmi könyvet írt, amelyeket a világ 14 nyelvére fordítottak le, és társszerzője lett egy cigányoknak szentelt néprajzi műnek.
1961 - ben Makszimov evangélikus lelkész lett . Prédikált a cigányok között, tanította a nomád táborokból származó gyerekeket írni - olvasni , fordította az Újszövetséget cigány nyelvre .
Mondások
- leghíresebb Maximov kifejezése:
Hiszem, ha a cigányok írástudóbbak lennének, tele lenne a világ cigány írókkal
Könyvek
az első megjelenés dátuma zárójelben van megadva
- "A sors angyalai" ( 1999 )
- "Az út emberei" ( 1995 )
- "Utak furgonok nélkül" ( 1993 )
- "A világ, amely nem az enyém" ( 1992 )
- "Magyar" ( 1987 )
- "Mameliga Doll" ( 1986 )
- "Túlélésre ítélve" ( 1984 )
- "A hetedik lány" ( 1979 )
- Otto Dettweilerrel közösen írt "Cigányok" ( 1959 ) néprajzi munka
- "Savina. Egy cigánynak elmesélt kegyetlen cigánytörténet ( 1957 )
- "A szabadság ára" ( 1955 )
- "Ursitori" ( 1946 )
Jegyzetek
Linkek
- Mateo Maksimov életrajza a Kultúra és Jiipeng regényekben (elérhetetlen link)
- Mateo Maximoff életrajza a Rombase- ben
- Mateo Maksimov életrajza az Unionsverlagnál (német)
- Gyászjelentés az O Vurdon honlapján (olasz) (angol)
 |
| |||
|---|---|---|---|---|