| Martinuzzi György | ||
|---|---|---|
| lógott. Martinuzzi György | ||
|
||
| 1551. augusztus 1. – 1551. december 16 | ||
| Előző | Várdai Pál | |
| Utód | Olah Miklós | |
|
||
| 1539. május 30. – 1551. december 16 | ||
| Előző | Ladislav von Makedonin | |
| Utód | Mátyás Zabergui | |
|
||
| 1536 – 1539. május 30 | ||
| Előző | Bonzagno János | |
| Utód | Barlabashou János | |
| Születés |
1482. június 18. [1] |
|
| Halál |
1551. december 16. (69 évesen) |
|
| eltemették | ||
| Dinasztia | Fráter család [d] | |
| Autogram | ||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | ||
Martinuzzi György ( Hung. Martinuzzi György ), születési nevén Jiří Utesenović ( Kr . Jerzy Utiešenović ), más néven Georg Utesenovic-Martinuzzi ( németül Georg Utiessenovicz-Martinuzzi ) vagy Georg Uteshenich ( George Utissenich ), valamint Georg atyaként is , testvérként Georg , György György szerzetes ( lat. Fráter György , Hung. György barát , horvát "brat Jerzy" ; 1482. június 18. - 1551. december 16. ) - magyar államférfi és szellemi méltóság, aki régi nemesi családból származott.
Egy kis horvát nemes Grgur Uteshenovich családjának legfiatalabb fia és Anna Martinutsia velencei patrícius család képviselője volt. Már fiatalon elvesztette apját és két testvérét, az oszmán törökök elfoglalták a családi birtokot.
1490-től a korvinovi várban, Hunyadi János herceg udvarában nevelkedett . 1503 körül lapnak küldték Jadwiga Cieszynskaya, Zapolya István özvegyének udvarába . Utóbbi fia, Zapolya János parancsnoksága alatt szolgált .
Majd 24 évesen szerzetesi fogadalmat tett a pálos rendben, a częstochowai Jasna Gora lengyel kolostorban tanult, majd 1527-ben hazatérve a magyar shajoladai kolostor priora volt.
Amikor Zápolya a Kassánál vívott sikertelen sinai csata után (1528. március 20.) úgy döntött, hogy Lengyelországba menekül, Martinuzzi elhagyta a kolostort, és Zapolya tanácsadója és pénztárnoka lett.
1534 óta Groswardeynsky, Martinuzzi püspöknek nagy szerepe volt a Zapolya és I. Ferdinánd közötti béketárgyalásokban. I. Szulejmán szultán , miután értesült a megállapodásról, elrendelte csapatainak, hogy támadják meg Erdélyt. Martinuzzi mélyen megfontolt katonai akciókkal és a szultán befolyásos közeli munkatársainak küldött nagy pénzösszeggel segítette Zapolyát kikerülni a nehéz helyzetből.
Zápolya Janusz és Martinuzzi halála után végrendelete szerint ő lett a régensség vezetője . Amikor a szultán elvette Budapestet az ifjú Zapolyától, Martinuzzi átment I. Ferdinánd oldalára, és az ő javára lemondott Magyarországról azzal a feltétellel, hogy Zapolyáért cipzárt tartanak, és évi 12 000 dukátot fizetnek neki (1542. április 23.). ).
1544-ben I. Ferdinánd Martinuzzit nevezte ki királyi alkirálynak. Amikor Martinuzzi ellenségei Petrovicscsal az élen számot akartak követelni tőle a diétán, lemondott hatalmáról, és abban a tudatban ment a kolostorba, hogy lehetetlen nélküle. Az erdélyi birtokok a zemsztvo milícia főparancsnokává választották, főkincstárnokká és bíróvá nevezték ki, ami még jobban megnehezítette kapcsolatát a régensséget elhagyó Petrovicssal.
Az 1547-es törökkel kötött fegyverszünet után Martinuzzi egyre inkább I. Ferdinánd oldalára hajlott, és 1549-ben az 1542-es feltételek szellemében új szerződést kötött vele. Izabella királyné , Janusz Zápolya özvegye árulással vádolta Utešenovićot az országgyűlés előtt; a szultán sereget küldött Erdélybe és elismerte Petrovicset régensnek.
A törökök támadásait visszaverve Martinuzzi megkötötte I. Ferdinánddal a weissenburgi szerződést (1551. július 19.), melynek értelmében Izabella fia nevében Ferdinándnak adta Erdélyt és Kelet-Magyarországot, amiért tőle megkapta a Oppeln Hercegség Sziléziában, 25 000 arany gulden éves járadékkal. A Ferdinánd számára kedvező alkuért Martinuzzi kormányzói állást kapott Erdélyben; ráadásul Ferdinánd kérésére a pápa Martinuzzit bíborosi rangra emelte.
A törökök újabb inváziója során Martinuzzi nevéhez fűződik a királyi hadsereg kudarca, az ellátás hiánya, a milícia feloszlatása, sőt a törökökhöz való csatlakozás és a királyi csapatok megverésének terve. A csapatok főparancsnoka, Ferdinánd, Castaldo, Martinuzzi parancsára megölték.