| Hans Leip | |
|---|---|
| német Hans Leip | |
| Álnevek | Li Shan Pe [5] |
| Születési dátum | 1893. szeptember 22. [1] [2] [3] […] |
| Születési hely | Hamburg , Német Birodalom |
| Halál dátuma | 1983. június 6. [4] [1] [2] […] (89 éves) |
| A halál helye | Salenstein , Thurgau kanton , Svájc |
| Polgárság |
Német Birodalom Weimari Köztársaság Harmadik Birodalom Trizonia |
| Műfaj | tájkép , portré , hétköznapi műfaj , könyvgrafika , könyvek és a " Lily Marlene " dal szövegének szerzője |
| Díjak | Q79419202 ? ( 1961 ) |
| Autogram | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Hans Leip [6] [7] ( német Hans Leip , 1893. szeptember 22., Hamburg [ 8] - 1983. június 6., Salenstein település Thurgau kantonban , Svájc ) [ 9] - német művész, író és költő , a " Lily Marlene " című dal szövegének szerzője , amelyet "minden idők és népek slágerének" neveztek [7] [10] .
Hans Leip Hamburgban nőtt fel, édesapja, egykori tengerész, dokkmunkásként dolgozott a kikötőben. 1900-ban Hans elemi iskolába járt, 1905-től a szemináriumban tanult, 1909-1914-ben a tanítói intézet előkészítő osztályára járt. Miután megkapta a sport- és hitoktatási jogot, 1914-ben tanárként kezdett dolgozni egy hamburgi iskolában [11] .
1915-ben Hans Leipet behívták katonának, Berlinben lövészkiképzésen vett részt, majd a keleti frontra küldték, a Kárpátokban is szolgált . Miután 1917-ben megsebesült, Hansot alkalmatlannak nyilvánították a további szolgálatra, visszatért a tanári pályára, egyszerre publikálta történeteit a hamburgi újságokban és kipróbálta magát grafikusként [12] . A forradalmi időszak megrázkódtatásai tükröződnek Lipcs rajzaiban, amelyeket a hamburgi Kunsthalle számára vásároltak [11] [13] .
1918. július 20-án Hans feleségül vette Lina Stellmannt ( németül: Lina Stellmann , 1895-1969). Első lányuk 1920-as születése után a pár elvált. Ennek a lépésnek az oka Lipnek Claire Popp ( németül: Cläre Popp , 1896-1978) bábszínész iránti szenvedélye volt, aki múzsája és társa lett. Lipót ekkor adta ki sikerrel első két illusztrált könyve, rendezte meg metszeteiből és rajzaiból az első nagyszabású kiállítást [11] [13] .
Lipót a húszas években sokat utazott Dél-Tirolban és a Dolomitokban , utazott Olaszországban , Észak-Afrikában , Spanyolországban , Portugáliában , volt Párizsban , Londonban és New Yorkban , számos utazási vázlatot és vázlatot hozott magával [11] [14] .
A második világháború alatt először Hamburgban és Észak-Németországban, majd a Bodeni -tó mellett és Tirolban élt . Egy ideig egy nagy überlingeni kiadónál dolgozott , majd visszatért Tirolba [11] .
A háború után rádióban és televízióban dolgozott [10] , főleg Svájcban élt , 90 évesen halt meg [11] [15] .
Grafikai munkáiból 1919-ben nyílt meg az első tárlat, 1920-ban jelent meg az első könyv, amelyet sok későbbihez hasonlóan Leip maga illusztrált. Művészeti tevékenysége során szívesen alkalmazott különböző grafikai és festészeti technikákat, saját bábszínházat hozott létre, jelmezvázlatokkal rukkolt elő karneválokra, utcai fesztiválokra, kipróbálta magát a szobrászatban [11] .
A művész nem választotta el az irodalmi kreativitást az általa kidolgozott összetett projektektől. Hans gyermekkora óta a tengeri utazásokról álmodott. Mivel nem volt valódi lehetősége ezek megvalósítására, kalózokról szóló regényeket szentelt ennek a témának, saját illusztrációival. A sikert 1925-ben érte el, amikor kalózregényét elnyerte a kölni újság díjával. Hans Leip irodalmi öröksége versekből , színdarabokból , történetekből , regényekből áll , melyeket a tenger és a hajózás témái uralnak. A korai művekben az expresszionizmus hatása érezhető [11] [16] .
Szórakoztató elbeszélései nagy sikert arattak az olvasók és a nézők körében. Különféle zeneszerzők zenésítették meg verseit. Leip társszerzője volt rádióműsoroknak és forgatókönyveknek , például a Gasparone című musicalnek (1937), amelyben Edith Sholver , Marika Rökk , Johannes Heesters és mások szerepeltek [17] . 1942. szeptember 1-jén Hitler ötven másik íróval és forgatókönyvíróval együtt kardok nélkül, II. osztályú Katonai Érdemkereszttel tüntette ki.
Az 1947-ben megjelent, The Magic Ship on a Long Voyage ( németül Zauberschiff auf großer Fahrt ) című, illusztrált gyermekkönyvet Leip lányainak dedikálta , akiknek neve Grita, Lora, Hilda és Agathe ( németül Grita, Lore, Hilde und Agathe ) volt. [18] .
Hans Leip egy ideig a PEN Club német tagozatának , 1950-től a darmstadti Német Nyelvi és Költészeti Akadémiának, 1951-től pedig a hamburgi Szabad Művészeti Akadémiának tagja volt.[11] .
Hans Leipnek a világhírt a „ Lili Marlene ” című dal hozta meg, melynek szövege életerős meggyőző erejével megérintette az embereket. Megjelenésének és sikerének története két háborúhoz kapcsolódik [11] [19] .
Az első világháború idején a tizennyolc éves Hans a frontra küldés előtt személyes élményeit rímelte, amikor (1915-ben) Berlinben szolgálatban volt. Az egyik változat szerint a versből származó lány prototípusa Sigmund Freud unokahúga - Lily Freud volt, akit Hans Leip szeretett, de ő Arnold Marle színészhez ment [20] [21] . Egy másik változat szerint ez két lány kollektív képe, akikbe Hans felváltva szerelmes lett [6] [7] [19] [22] .
Ezek a versek először csak 22 évvel később, 1937-ben jelentek meg, majd nem sokkal ezután két zeneszerző , Zinck, Rudolf zenésítette meg őket.és Norbert Schulze . A Norbert Schulze zenéjére készült dal eredeti neve "The Girl Under the Lantern". A „Lili Marlene”-re átkeresztelt dal a második világháború alatt Lale Andersen és Marlene Dietrich által előadott dal híressé vált, és a front mindkét oldalán megszerették [19] [22] [23] . Lily Marlene különösen népszerűvé vált a "Soldier's Radio of Belgrade "-nek köszönhetően, amely naponta 21:55-kor sugározta a dalt, és az Afrikai Hadtestnek is sugározta [11] .
Ennek eredményeként a fogyott lemezek példányszáma meghaladta az egymillió példányt. Ezt követően Dwight Eisenhower Hans Leipet "az egyetlen németnek, aki örömet szerzett az egész emberiségnek a világháború éveiben" [20] .
A dal szövegét 48 nyelvre fordították le, és számos országban több változata is volt. A „Lili Marlene” népszerűségét a „Katyusha” dal vagy Simonov „Várj rám” című versének sikeréhez hasonlították a szovjet katonák körében [19] [22] [24] .
A németországi nácizmussal szembeni ellenállás résztvevői a "Lili Marlene" szavakat Hitler-ellenessé alakították [25] .
Eredeti szöveg (német)[ showelrejt] Unter der Laterne vor der Reichskanzlei hängen alle Bonzen, der Führer hängt dabei. Und alle Leute bleiben stehn, sie wollen ihren Führer sehn!
„A birodalmi kancellária előtti lámpás alatt az összes főnök fel van akasztva, köztük lóg a Führer. És minden ember megáll, látni akarja a vezetőjét!”
1941 óta az újságíró és író , Lev Kopelev fejből ismerte Hans Leip eredeti szövegét [19] , még a "Lili Marlene"-t is elénekelte barátjának, Heinrich Böllnek , és bebizonyította neki a dal pacifista jellegét [23] . Lev Kopelev történetei szerint a szovjet propagandisták a hangszórókból indították el a dal német szövegének "fordításait" [19] . Az egyik változat szerint Lev Kopelev, aki a 2. Fehérorosz Front Politikai Igazgatóságának Propaganda Osztályán szolgált, saját paródiát komponált Lily Marlene-ről, amelyet a németek számára sugároztak. Ezt a szöveget nem őrizték meg, és a német csapatokra gyakorolt hatása sem ismert [22] .
Joseph Brodsky az 1960 -as években előadta Lily Marlene változatát olyan lakáspartikon, amelyeken Anna Akhmatova és Anatolij Naiman is részt vett . Brodsky félfolklórnak tartotta a német dalt. Művei megjelentetésében a költő magyarázattal fűzte fordítását elő: "Ismeretlen szerzőtől (németből)." Jurij Abyzov azt javasolta, hogy Brodszkij fordítása az eredeti szöveg töredékeiből és szovjet propagandisták által komponált parodisztikus strófákból készült összeállítás [19] .
A „Miben hiszel?” kérdésre, amelyet a dal szövegével kapcsolatban gyakran feltesznek a szerzőnek, Hans Leip különösen [26] válaszolt :
Eredeti szöveg (német)[ showelrejt] Ich glaube, die größte Sünde ist, Leid mutwillig zu vermehren. Die Allergrößte aber, jemanden einen Glauben aufzuzwingen. Alle Kriege, ganz gleich ob ein noch so hehrer Vorwand sie entfacht, sind seit eh und je nichts als Raub und Mord, Verbrennen und Verbrechen.
„Biztos vagyok benne, hogy nagy bűn szándékosan növelni a szenvedést. De még nagyobb, ha ráerőlteti valakire a hitét. Bármilyen nemes indítékról is legyen szó, minden háború soha nem volt más, mint égetés, rablás, gyilkosság és bűnözés.
Videó felvételekHans Leip számos irodalmi művet alkotott [11] .